Film

Az erő krónikája

  • Szabó Ádám
  • 2012. április 8.

Film

A "talált szalagos" filmek többségétől eltérően Az erő krónikáját egyáltalán nem volt olcsó elkészíteni, de nem is kelt olyan látszatot, mintha bármi köze lenne a valósághoz.

Egy erősen problémás családi hátterű tini elkezdi rögzíteni az őt körülvevő világot, majd egy X-aktákba illő bonyodalom közepén két társával bekandikál egy üregbe, ahol valami földönkívüli tanyázik, aki egy baleset következtében mindhármukat szuperképességekkel ruházza fel. Az amatőr kamerás filmezési mód a továbbiakban ugyan egyáltalán nem indokolt, de a hasonszőrű filmek állandó rákfenéjét - hogy minden izgalmasabb helyzetben forogjon a kamera - mégis meglepően jól oldja meg a mozi. Ezzel együtt a kisebb-nagyobb filmdarabkákból csak igen csikorogva sikerül az elvárt hollywoodi dramaturgiai ívet kikalapálni; amit látunk, az sajnos akkor is sablonos, ha most épp nem 3D-ben tolják a képünkbe. Josh Tank filmje akkor muzsikál valamennyire is jól, amikor hagyja a karaktereit maguktól működni. Az első csínyek, az erőfitogtatások vagy például a légi felvételek szórakoztatóak és látványosak is, kár, hogy ezek után görcsösen igyekszik a forgatókönyv valamiféle tragédiát kikerekíteni az alapfelállásból. S a történteket dokumentáló srác figuráját is hiába öltözteti, fodrozza a rendező, nem lesz belőle raszkolnyikovi karakter sehogy sem. Az erő krónikájában ennek ellenére van annyi erő és ötlet, hogy végig szórakoztató maradjon, ám a beígért vérfrissítés elmarad; alapvetően még mindig csak arról van szó, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár - ezt viszont már rég tudjuk.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.