A türkmén sereg hamarosan bömbölt, mint a fába szorult féreg. Idézzük csak fel, hogy mit is tanított be nekik Troché. Nos, az egész terasz azt üvöltötte, hogy: Wen i nume wüsst, wo z'Vogu Lisi wär, Vogu Lisi chumt vo Adubode här. Adubode ligt im Bärner Oberland, z Bärner Oberland isch schön. Majd a refrént, miszerint Z Oberland, ja z Oberland, z Bärner Oberland isch schö-ö-ön, z Oberland, ja z Oberland, z Bärner Oberland isch schön! Mindez ugye svájciul van, s körülbelül annyit tesz ki, hogy Bárcsak tudnám, a Madár Böske hol bujkál, merre jár, a Madár Bözsi adubodei lány, Adubode a Berni Felföldön fekszik, a Berni Felföld szép. És a refrén: A felföld, a felföld, a Berni Felföld milyen szép, a felföld, a felföld, a Berni Felföld jaj, de milyen szép! S hogy mindez türkmén akcentussal milyen, hát, elementáris. A nemzetközi sísport ismerői nyilván arra is rájöttek, hogy Adubode nem más, mint a lesiklópályáiról messze földön híres Adelboden. A magas kedvű türkmén dolgozók mellé beszállt egy dél-tiroli pincér is, egyetemista, aki nyári munkára jött le délre, kiegészíteni az ösztöndíját. Jól is jött a segítsége Trochénak, mert míg ő vitte a prímet, Troché fel s alá járt, nógatta a népeket. Az egyik asztalnál három nehezebben oldódó középkorú, amolyan párttitkárforma férfi közt egy törékeny ifjú lány ücsörgött, szépen énekelt, de neki volt a legszeppentebb arculata. Hagyta, hogy a mellé lépő Troché átkarolja, s együtt fújják a verzét, de amikor már szinte összebújtak, egy gyűrött szalvétát csúsztatott barátunk kezébe. Úgy tűnt, nem vette észre senki. Troché hátralépett egy díszpálma takarásába, és rápillantott. Sietős macskakaparás állt rajta: Ha partizán vagy, vigyél el innen! Mi hová vinnénk, tán tévézni?
Pénteken (9-én) este fél tízkor saját magával vetélkedik a Duna Tv, a Duna Dunán Az irányítás határai (Jim Jarmusch) kezdődik, a Worldön pedig a Csinibaba - szerencséjük, hogy a bevezetőben már énekeltünk! S ha már dal, éjjel egykor a filmplűn Getno.
Szombaton a Keira Knightley-s Büszkeség és balítélet nyolc után az m1-en, majd ugyanitt tizenegy után a Bibliotheque Pascal, s ha ennyi jó sem elég, egy után még nyomnak német krimit is, a Zsákutcát Til Schweigerrel. A Dunán fél tíz után Gosford park - ott lakik Altman Róbert.
Vasárnap alighanem a menekültek világnapja lehet, mert 23.55-kor, egy időben a Duna és a ViaSat3 elindítja a Menekülők és A menekülő ember című filmeket. A Dunán volt előtte A tizedes meg a többiek is, a ViaSat3-on pedig Különben dühbe jövünk. Azon sem csodálkoznék, ha én már este nyolc után a tv2-n lennék, mert Mr. Bean nyaral. Jó-jó, belátom én, hogy Bean úr nem egy Hulot úr, de nekünk ő jutott - ezúttal Willem Dafoe és Karel Roden impozáns karéjában.
Hétfő. Mi lehet hétfőn, ha vasárnap a ruszkik már a spájzban voltak? Nyilván adásszünet. De én kivárom, míg letelik, s a Filmmúzeumon 0.40-kor már nézem is aMechanikus narancsot, ami csalóka címe ellenére sem egy szerkesztőségi értekezletünk történetét meséli el, hanem Alexét.
Kedden, az igazi kedden maradunk a Filmmúzeumon, háromnegyed hét előtt kezdődik a Hegedűs a háztetőn, majd tizenegytől a világ második legjobb filmje, azAmarcord - ha jók lesznek, egyszer elárulom, hogy melyik a harmadik vagy a negyedik. Nyolctól volt a Cinemaxon a Missouri fejvadász.
Szerdán már igazi szünnapot tartunk, mert hangolunk március 15-re, amikor is egy a jelszónk, tartós békemenet.
Csütörtökön csoda történik, sehol nem játsszák a Szirmok, virágok, koszorúkat - én azt hiszem, elkopott teljesen a kópia. Magam szamár A canterwille-i kísértettel ünneplek ebédidőben a Filmmúzeumon, este hat előtt meg egy Legénylakásban a Cinemaxon. Különben én azt mondom, éljen a szabadság, abcúg tévé!
