Film

Az erő krónikája

  • Szabó Ádám
  • 2012. április 8.

Film

A "talált szalagos" filmek többségétől eltérően Az erő krónikáját egyáltalán nem volt olcsó elkészíteni, de nem is kelt olyan látszatot, mintha bármi köze lenne a valósághoz.

Egy erősen problémás családi hátterű tini elkezdi rögzíteni az őt körülvevő világot, majd egy X-aktákba illő bonyodalom közepén két társával bekandikál egy üregbe, ahol valami földönkívüli tanyázik, aki egy baleset következtében mindhármukat szuperképességekkel ruházza fel. Az amatőr kamerás filmezési mód a továbbiakban ugyan egyáltalán nem indokolt, de a hasonszőrű filmek állandó rákfenéjét - hogy minden izgalmasabb helyzetben forogjon a kamera - mégis meglepően jól oldja meg a mozi. Ezzel együtt a kisebb-nagyobb filmdarabkákból csak igen csikorogva sikerül az elvárt hollywoodi dramaturgiai ívet kikalapálni; amit látunk, az sajnos akkor is sablonos, ha most épp nem 3D-ben tolják a képünkbe. Josh Tank filmje akkor muzsikál valamennyire is jól, amikor hagyja a karaktereit maguktól működni. Az első csínyek, az erőfitogtatások vagy például a légi felvételek szórakoztatóak és látványosak is, kár, hogy ezek után görcsösen igyekszik a forgatókönyv valamiféle tragédiát kikerekíteni az alapfelállásból. S a történteket dokumentáló srác figuráját is hiába öltözteti, fodrozza a rendező, nem lesz belőle raszkolnyikovi karakter sehogy sem. Az erő krónikájában ennek ellenére van annyi erő és ötlet, hogy végig szórakoztató maradjon, ám a beígért vérfrissítés elmarad; alapvetően még mindig csak arról van szó, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár - ezt viszont már rég tudjuk.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.