Megint és újfent kiderül, mennyire nagyvonalúan segítőkészek és együttérzők vagyunk, és a szívünk áhítattal és könnyűséggel telt lesz, mert végre nem látjuk oktalannak a nemzeti kisebbségeink iránti gyűlöletet. Most már a napnál világosabb: ők bűnösök, és mi, magyarok hiába tesszük (vagy akarjuk legalább) a jót, annak semmi haszna; most sóhajt hallani felőlük, és már ez is valami. A Pesty Fekete Doboz tíz hosszú év kihagyás után az MTV képernyőjén újra. Szerdán esténként dokusáv lesz a köztévé műsorán - ez a nyitány.
Arcunk meredt és hideg, mint megannyi rendőr arca; az erőszakszervezet tagjai méla tanácstalansággal hallgatják Forgács Istvánt, ki maga zalaegerszegi cigány, úgynevezett cigányügyi szakértő, és őt a gádzsó politikai elitis ekként elfogadja. Fiatal rendőröknek tart előadást többek közt arról, hogy létezik cigánybűnözés, azt ne higgyék, hogy nincs ilyen! Ő maga láztól izzó levelet írt tavaly ősszel a Hírszerzőre, ahol vitaindítóként hozták (és lett belőle az ún. Cigányvita). Egy alanyi írás, amelynek visszatérő retorikai fogása - "nem tartozom közétek, ha..." - kissé felkavarta az állóvizet. Eléggé zavaros, érzelmesre hangolt kinyilatkoztatása volna ez a szakembernek, és mint vitairattal nem nagyon lehet mit kezdeni vele, azon túl, hogy fölháborodik valaki rajta vagy tetszik neki.
Más a helyzet azonban a filmmel, amely már rájátszás; amely felhasználja ezt a nem túl szerencsés önvallomást, szomorú tényként ismertetve meg velünk a valóságot. Egy roma végre kimondja az igazságot: minden cigány maga tehet róla, hogy ott van, ahol van. Tessék ezt belátni, és beismerni azt is, hogy csak kárára vannak ennek a fényes gádzsó társadalomnak, és nemkülönben gátjai a szép jövőnek, haladásnak. Ezt már nem a romaügyi szakember, hanem Pesty László és filmje látja és láttatja így. Nem egyoldalú ez a - mi is ez? - propagandafilm, hanem mindenestül fals. Pesty azzal indult neki stábjával, hogy igazolja az állítást a romák felelősségéről, mindehhez "rendes, szolgalelkű, ájtatos" romákat keresett és talált. A film példamutató; szinte idilli világot teremt elénk, és persze a cigányok elé, na tessék, így kell élni, vagy így is lehet élni, szépen, okosan, kaláccsal az asztalon, és a hit is nagyon fontos, hogy sorsával megbékéljen az ember.
Az úgynevezett romaprogramok alapítványi támogatásainak és maguknak a terveknek csak híre, hamva; általában véve nem forog fenn a közjó veszélye, jó ideje a magánérdek diktálta pozíciók a szentségek. Hogy mi van a mélyszegénységben élőkkel, elesettekkel, cigányokkal? Csak bajnak vannak! - válaszolja ez az ignoráns elitet feltétel nélkül igazoló film. Ami kérdés marad: mitől, hogyan ne lennének apatikussá ezek az emberek, amikor nem hülyék? A roma anyák csak szülnek, a férfiak meg kimennek tüzelőfáért, ahelyett, hogy rendes, európai, kulturált ember módjára tűnnének el a fenébe.
Minden szempontból brutális melléfogás, alakuló antikultúránk rémítő eseménye ez az opus, mely azzal a hivalkodó elgondolással jött létre, hogy akkor öntsünk végre tiszta vizet a pohárba.
M1, március 7.; M2, március 14.
