Film

Első nagyjátékfilmjével a Berlinale mezőnyében találta magát, s most megérkezett vele Budapestre is. Az Együtt az ég alatt alkotójával az Uránia kávézójában beszélgettünk.

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban berendezett új irodájuk könyvtárszobájában idézték fel a sorrentói emlékeket, Ómafa avval állított be, hogy egy utcányira nyílt egy türkmén pékség, valami katlan falára tapasztott kenyeret árulnak, viszik, mint a cukrot, de a döner is kelendő portéka, mert csak a tulaj - egy figyelemre méltó ifjú hölgy - a türkmén, a dolgozók törökök.

Dehogyis Mark Wahlberg itt a főszereplő, dehogyis a rettentő sok pénz, ami majd a mestercsempész markát üti, ha az utolsó és csakis a szigorúan kényszerítő körülmények miatt, sőt kifejezetten védtelen nő és ártatlan gyermekek megmentése céljából kivitelezett akciója szerencsés véget ér.

Amikor Sztupa és Troché türkmén turistákat itattak egy kikötőre néző sorrentói teraszon, zengett az egész környék. Troché hol egy karmestert utánozva, hol kedélyes vállveregetésekkel, ölelésekkel nógatta nótára a kicsit rémült képet vágó, de nagy kedvvel italozó vendégművészeket.

Az oly sokszor látott mocskos angliai külvárosban járunk; Peter Mullan a kezdő képsorokon egy káromkodástiráda után szétrúgja egyetlen még élő és hűséges társát, a kutyáját - ezért meg jó pár dühkitöréses és közeli képeken elmerengős jelenetéért tekintélyes médiumok jósoltak neki és a filmnek is nagy diadalmenetet, ne adj' isten, Oscar-díjat.

A "talált szalagos" filmek többségétől eltérően Az erő krónikáját egyáltalán nem volt olcsó elkészíteni, de nem is kelt olyan látszatot, mintha bármi köze lenne a valósághoz.

A Bordélyház rendezőjével Párizsban beszélgettünk a tárgyhoz fűződő filmes és személyes élményeiről.

A magyar nemzet előtti prompt és határozott cigánygyónással kezdünk, ösztönszerűen tépődik föl roma lelkünkből az esdeklés: Szűz Máriám, mi ez? A vágóképek "mint a parancs", azon nyomban magukkal ragadnak, közös vezeklésbe fogunk, a magyar nép sine qua non a cigányságunk számára, nélküle nemhogy nem tud élni, nem is akar - és mégis csak a bajt, a mindenféle léhűtőségek, cirkalmatok veszedelmét hozza eme édes-nemes népre, amely szinte már aluszékonyan megengedő.