Interjú

„Létezik-e még egyáltalán”

Laura Piani filmrendező

Film

Egy hete fut a mozikban az első filmes olasz alkotó fanyar humorú romantikus komédiája, a Jane Austen tette tönkre az életemet.

Magyar Narancs: Szegény Jane Austen nem is tette tönkre az ön írói karrierről álmodozó hősnőjének életét, épp ellenkezőleg.

Laura Piani: Jobb ötlet híján munkacímnek találtam ki, még mielőtt egy sort is írtam volna a forgatókönyvből. Végül azért hagytam meg, mert ez a cím megadta a tervezett film hangvételét, humorát, iróniáját. Normális ember nem gondolja, hogy bármelyik író elronthatná bárkinek is az életét. Jane Austen írói öröksége mindig is lenyűgözött, a munkássága a mai napig elevennek hat, soha nem ment ki a divatból. És azt mondtam magamnak, ha egy fiatal nő jellemét akarom kibontani, aki élete két fontos területén megrekedt: az írói ambícióiban, valamint a szerelmi életében, kit hibáztathatna? Austen irodalmi öröksége erre kiváló „céltábla”, hiszen a valóságban ki tudná azt felülmúlni.

MN: Austen iránti rajongása vitte az írásig, majd a filmrendezésig?

LP: Jó néhány írót tudnék felsorolni, akik támogatnak, segítenek élni, mert végső soron a szépirodalomnak ez a lényege. Amikor kamaszként először olvastam Austent, a szerelmi sztorikat faltam a könyveiben, később, a húszas éveim elején, amikor könyvesbolti eladóként még közelebbi lett a viszonyom a könyvekhez, újraolvastam, és ráébredtem a humorára, a politikai, társadalmi, feminista kérdésekre, amelyeket a sorok közé rejtett.

A művész-értelmiségi körökben olcsó, lenézett műfaj a romantikus komédia, az 1990-es évek óta európai szerzői filmes körökben szinte megvetés tárgya. Az utolsó aranykorát a britek képviselték a Négy esküvő, egy temetés típusú filmekkel. A legbotrányosabb elutasítása, amikor női műfajnak állítják be. Jane Austen azért lehet hivatkozási pont, mert ő volt az első, aki megértette és közvetítette, hogy ha valami szórakoztató, még nagyon komoly dolgokat is elárulhat egy korról, a nemek viszonyáról. Szerintem rengeteg társadalomkritika, politikai attitűd van abban, ahogyan egy író bemutatja érző emberi lények tipródását, szédelgéseit, útkeresését, kommunikációs, érzelemnyilvánítási gátjait, a neveltetésükből, a közegükből hozott mintákat, ellentmondásokat. Nekem ezzel meg is nyitotta az utat egy filmes elbeszélési forma felé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).