Interjú

„Létezik-e még egyáltalán”

Laura Piani filmrendező

Film

Egy hete fut a mozikban az első filmes olasz alkotó fanyar humorú romantikus komédiája, a Jane Austen tette tönkre az életemet.

Magyar Narancs: Szegény Jane Austen nem is tette tönkre az ön írói karrierről álmodozó hősnőjének életét, épp ellenkezőleg.

Laura Piani: Jobb ötlet híján munkacímnek találtam ki, még mielőtt egy sort is írtam volna a forgatókönyvből. Végül azért hagytam meg, mert ez a cím megadta a tervezett film hangvételét, humorát, iróniáját. Normális ember nem gondolja, hogy bármelyik író elronthatná bárkinek is az életét. Jane Austen írói öröksége mindig is lenyűgözött, a munkássága a mai napig elevennek hat, soha nem ment ki a divatból. És azt mondtam magamnak, ha egy fiatal nő jellemét akarom kibontani, aki élete két fontos területén megrekedt: az írói ambícióiban, valamint a szerelmi életében, kit hibáztathatna? Austen irodalmi öröksége erre kiváló „céltábla”, hiszen a valóságban ki tudná azt felülmúlni.

MN: Austen iránti rajongása vitte az írásig, majd a filmrendezésig?

LP: Jó néhány írót tudnék felsorolni, akik támogatnak, segítenek élni, mert végső soron a szépirodalomnak ez a lényege. Amikor kamaszként először olvastam Austent, a szerelmi sztorikat faltam a könyveiben, később, a húszas éveim elején, amikor könyvesbolti eladóként még közelebbi lett a viszonyom a könyvekhez, újraolvastam, és ráébredtem a humorára, a politikai, társadalmi, feminista kérdésekre, amelyeket a sorok közé rejtett.

A művész-értelmiségi körökben olcsó, lenézett műfaj a romantikus komédia, az 1990-es évek óta európai szerzői filmes körökben szinte megvetés tárgya. Az utolsó aranykorát a britek képviselték a Négy esküvő, egy temetés típusú filmekkel. A legbotrányosabb elutasítása, amikor női műfajnak állítják be. Jane Austen azért lehet hivatkozási pont, mert ő volt az első, aki megértette és közvetítette, hogy ha valami szórakoztató, még nagyon komoly dolgokat is elárulhat egy korról, a nemek viszonyáról. Szerintem rengeteg társadalomkritika, politikai attitűd van abban, ahogyan egy író bemutatja érző emberi lények tipródását, szédelgéseit, útkeresését, kommunikációs, érzelemnyilvánítási gátjait, a neveltetésükből, a közegükből hozott mintákat, ellentmondásokat. Nekem ezzel meg is nyitotta az utat egy filmes elbeszélési forma felé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.