Interjú

„Létezik-e még egyáltalán”

Laura Piani filmrendező

Film

Egy hete fut a mozikban az első filmes olasz alkotó fanyar humorú romantikus komédiája, a Jane Austen tette tönkre az életemet.

Magyar Narancs: Szegény Jane Austen nem is tette tönkre az ön írói karrierről álmodozó hősnőjének életét, épp ellenkezőleg.

Laura Piani: Jobb ötlet híján munkacímnek találtam ki, még mielőtt egy sort is írtam volna a forgatókönyvből. Végül azért hagytam meg, mert ez a cím megadta a tervezett film hangvételét, humorát, iróniáját. Normális ember nem gondolja, hogy bármelyik író elronthatná bárkinek is az életét. Jane Austen írói öröksége mindig is lenyűgözött, a munkássága a mai napig elevennek hat, soha nem ment ki a divatból. És azt mondtam magamnak, ha egy fiatal nő jellemét akarom kibontani, aki élete két fontos területén megrekedt: az írói ambícióiban, valamint a szerelmi életében, kit hibáztathatna? Austen irodalmi öröksége erre kiváló „céltábla”, hiszen a valóságban ki tudná azt felülmúlni.

MN: Austen iránti rajongása vitte az írásig, majd a filmrendezésig?

LP: Jó néhány írót tudnék felsorolni, akik támogatnak, segítenek élni, mert végső soron a szépirodalomnak ez a lényege. Amikor kamaszként először olvastam Austent, a szerelmi sztorikat faltam a könyveiben, később, a húszas éveim elején, amikor könyvesbolti eladóként még közelebbi lett a viszonyom a könyvekhez, újraolvastam, és ráébredtem a humorára, a politikai, társadalmi, feminista kérdésekre, amelyeket a sorok közé rejtett.

A művész-értelmiségi körökben olcsó, lenézett műfaj a romantikus komédia, az 1990-es évek óta európai szerzői filmes körökben szinte megvetés tárgya. Az utolsó aranykorát a britek képviselték a Négy esküvő, egy temetés típusú filmekkel. A legbotrányosabb elutasítása, amikor női műfajnak állítják be. Jane Austen azért lehet hivatkozási pont, mert ő volt az első, aki megértette és közvetítette, hogy ha valami szórakoztató, még nagyon komoly dolgokat is elárulhat egy korról, a nemek viszonyáról. Szerintem rengeteg társadalomkritika, politikai attitűd van abban, ahogyan egy író bemutatja érző emberi lények tipródását, szédelgéseit, útkeresését, kommunikációs, érzelemnyilvánítási gátjait, a neveltetésükből, a közegükből hozott mintákat, ellentmondásokat. Nekem ezzel meg is nyitotta az utat egy filmes elbeszélési forma felé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?