Visszhang: film

Hadviselés

  • 2025. augusztus 20.

Visszhang

„A feketék a jók, a fehérek a rosszak”

Amikor a hetvenes években egyszer Mongóliában levetítették A Tenkes kapitánya c. tévésorozat szinkron és feliratozás nélküli moziváltozatát, a bevezetőt tartó elvtárs (mert persze valami elvtársi látogatás torkollott végül mértéktelen vodkázásba) ekképp foglalta össze a film üzenetét: „a feketék a jók, a fehérek a rosszak”. Ez a pillanatnyilag a streaming népszerűségi lista 11. helyén tartózkodó (korábban volt 1. is) amerikai film viszont színes, úgyhogy indokolt a szofisztikáltabb megközelítés. Irakban járunk, Ramadi városában, 2006-ban, Szaddam Huszein megbuktatása idején. Egy tengerészgyalogos kommandós egység az éjszaka leple alatt befészkeli magát egy házba (nem kopogtatnak, konkrétan a falon át hatolnak be a rémült család hálószobájába), hogy onnan titokban megfigyeljék a városban zajló folyamatokat, különös tekintettel az Iszlám Dzsihád nevű terrorszervezet tevékenységére. Ők maguk nem tudnak meg semmit, dacára, hogy műholdról is követik a mozgásokat, viszont róluk mindenki tud másnap reggelre. El is kezdik lőni őket, és a továbbiakban ezt látjuk, míg a második segítség (az elsőt felrobbantották) meg nem érkezik. Lövöldözés van, sebesültek ápolása, a kommunikáció zömében kódokat ismételgetnek és ordítanak. A végtelenül egyszerű (s mint a bevezető feliratokból kiderül, színigaz) történet elővezetése után összegyűlik veterán és veteránt alakító színész egy közös fotózkodásra, csak a szövetséges arab katonák nem fényképezkednek, mert azok előre lettek küldve a picsába, hogy először őket robbantsák fel a honfitársaik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.