Pedofilok, haza!

Polisse

  • - kg -
  • 2012. április 13.

Film

Amilyen izmos a francia filmgyártás, a New York-i rendőrőrsök után közvetlenül a párizsi rendőrőrsök földrajzát ismerjük a legbehatóbban. Olyan ismerős a járás, hogy akár csukott szemmel is eltalálnánk az intézményi kávéautomatáig, s bár Maïwenn filmje különösebb figyelmet nem szentel a gépezetnek, azért jó tudni, hogy szükség esetén merre találni.

Különösebb figyelmet a rendezőnő a rend őreinek szentel, soraikon belül is külön kis családot képeznek a gyermekvédelmi részleg emberei. Ami szörnyűséget gyerekkel csak el lehet követni, arról mind szót is ejtenek a gyermekvédelmisek, s ha van a filmnek egy kevés kis újdonsága, akkor az az, hogy egy gyermekvédelmisnek a pedofil olyan szó, mint banki ügyintézőnek a kamat: a napi szókészlet része, kiejtését sem drámai csend, sem nagyzenekari felvezetés nem előzi meg. Maguk az elkövetők is a rutin részei, csak kevés olyan előállított van, akinek láttán ökölbe szorulnak a rendőri kezek. S hogy mit csinálnak ezek a munkás férfi- és női kezek a munkaidő leteltével, azt is megmutatja a film: van, aki boldogan él, s van, aki kevésbé, de mint arra percenkénti utalás történik, a gyermekvédelem és a kiegyensúlyozott polgári élet nem jár kéz a kézben.


Noha egymásnak adják a kilincset a válogatott gyerekszomorítók, a Polisse tulajdonképpen egy meghitt családi mozi, a maga kissé brutális módján hangulatos dolgozat a gyermekvédelmisek kicsiny és összetartó családjáról. Az erős közeg kétségtelenül jól jön a történetvezetésben nem túl erőskezű, viszont jó tempót diktáló rendezőnek, de mint azt például néhány éve Az osztály is bizonyította, nem kell a gyermekvédelemig futni, ha az ember drámai közeget akar. Bizonyos tehetség felett megteszi egy hétköznapi középiskolai osztályterem is.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."