magyarnarancs.hu: Gondolkodás nélkül elvállalta a szerepet?
Yolande Moreau: Hogyne! Isten feleségét eljátszani – mi ez, ha nem egy visszautasíthatatlan ajánlat! Még akkor is, ha ez az Isten történetesen egy borzalmasan frusztrált és gonoszkodó alak. Még szerencse, hogy a nagy komikus, Benoît Poelvoorde alakítja.
magyarnarancs.hu: Élvezte a kihívást?
YM: Nagyon is. A Bibliában, őszintén szólva, nem sok lapot osztottak a nőknek. Hogy mást ne mondjak, Istennek egy szem fia van csak. De mi lett volna, ha születik egy lánya is? És miért ne lehetett volna ugyanígy felesége, mint sok más mitológiában a főisteneknek? Innen már csak egy lépés választ el minket attól, hogy Isten lehetne akár nő is. Ha Isten nő lenne, vajon hogy alakult volna a világ?
| ||
magyarnarancs.hu: Lehet, hogy jobban járnánk, elvégre a filmben is ön teszi helyre a dolgokat.
YM: Bár látszólag a halál a témája, ez a film mégis inkább az életről szól. Amit, ugye, nem értékelünk igazán, csak élünk bele a vakvilágba. Az emberi kapcsolatainkat is csak akkor kezdjük igazán értékelni, ha súlyos problémák érnek minket. De mi lenne, ha előre tudnánk, mennyi van még hátra? Akkor talán jobban mernénk kockáztatni. Ezt üzeni a film is. Nincs jobb érzés, mint visszakapni az életet. Higgye el, mellrákos betegként nem a levegőbe beszélek. A betegségem óta többet éltem, mint valaha.
magyarnarancs.hu: Ön szerint nem provokatív ez így egy kicsit? Brüsszelben élő Isten feleséggel, lánygyermekkel…
YM: Ez egy mese. Mégis ki venné komolyan, hogy Isten Brüsszelben lakik?! És pont Brüsszelben? Abban a városban, melybe nem szorult egy szemernyi romantika se, viszont állandóan esik az eső. Csak mi imádjuk, akik odaszülettünk. Nem hinném, hogy Jaco van Dormael célja az volt, hogy kihúzza a gyufát a katolikus egyházfőknél. Ő csak el akart mesélni egy történetet.
magyarnarancs.hu: Ön vallásos?
YM: Jaco szavai jutnak az eszembe, aki szerint a film is olyan, mint egy vallás. Jók és rosszak állnak szemben egymással, és a végén a legtöbb esetben ott a vigasztaló megoldás. Ebben hiszek én is.
| ||
magyarnarancs.hu: Jean-Pierre Jeunet két filmjében is szerepelt, a magyar közönség főleg az Amélie csodálatos élete és a Micmacs révén ismeri. Mennyire más Dormael és Jeunet munkamódszere?
YM: Két teljesen különböző személyiségről beszélünk, bár mindkettő igazi költő és merész természet, különleges történetekben gondolkodó alkotó. Jaco sokkal kevésbé viselkedik rendezőként; egy kedélyes alak, aki nem igazgat látványosan, inkább csak rásegít minket, színészeket a helyes megoldásra. Teljes mértékben rá tudom bízni magam. Olyan ez, mint mikor valaki elalszik az autó hátsó ülésén. Nyugodt, mert biztos benne, hogy célba érkezik, hiszen megbízható a sofőr.
magyarnarancs.hu: Ön nemcsak színész, hanem ír és rendez is…
YM: Rettentő lassan írok. Rengeteg időmet felemészti. Ha én írtam volna a Legújabb testamentumot, soha nem készül el.
