Film

Az erő krónikája

  • Szabó Ádám
  • 2012. április 8.

Film

A "talált szalagos" filmek többségétől eltérően Az erő krónikáját egyáltalán nem volt olcsó elkészíteni, de nem is kelt olyan látszatot, mintha bármi köze lenne a valósághoz.

Egy erősen problémás családi hátterű tini elkezdi rögzíteni az őt körülvevő világot, majd egy X-aktákba illő bonyodalom közepén két társával bekandikál egy üregbe, ahol valami földönkívüli tanyázik, aki egy baleset következtében mindhármukat szuperképességekkel ruházza fel. Az amatőr kamerás filmezési mód a továbbiakban ugyan egyáltalán nem indokolt, de a hasonszőrű filmek állandó rákfenéjét - hogy minden izgalmasabb helyzetben forogjon a kamera - mégis meglepően jól oldja meg a mozi. Ezzel együtt a kisebb-nagyobb filmdarabkákból csak igen csikorogva sikerül az elvárt hollywoodi dramaturgiai ívet kikalapálni; amit látunk, az sajnos akkor is sablonos, ha most épp nem 3D-ben tolják a képünkbe. Josh Tank filmje akkor muzsikál valamennyire is jól, amikor hagyja a karaktereit maguktól működni. Az első csínyek, az erőfitogtatások vagy például a légi felvételek szórakoztatóak és látványosak is, kár, hogy ezek után görcsösen igyekszik a forgatókönyv valamiféle tragédiát kikerekíteni az alapfelállásból. S a történteket dokumentáló srác figuráját is hiába öltözteti, fodrozza a rendező, nem lesz belőle raszkolnyikovi karakter sehogy sem. Az erő krónikájában ennek ellenére van annyi erő és ötlet, hogy végig szórakoztató maradjon, ám a beígért vérfrissítés elmarad; alapvetően még mindig csak arról van szó, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár - ezt viszont már rég tudjuk.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk