Film

Zokni és bugyi

Első nagyjátékfilmjével a Berlinale mezőnyében találta magát, s most megérkezett vele Budapestre is. Az Együtt az ég alatt alkotójával az Uránia kávézójában beszélgettünk.

A sas nem fogdos eleget

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban berendezett új irodájuk könyvtárszobájában idézték fel a sorrentói emlékeket, Ómafa avval állított be, hogy egy utcányira nyílt egy türkmén pékség, valami katlan falára tapasztott kenyeret árulnak, viszik, mint a cukrot, de a döner is kelendő portéka, mert csak a tulaj - egy figyelemre méltó ifjú hölgy - a türkmén, a dolgozók törökök.
  • tévésmaci
  • 2012. április 14.

Csempészek

Dehogyis Mark Wahlberg itt a főszereplő, dehogyis a rettentő sok pénz, ami majd a mestercsempész markát üti, ha az utolsó és csakis a szigorúan kényszerítő körülmények miatt, sőt kifejezetten védtelen nő és ártatlan gyermekek megmentése céljából kivitelezett akciója szerencsés véget ér.
  • 2012. április 12.

Szarvas a tutajon

Amikor Sztupa és Troché türkmén turistákat itattak egy kikötőre néző sorrentói teraszon, zengett az egész környék. Troché hol egy karmestert utánozva, hol kedélyes vállveregetésekkel, ölelésekkel nógatta nótára a kicsit rémült képet vágó, de nagy kedvvel italozó vendégművészeket.
  • tévésmaci
  • 2012. április 9.

Tirannoszaurusz

Az oly sokszor látott mocskos angliai külvárosban járunk; Peter Mullan a kezdő képsorokon egy káromkodástiráda után szétrúgja egyetlen még élő és hűséges társát, a kutyáját - ezért meg jó pár dühkitöréses és közeli képeken elmerengős jelenetéért tekintélyes médiumok jósoltak neki és a filmnek is nagy diadalmenetet, ne adj' isten, Oscar-díjat.
  • Szabó Ádám
  • 2012. április 8.

Az erő krónikája

A "talált szalagos" filmek többségétől eltérően Az erő krónikáját egyáltalán nem volt olcsó elkészíteni, de nem is kelt olyan látszatot, mintha bármi köze lenne a valósághoz.
  • Szabó Ádám
  • 2012. április 8.

Azt csinál, amit tud, kimegy egy kis fáért

A magyar nemzet előtti prompt és határozott cigánygyónással kezdünk, ösztönszerűen tépődik föl roma lelkünkből az esdeklés: Szűz Máriám, mi ez? A vágóképek "mint a parancs", azon nyomban magukkal ragadnak, közös vezeklésbe fogunk, a magyar nép sine qua non a cigányságunk számára, nélküle nemhogy nem tud élni, nem is akar - és mégis csak a bajt, a mindenféle léhűtőségek, cirkalmatok veszedelmét hozza eme édes-nemes népre, amely szinte már aluszékonyan megengedő.
  • Solymosi Bálint
  • 2012. április 6.