Dokumentumfilm

Tárgyalt az ördöggel

Gaylen Ross: Kasztner meggyilkolása

  • Iványi Zsófia
  • 2012. április 14.

Film

Annak ellenére, hogy Kasztner Rezső a második világháború idején több ezer magyar zsidót mentett meg a biztos haláltól (egyes szakértői vélemények szerint a holokauszt alatt ő segített a legtöbb emberen), itthon szinte teljesen ismeretlen a neve. Kivételesen nem (csak) a sajátos magyar múltkezelés a ludas abban, hogy egy történelmi tény nincs a helyén kezelve: az ötvenes években egy izraeli szélsőséges által meggyilkolt Kasztner a második világháború egyik legellentmondásosabb figurája, akiről a mai napig nem dőlt el, hogy hős volt vagy áruló (esetleg mindkettő). Tény, hogy 1685 ember annak köszönhetően hagyhatta el a német megszállás alatt álló országot és köthetett ki Svájcban, hogy Kasztner tárgyalt a nácikkal (köztük Adolf Eichmann-nal), pontosabban életeket vásárolt tőlük hazai és külföldi zsidó szervezetek pénzéből. Emellett nagyjából húszezer zsidó ügyében elintézte, hogy ne Auschwitzba, hanem valamivel jobb túlélési esélyeket biztosító munkatáborokba vigyék őket a németek.

Izraelben sokáig nem értették a holokausztot: a frissen alakult állam büszke polgárai annyit láttak az egészből, hogy emberek milliói bárminemű ellenállás nélkül hagyták magukat lemészárolni. Szemükben a varsói gettó lázadói voltak az igazi hősök, nem azok, akik tárgyalások és paktumok útján életeket mentettek. Nem túl meglepő, hogy az izraeliek számára gyanússá vált a háború után az országba költöző Kasztner, ez a nácikkal kvaterkázó figura, aki az ügyét tárgyaló bíró szerint (merthogy be is perelték az ötvenes években) „eladta a lelkét az ördögnek”. Bár a bírósági eljárásnak a nyilvános megszégyenítésen és a közutálaton kívül nem lett következménye, az, hogy Kasztnert nem sokkal később hidegvérrel meggyilkolták, hogy a gyilkosát pár év után szabadon engedték, és az, hogy a mai napig árulóként, „a zsidó Quislingként” él az izraeli köztudatban azt jelzi, hogy nem csak Magyarországon szokás furcsán kezelni történelmi tényeket.

Gaylen Ross dokumentumfilmje hihetetlen pontossággal és érzékenységgel nyúl az igen kényes és összetett témához. Szakértők és túlélők mellett megszólaltatja Kasztner lányát, sőt gyilkosát is – majd utóbbiakat összehozza, hogy életükben először az ő kamerája előtt találkozzanak. Nem a nagy történelmi összefüggésekre, hanem az apró emberi rezdülésekre helyezi a hangsúlyt: a Kasztner-vonat egykori utasainak szégyenérzetére, a Kasztner család évtizedes sérelmeire, a gyilkos nem túl meggyőző bűnbánatára. A Kasztner meggyilkolása jóval többről szól Kasztner meggyilkolásánál: egy a múlt század szörnyűségét és igazságtalanságát tökéletesen példázó élettörténet rajzolódik ki belőle, aminek még évtizedekkel főszereplője halála után sincs megnyugtató lezárása.

A filmet április 16-án, hétfőn 21.25-kor vetíti a Duna Televízió

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.