tévésmaci

A sas nem fogdos eleget

  • tévésmaci
  • 2012. április 14.

Film

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban berendezett új irodájuk könyvtárszobájában idézték fel a sorrentói emlékeket, Ómafa avval állított be, hogy egy utcányira nyílt egy türkmén pékség, valami katlan falára tapasztott kenyeret árulnak, viszik, mint a cukrot, de a döner is kelendő portéka, mert csak a tulaj - egy figyelemre méltó ifjú hölgy - a türkmén, a dolgozók törökök.

Azt mondják, nincsenek nyelvi nehézségeik, tette hozzá "mafa. S ezzel már rá is fordult az őt valójában érdeklő témára, vagyis hogy kik is voltak ténylegesen a nápolyi öböl türkmén turistái, mert ő azt gyanítja, hogy aligha lehettek ártatlan globetrotterek. Nos, igazad van, hagyta helyben Sztupa, türkmének voltak, de nem turisták, az elnök emberei inkább. Mágnások és volt párttitkárok, azért érkeztek, hogy nagy mennyiségű ingatlant vásároljanak fel a főnök megbízásából. Rengeteget kellett itatni őket, míg valaki kibökte. Felfektettünk egy dossziét, s annyi - mondotta Troché, de bár ne tette volna, mert a dosszié szó rossz ómennek bizonyult. A kopogás után mit sem várva Romonade - a frissen szerződtetett titkárnő - tépte fel az ajtót, s elfúló hangon csak annyit mondott, ügyfél, itt az első ügyfél! Sem Sztupára, sem Trochéra nem ragadt át a lelkesedése, Sztupa egyenesen kitérő választ adott, mondja, fiam, hogyan szólították magát a kedves szülei, mert ez a romonádozás nekem nem megy. Romonade egy pillanatra meghökkent, nem bizalmaskodás-e ez (egy amerikai szakszervezetnek volt a tagja), de aztán mégis kibökte, hogy Juliskának. Ettől persze zavarba jött, s ugyanavval a levegővel folytatta: nagyon furcsa ember - ekkor már az ügyfélnek vélt egyénre gondolt. Olyan, mint egy nagy béka... Troché közbevágott: nem mondta, hogy mit akar? "mafa urat azonnal vezesse ki a hátsó kapun! "mafa nem tiltakozott, Romonade is elindult, de még visszaszólt: a Vonyarc-dosszié iránt érdeklődik. Na ja, mi meg a tévéműsor iránt.

Pénteken (16-án) este fél kilenckor az m2-n egy Móricz-adaptáció 1971-ből Kozák Andrással és Venczel Verával, a Pillangó. 21.20-kor a ViaSat3-on Brad Pitt még mindig szétjátssza a Blöfföt, de utána rögtön jön a nagy Gregory Hickory, és bosszút áll mindenért, hol máshol, mint Gun Hill városában, illetve a Lőpárbaj c. na jó, B film kockáin.

Szombaton is csupa sztenderd meg egy hazai - az persze (a Vespa) mindjárt éjjeli negyed kettőkor a közszolgálatiság jegyében a film+-on. S az állandó számok: délután negyed ötkor A nagy Waldo Pepper a Dunán, este tízkor a ViaSat3-on Hetedik, és fél egy előtt szintén a Dunán Clint Eastwood Savannah-ban játszódó hangulatfilmje, az Éjfél a jó és a rossz kertjében.

Vasárnap sem fordulnak sokkal jobbra a dolgok: újabb magyar sorozatot indít az m1 este fél tíz előtt, Munkaügyek - Irreality show címmel. De várjuk már! Nyolckor posztünnepi Ludas Matyi a Dunán, azért én ki nem hagynám. Előtte Johnny Depp-est: 19.10-től Ollókezű Edward a Filmmúzeumon, 19.45-től pedig Cry Baby a story4-en - ennek még lesz folytatása.

Hétfőn este kilenckor a Fem3-on Cry Wolf.

Kedden 19.40-kor Indiába sóért mezítláb megy Gandhi... ám a folytatás sajna nem tudható meg a Filmmúzeumon leküldött Oscar-díjas képeskönyvből, mert az úgy van, hogy vegyen nálunk telket, Jóska, Pista, Bandi! Tizenegytől ugyanitt Michael Collins, negyed kettőtől Macska a forró bádogtetőn. Ha önök két Tennessee W. között választhatnának, Williamset vagy a whiskeyt kérnék? Igazuk is lenne.

Szerdán Cry Freedom! kilenc után a Dunán - mondjuk úgy: a heti tévéműsor a szerkesztettség látszatát kelti.

Csütörtökön új csatornát avat jó rovatunk, alig hinném ugyanis, hogy a Comedy Centralról már ajánlottunk volna valamit, mondjuk a Susogós mackókon kívül. Most meg háromnegyed nyolckor A nagy Lebowski, az ám az antré! Nem mintha megnézném, de akkor is. A 15.40-kor a Filmmúzeumon kezdődő Richard Lester-remekművet (Pénzt vagy életet!) meg azért említjük, mert a szlovákiai választásokra Dzurinda Mikulásék abból a filmből vették a plakátjukat. Majdnem kizúgtak vele: hát, így éri meg tévézni!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.