Interjú

Zokni és bugyi

Jan Schomburg filmrendező

Film

Első nagyjátékfilmjével a Berlinale mezőnyében találta magát, s most megérkezett vele Budapestre is. Az Együtt az ég alatt alkotójával az Uránia kávézójában beszélgettünk.


Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: Tavaly úgy nyilatkozott nekünk Baran bo Odar, a Néma csönd című thriller rendezője, hogy ha valaki ma Németországban biztosra akar menni, akkor vígjátékot vagy törökökről szóló drámát forgat. Így látja ön is?

Jan Schomburg: Holokausztfilmmel is sikeres lehet az ember, persze csak akkor, ha olyan hőst sikerül találni, aki német, és valami jót cselekedett. Vagy ott vannak az NDK-s filmek és A mások élete. De az biztos, hogy a romantikus komédiák visznek mindent. Ha Matthias Schweighöfer vagy Til Schweiger szerepel bennük, az tuti siker. E pillanatban ők a legnagyobb sztárok, és szakmányban készítik a romantikus vígjátékokat. Érdekes, hogy mennyire konzervatívak, vagy ahogy a franciák mondják, petit bourgeois produkciók ezek a vígjátékok. A negyvenes években a romantikus komédia sok mindent megmutatott, amiről nem illett nyilvánosan beszélni. Ilyenek voltak Preston Sturges vígjátékai vagy korábbról például Lubitsch filmje, a The Marriage Circle (1924 - Kvittek vagyunk). A mai német vígjátékok viszont sokkal kevesebbet mutatnak férfi és nő kapcsolatából, mint amennyit lehetne. Korlátoltak, unalmasak. Dacára a műfaj iránti undoromnak, most mégis egy romantikus komédiát írok, egy vallásos romantikus komédiát. Isten és egy férfi ugyanabba a nőbe szeretnek bele.

MN: Ki játssza istent?

JS: Isten nem látszik majd a filmben, de Barbara Sukowát például el tudnám képzelni istenként.

MN: Az Együtt az ég alatt az első nagyjátékfilmje. Mennyi pénzből készült?

JS: Nyolcszázezer euróból. Az első filmes rendezőknek elég jó dolguk van Németországban, a tévétársaságok számos programon keresztül támogatják őket. Én is az egyik ilyen programba kerültem be a forgatókönyvemmel, s miután elnyertem a támogatást, már mehettem is forgatni. Nem kellett kalapoznom.

MN: Scorsese nemrég úgy nyilatkozott, hogy vén fejjel sem tanult még meg szexjeleneteket rendezni. Első filmesként nehéz volt?

JS: A nehéz nem ez, hanem az, amikor például nyolc embert kell egy teljesen hétköznapi jelenetben, például egy szobában megmutatni. Szerencsére nálam mind a nyolcan ülnek. De szexet filmezni nem nehéz. Eldönteni, hogy mennyit mutatsz belőle, az már nehezebb. Ha az ember túl sokat mutat, az könnyen elvonja a figyelmet a lényegi dolgokról, a néző, főleg, ha férfi, azt várja csak, hogy na, mikor dugnak már megint. Ezt szerettem volna elkerülni. Nem vagyok prűd, csak máshol, nem szex közben mutatok sokat. A bugyi egy teljesen hétköznapi jelenetben kerül le a hősnőről. Egyébként az operatőröm férfi, a másodoperatőröm - mert minden jelenetet két kamerával rögzítettünk - nő, s a szexjeleneteket ő forgatta. Az operatőröm ötlete volt: azt mondta, izgalmasabb lesz, ha nő forgatja.

MN: És izgalmasabb lett?

JS: Lehet, hogy ha férfi forgatja, akkor is ugyanez az eredmény születik. Így talán valamivel lágyabb lett az összhatás. Nem annyira az aktusra koncentráltunk. Próbáltam valami komikumot is csempészni a szexbe, szeretem, ha a szex vicces. A nők például mindig utálták, ha szex közben rajtam maradt a zokni, ilyenkor mindig igyekeztem valahogy a lábaim segítségével megszabadulni tőlük - ez szerintem például emberi is, vicces is, be is került a filmbe. Történt már ilyesmi magával is?

Együtt az ég alatt

Két hete még azt láthattuk, miként él és miként hal valaki, ha német és kispolgár (Andreas Dresen: Járhatatlan út). Most azt láthatjuk, miként él és miként hal valaki, és ezt a valakit hogyan éli túl egy másik valaki a német értelmiség köreiben. Aligha a forgalmazók titkos összeesküvéséről vagy valamilyen Berlin- Budapest-tengelyről van szó, melynek célja a német középosztály bemutatása lenne, mindenesetre ezekből a filmekből igény szerint egy csomó életmódbeli sajátosságra is ráláthatunk. Persze csak azon dilemmák mentén, melyek a szereplőket foglalkoztatják. Hiszen Schomburg filmjének fess fiatal tanárnő hősnője sem azzal van elfoglalva, hogy tanári béréből mit engedhet meg magának, hanem azzal, miként lehetséges, hogy a férjét holtan találták Marseille-ban. Az önkezűség megcáfolhatatlan bizonyítékaival, egy kipufogógázzal teleeresztett Golfban. Marseille tiszta sor, a fiatal pár ott tervezte élete folytatását (a kölniek oda vágynak - derül ki a filmből), de a szeretett férj váratlan tette teljes rejtély. Kiderül: nem a tett, hanem a férj a rejtély - a fiatal nő valójában semmit sem tudott arról az emberről, akivel szolid polgári életét összekötötte. A film lehetne akár thriller is, nyomozás egy személy azonossága után, sőt lehetne valami posztmodern elbeszélői kísérlet is, egy sokat ígérő pillanatban úgy tűnik ugyanis, hogy főszereplőt vált a történet, de aztán nem vált. A sok lehetből szőtt lebegtetés és az erős színésznői teljesítmény sokáig működik is, kár, hogy aztán mindenki úgy marad, valahogy tét nélkül, lebegve. Hőseink tán még máig is lebegnek, ha meg nem haltak.

A Mozinet bemutatója



Figyelmébe ajánljuk

Vajon mit szól hozzá Vanda, a vidéki leszbikus hentes, hogy Budapesten róla beszélgetnek?

Az ötödik OFF-Biennálé „ezek a falak nem minket védenek” című kiállításának részeként június 15-ig látható Horváth Gideon kutatásalapú projektje a Merlinben. A legveszélyesebb ember alapja hat életútinterjú, amelyek olyan vidéken élő, munkás hátterű emberekkel készültek, akik valamilyen szexuális kisebbséghez tartoznak. Egyikőjük története volt a témája a kiállítótérben megrendezett olvasókörnek.

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.