„Vissza kéne térnem a kémekhez?” – Michel Hazanavicius filmrendező

A némafilmes Oscar-díjas rendezője egy elárvult kisfiúval és gyilkos orosz katonákkal, vagyis egy háborús, csecsenföldi történettel folytatja: A keresés kapcsán Jean Dujardin korai filmes haláláról és a The Artist 2-ről is beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Hollywood szeret biztosra menni. A némafilmes sikerének hatására nem akarták gyorsan megrendeztetni önnel A némafilmes 2-t?

Michel Hazanavicius: Tudja, az a jó egy fekete-fehér némafilmben, hogy azt még Hollywood sem akarja folytatni. Nyilván más lenne a helyzet, ha egy hagyományos vígjátékkal arattam volna sikert. Kitapétázhattam volna a házam a rám zúduló, vígjátéki felkérésekkel. De A némafilmes 2-t szerencsére még Hollywood sem akarta. Persze így is kaptam egy csomó ajánlatot, közülük jó néhány már meg is valósult, természetesen más rendezők által.

magyarnarancs.hu: Melyek lennének ezek az ön által lepasszolt, de megvalósult filmek?

MH: Csak nem gondolja, hogy elárulom! Ez ügyben annyit mondanék csak, hogy a hollywoodi vígjátékajánlatok közül egyet mégiscsak megtartottam magamnak. Ha elkészül, kifinomult, felnőtteknek szóló komédia lesz, ezt megígérhetem.

magyarnarancs.hu: Új filmje, A keresés nemzetközi fogadtatása finoman szólva is vegyes volt. Kudarcként élte meg a sok fanyalgást?

MH: Tudtam, hogy A némafilmessel felértem a csúcsra, innen már nem volt felfelé, csak lefelé. Fel voltam készülve rá, hogy bármit is csinálok, csak lefelé vezethet az út. A keresés női főszerepét is, akárcsak A némafilmesét, Bérénice Bejo, a feleségem játszotta – velem volt, amikor mindenki ünnepelt, és velem volt akkor is, amikor sokan szidták a filmemet. A feleségem támogatása sokat jelentett. És tudja, mi, illetve ki segített még? A nagy francia színész, Daniel Auteuil. Tőle származik a mondás, hogy soha ne higgy másoknak. Sem akkor, amikor az egekig dicsérnek, sem akkor, amikor a földbe döngölnek. Megfogadtam Daniel tanácsát. És így máris sokkal könnyebb. A cannes-i fogadtatás után mindenesetre újravágtam a filmet, ez is sokat lendített a közérzetemen. Amikor beválogatták a filmet Cannes-ba, mégsem mondhattam azt, hogy kösz fiúk, de még nem vagyunk teljesen készen, ezt most inkább kihagynánk. Ilyet épeszű ember nem tesz. Cannes-ban aztán kiderült, hogy túl hosszú a film, meg kell vágni. A kritikák rámutattak, hol rövidítsek.

Bérénice Bejo Cannes-ban

 

magyarnarancs.hu: A keresés Fred Zinnemann 1948-as filmjének, a The Search-nek a remake-je. Miért pont Zinnemann?

MH: Zinnemann filmje 1945–46 tájékán játszódik, egy zsidó kisfiúról szól, aki túlélte a koncentrációs tábort, és egy amerikai katona veszi gondjaiba. Tetszett, hogy Zinnemann meg merte lépni, hogy abszolút hollywoodi eszközökkel nyúl egy ennyire komoly, akkoriban alig-alig tárgyalt témához.

magyarnarancs.hu: A háborús filmek közül melyek a kedvencei?

MH: Nem vagyok a műfaj nagy rajongója, de Elem Klimov filmje, a Jöjj és lásd nagysága előtt bármikor leborulok. Klimov filmjénél nem ismerek jelentősebb munkát a témában. Természetesen az Apokalipszis mostot sem hagyhatom ki és a Full Metal Jacket is nagy kedvencem. Van is némi hasonlóság Kubrick filmje és az enyém között, már ami a katonák elembertelenedését illeti. És a méltatlanul elfeledett Anthony Mannt is meg kell említenem: a Men in War című filmje igazi műremek, nem hőstettekről, hanem a háború mindennapjairól szól.

magyarnarancs.hu: Most, hogy megcsinálta a saját, komoly, háborús filmjét, nem akar visszatérni a jó kis francia kémbohózataihoz? Esetleg folytathatná Jean Dujardinnal az OSS 117 sorozatot...

MH: Azt tanácsolja, hogy vissza kéne térnem a kémekhez? Semmi sincs kizárva. Az sem, hogy egyszer még csinálok egy OSS 117-et. Szeretem a kémjeimet. Jöhet egy harmadik rész, de még egy kicsit várnék vele. Egyelőre más terveim vannak. Egyelőre egy amerikai vígjátékban gondolkodom. Nagy a valószínűsége, hogy ez lesz a következő filmem. A vígjáték számomra a legnemesebb műfajok egyike.

OSS 117: Dujardin, Hazanavicius, Bejo

 

magyarnarancs.hu: Amerikában csak nagyon keveseknek adatik meg a végső vágás joga. Mit tesz, ha nem kapja meg?

MH: Nem is számítok ilyesmire. Hollywoodban? Semmi esélyem rá. De azért igyekszem olyan megállapodást kötni, amelyben a fair play szabályai is benne foglaltatnak. Remélem, ezt csak sikerül keresztülvinni.

magyarnarancs.hu: Alaposan körbehordozták Hollywoodban, díjátadóról díjátadóra járt hónapokon át A némafilmessel. Minden filmrajongó erről álmodozhat, és ami azt illeti, egy kis rajongás öntől sem áll távol, elvégre kezdő korában hollywoodi klasszikusokból ollózott össze egy komplett filmet. Sikerült féken tartania a rajongói énjét?

MH: Nem nagyon. Amikor Mel Brooksszal ráz kezet az ember, ez szinte lehetetlen. Aztán jött Martin Scorsese. Aztán Clint Eastwood. Aztán Warren Beatty. És így tovább. Nem rossz dolog ezekkel az alakokkal beszélgetni. Hát még a filmkészítésről csevegni.

Scorsese, Alexander Payne és David Fincher között

 

magyarnarancs.hu: Jean Dujardin, úgy tűnik, nehezebben vette az akadályokat...

MH: Talán mert egy szót sem beszél angolul. Nagy bátorságra vallott így végigcsinálni ezt az egész hercehurcát. Francia színésszel ritkán történik meg, hogy ekkora sikert arasson.

magyarnarancs.hu: Dujardin elég hamar meghal George Clooney háborús filmjében, A műkincsvadászokban. Lehet, hogy a kezdetleges angolja miatt ejtették ki ennyire korán a sztoriból?

MH: Gondolja, hogy ez lett volna az oka? Hát, nem tudom. Maradjunk ennyiben.

Clooney és Dujardin

 

 

A keresés című filmet mától adják a mozik.