Visszhang: film

Hadviselés

  • 2025. augusztus 20.

Visszhang

„A feketék a jók, a fehérek a rosszak”

Amikor a hetvenes években egyszer Mongóliában levetítették A Tenkes kapitánya c. tévésorozat szinkron és feliratozás nélküli moziváltozatát, a bevezetőt tartó elvtárs (mert persze valami elvtársi látogatás torkollott végül mértéktelen vodkázásba) ekképp foglalta össze a film üzenetét: „a feketék a jók, a fehérek a rosszak”. Ez a pillanatnyilag a streaming népszerűségi lista 11. helyén tartózkodó (korábban volt 1. is) amerikai film viszont színes, úgyhogy indokolt a szofisztikáltabb megközelítés. Irakban járunk, Ramadi városában, 2006-ban, Szaddam Huszein megbuktatása idején. Egy tengerészgyalogos kommandós egység az éjszaka leple alatt befészkeli magát egy házba (nem kopogtatnak, konkrétan a falon át hatolnak be a rémült család hálószobájába), hogy onnan titokban megfigyeljék a városban zajló folyamatokat, különös tekintettel az Iszlám Dzsihád nevű terrorszervezet tevékenységére. Ők maguk nem tudnak meg semmit, dacára, hogy műholdról is követik a mozgásokat, viszont róluk mindenki tud másnap reggelre. El is kezdik lőni őket, és a továbbiakban ezt látjuk, míg a második segítség (az elsőt felrobbantották) meg nem érkezik. Lövöldözés van, sebesültek ápolása, a kommunikáció zömében kódokat ismételgetnek és ordítanak. A végtelenül egyszerű (s mint a bevezető feliratokból kiderül, színigaz) történet elővezetése után összegyűlik veterán és veteránt alakító színész egy közös fotózkodásra, csak a szövetséges arab katonák nem fényképezkednek, mert azok előre lettek küldve a picsába, hogy először őket robbantsák fel a honfitársaik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.