A ska-rajongók történelmi jelentőségűnek tekintik november 3-át: először járt Magyarországon egy harmincéves brit legenda, a Bad Manners. Amit remélni lehetett, bejött: előkerült a legtöbb húzós sláger, és amitől tarthattunk, az sem maradt el: verekedést provokált egy botrányfüggő, szélsőjobb csoport. A koncert után a hírhedten túlsúlyos Buster Bloodvessel énekessel dumáltunk.
Magyar Narancs: Hogyan csöppentetek Magyarországra?
Buster Bloodvessel: A Pannonia Allstar Ska Orchestra meghívására iktattuk be az idei turnénkba Budapestet. Először vagyunk itt, de remélem, nem utoljára - hálás és jó közönség a magyar.
MN: Tudsz valamit az itteni skáról?
BB: A mai estig halványlila lövetem sem volt. Most hallottam először magyar ska-zenét, és meg vagyok elégedve vele: a Pannonia zenekar jobb a németeknél, a franciáknál, de még az olaszoknál is. Nagyon tehetségesek.
MN: Azt hallani, egy rázós időszakon vagy túl...
BB: Nem is olyan régen majd' kétszáz kilót nyomtam, és rohadt sokat melóztam, mire a gyomrom bemondta az unalmast. Nem sokon múlt az életem, úgyhogy elkezdtem tornázni, lefogytam, és hála egy aranykezű profnak, mára minden rendben van.
MN: Mivel foglalkozol mostanában?
BB: Idén csináltam egy saját fesztivált, számos zenekar és a Bad Manners közreműködésével. Annak, amit most tervezek, semmi köze hozzánk - kicsit punk-, kicsit rockabilly- és egy kicsit ska-produkció, pár ütős banda társaságában.
MN: A nyolcvanas években a ska rendkívül népszerű volt, de mára mintha elfeledték volna.
BB: Ez sajnos így van, de nem hiszem, hogy ez bárkinek is a hibája lenne. Változnak az idők. Húsz-harminc évvel ezelőtt is sok problémájuk volt az embereknek, de valahogy kevésbé akadtunk fenn rajta, mint ahogy azt is kevésbé hagytuk, hogy befolyásoljon a politika vagy a média. A politikának nem lehet semmi köze a zenéhez. Legalábbis én nem akarok senkit sem befolyásolni a zeném által. Nem mondom meg, hogy mit egyél, mit igyál és kit szeress vagy kit ne, azt meg végképp nem, hogy kire szavazz. Az egyetlen célunk csupán annyi, hogy amikor koncert van, mindenki jól érezze magát. Hogy akik keményen végigmelózták a hetet, legalább egy estére kivetkőzhessenek magukból, és elfelejtsék azt a sok szart, ami körülveszi őket. Aztán másnap minden folytatódhat a maga útján. Manapság az emberek egyre agresszívabbak, egyre nehezebb levezetni a feszültséget, minden felgyorsult.
MN: Hogyan látod azt a verekedést, ami a PASO-koncert alatt kitört?
BB: Helyesen tette a PASO, hogy abbahagyta a zenélést. Mi is ezt tettük volna. Nem tudom, miért olyan nehéz megérteni, hogy a skinheadeknek eredendően semmi közük sincs a rasszizmushoz, hiszen a skinheadkultúra szorosan összefonódott az afrokaribi kultúrával. A ska-zenekarok, így mi is, abszolút multikulturálisak és mentesek az agressziótól. Elképesztő, hogy mindig akadnak olyan emberek, akik a rasszizmusért és az erőszakért élnek.
A Bad Manners koncertjére egy maréknyi focihuligán is ellátogatott. Valószínűleg két dolog vonzhatta őket. Az egyik az, hogy a 80-as években a szélsőjobboldaliak körében - valami érthetetlen ok miatt - rendkívül népszerű volt a fekete, jamaicai tánczenét játszó Bad Manners. A másik pedig az lehet, hogy valamely angol csapatnak is szurkolnak, aminek bizonyítására végig "England" feliratú zászlókat lengettek a koncertek alatt. Ez önmagában nyilván senkit nem zavart volna, viszont a meccsekről áthozták kötekedős attitűdjüket, és verekedést provokáltak, egyesek szerint uszító, rasszista jelszavakat is kiabáltak. Kisebb kavarodás után (a színpadon leállt a PASO, s a verekedés abbahagyására, illetve távozásra szólította fel őket) a biztonságiak a Gödör Klubon kívülre terelték a konfliktust - bár olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy túl engedékenyek voltak, s a huligánok egy részét (állítólag) később visszaengedték. (A Gödör Klub egyébként megerősített védelemmel készült a koncertre, hiszen az említett indokok miatt számítani lehetett bajkeverők megjelenésére.) A magyarországi ska-életre szerencsére a legkevésbé sem jellemző ez az eset, s mivel a szélsőjobboldaliak körében még legfeljebb a Madness és a Specials ska-zenekar volt népszerű, azok pedig a közeljövőben aligha látogatnak hazánkba, a megismétlődésére nem kell számítani. Ezzel együtt a PASO a továbbiakban inkább ska-jazz és reggae-orientált ska-zenekarokat hoz Magyarországra, melyek egyáltalán nem vonzzák az említetteket, így a jamaicai zenével kísért táncestek továbbra is a béke szigeteinek számítanak majd. A Bad Manners egykoron meghatározó zenekara volt az egyik fő kiadóról 2 tone skának nevezett brit zenei mozgalomnak - talán ők játszották közülük a legvidámabb, sokszor szándékoltan idióta zenéket. Mostanra már csak ők maradtak, s végre hozzánk is ellátogattak - van, aki huszonöt éve várt erre az estére. Végre az eredeti előadóktól élőben hallhatjuk a Lip Up Fattyt ("Lipót bácsi, Lipót bácsi"), az árulkodó című Inner London Violence-t vagy a This Is Skát - és ez kifejezetten vonzó opciónak tűnik, még akkor is, ha biztosak lehetünk abban, hogy többek között nagydarab kopasz futballhuligánok társaságában kell eltöl-tenünk néhány élménydús órát. Hogy miért, ne firtassuk - tán félreértés vagy a szimbolikus terek sajnálatos összecsúszása, de különböző ideológiákat reprezentáló kopaszok gyakorta látogattak ska-koncertekre, nálunk ugyanúgy, mint Britanniában. És a Bad Manners maga is kopasz zenekar volt: a küllemében és nevében egyaránt rajzfilmfigurára emlékeztető Buster Bloodvessel maga is nagydarab tarfejű - igaz, mostanra jelentősen leadott a súlyából, egy szinte már filigrán előadót látni. De előbb még két remek előzenekar, az erre az alkalomra újra összeállt miskolci Kabinet Rt. (saját számokkal és feldolgozásokkal), no meg az immár elsőlemezes Pannonia Allstars Ska Orchestra érdemdús produkcióját élvezheti az úri közönség, amely táncol és verekszik: R. J., a Böiler zenekar frontembere egyszer csak felrohan a színpadra, és felháborodottan utasítja rendre a viperával operáló decens elemeket. Néhány garázdát kivezetnek, mérvadó szemtanúk szerint vérfoltok éktelenítik még a WC-t is, de hát az est nem áll le, jön a fő attrakció - s nem csalódunk. A Bad Manners fúvósokkal alaposan felturbózott zenéje még a régi: szórakoztató, szellemes és ötletteli. Gödör, november 3.
