Szemrebbenés nélkül
Talán dokumentumfilmes kollégája és elvtársa, Hartmut Bitomsky jellemzi a legjobban Peter Nestlert a Filmkritikben közölt 1979-es cikkében.
Film
Aki otthon maradt
„Nem tűnök el…” – énekli, hadarja szerzeményét a számítógépébe a film egyik kamasz hőse. A fiú titokban rapper szeretne lenni, de csak bányász lehet, mint a felmenői. Vagy rendőr: ez a kitörési lehetőség kínálkozik színészkedni vágyó barátja számára is.
„Más a félelemérzetünk”
Dobray György új filmje a hasonló című, roma holokausztról szóló táncelőadás próbafolyamatát mutatja be, amelynek során megismerhetjük a 16 éves főszereplő, Balogh Attila hétköznapjait is. Vele most táncról, rapről és vallásról beszélgettünk.
Kakas az asztal mellett
Amikor Sztupa és Troché, a munkatábor rémei a talpfatelítőbe kerültek, pár nap alatt megugrott a termelés.
A purgatórium tüze
Tudor Giurgiu az 1989-es romániai forradalom egy idehaza – de még Romániában is – kevéssé ismert fejezetét, a Nagyszebenben történteket dolgozza fel. A hajdani szász városban csaknem százan haltak meg 1989. december 21. után, rengetegen megsebesültek, és félezernyi embert hetekig tartottak fogva a helyi uszoda üres medencéjében, az elején ráadásul embertelen körülmények között.
Az ördög és a szégyen
Az 1989-es romániai forradalom egyik kevésbé ismert eseménye elevenedik meg a Libertate ’89 – Nagyszeben című új román–magyar koprodukcióban. A forradalom ellentmondásos megítéléséről és a két ország filmfinanszírozási rendszerének különbségeiről beszélgettünk Tudor Giurgiu rendezővel.
„Némileg alkalmazkodtam”
Tóth Barnabás új filmje, a Mesterjátszma szabad adaptációja Stefan Zweig Sakknovellájának; egy fiatal pár igyekszik az utolsó nyugat felé tartó vonaton elhagyni az országot ’56-ban, a szerelvényen azonban egy katolikus pap és a hatalom emberei is ott utaznak, a szálak pedig egy sakkjátszmában keresztezik egymást.
Hogyan szeress meg egy focistát?
"David Beckhamet a szívembe zártam, szívesen nézem rohanni a pályán, meg ahogy ölelgeti a többi focistát, és szeretem figyelni, ahogy igazgatja a labdát, mielőtt szögletet rúg."
Páviánáriák III.
Amikor Sztupa és Troché az árokparton ücsörögve szemlélték a világ folyását, könnyű volt az élet.
Hiába van meg a kémia, van, hogy a közös erőfeszítéshez már túl fáradtak a szeretők
Max Walker-Silverman rendező Szerelmes dal című filmjében úgy beszél az idősebb generációról, mintha maga is egyidős volna hőseivel, és pontosan érti, hogy a szerelem nemcsak puszta vonzalom, hanem közösen végzett munka eredménye is.
„A boldogság kortalan”
Néha messzire kell mennünk az otthonunktól, hogy rájöjjünk, valójában hová tartozunk – vallja Max Walker-Silverman, akinek játékfilmes bemutatkozása egyfajta óda coloradói szülőföldjéhez. A költői romantikus dráma helyszínéről, veterán színészekről és az alkotó saját gyerekkori emlékeiről is beszélgettünk.
Vándorkandúr
Amikor Sztupa és Troché elmerültek – természetesen tudományos alapon – a szólások, szólásmondások, szóláshasonlatok, közmondások és hasonló marhaságok világában, Sztupának például vaj volt a fején.
„Mintha főszereplő lenne”
Hét éve mutatták be utolsó játékfilmjét, azóta csak pályázatokat adott be. Új filmje, a Mellékszereplők minimális költségvetésből készült, jelentős részét egy fotóstáborban rögzítették gyakorlásképp. Erről beszélgettünk Sopsits Árpád filmrendezővel.