Amikor a hetvenes években egyszer Mongóliában levetítették A Tenkes kapitánya c. tévésorozat szinkron és feliratozás nélküli moziváltozatát, a bevezetőt tartó elvtárs (mert persze valami elvtársi látogatás torkollott végül mértéktelen vodkázásba) ekképp foglalta össze a film üzenetét: „a feketék a jók, a fehérek a rosszak”. Ez a pillanatnyilag a streaming népszerűségi lista 11. helyén tartózkodó (korábban volt 1. is) amerikai film viszont színes, úgyhogy indokolt a szofisztikáltabb megközelítés. Irakban járunk, Ramadi városában, 2006-ban, Szaddam Huszein megbuktatása idején. Egy tengerészgyalogos kommandós egység az éjszaka leple alatt befészkeli magát egy házba (nem kopogtatnak, konkrétan a falon át hatolnak be a rémült család hálószobájába), hogy onnan titokban megfigyeljék a városban zajló folyamatokat, különös tekintettel az Iszlám Dzsihád nevű terrorszervezet tevékenységére. Ők maguk nem tudnak meg semmit, dacára, hogy műholdról is követik a mozgásokat, viszont róluk mindenki tud másnap reggelre. El is kezdik lőni őket, és a továbbiakban ezt látjuk, míg a második segítség (az elsőt felrobbantották) meg nem érkezik. Lövöldözés van, sebesültek ápolása, a kommunikáció zömében kódokat ismételgetnek és ordítanak. A végtelenül egyszerű (s mint a bevezető feliratokból kiderül, színigaz) történet elővezetése után összegyűlik veterán és veteránt alakító színész egy közös fotózkodásra, csak a szövetséges arab katonák nem fényképezkednek, mert azok előre lettek küldve a picsába, hogy először őket robbantsák fel a honfitársaik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
