Magyar Narancs: Lassan a Haydn emlékének szentelt év fele eltelt, de néhány koncertet leszámítva a jubileum nem nagyon jelent meg a köztudatban.
Erdődy Orsolya: A naptári év valóban elkezdődött, a programsorozat nemkülönben, a fontosabb eseményekre azonban értelemszerűen csak később, az évfordulóhoz, Haydn halálának bicentenáriumához közeledve kerül sor. A rendezvénysorozat egyik csúcspontja a május 31-ére, Haydn halálának napjára a Millenárisra szervezett egész napos programsorozat, ahol minden korosztály megtalálhatja a neki tetsző műsort. Eszterházán a július 4-e és szeptember 20-a közötti időszakban lesz a legsűrűbb az élet, ekkor lesz a legtöbb rendezvény: fesztiválok, családi és gyerekprogramok. Ezt követően tervezünk egy őszi, Budapestre koncentráló, az évfordulót elsősorban kortárs oldalról megközelítő blokkot, amelyben szerepet kap a tánc, a zene, a színház és az irodalom is.
MN: Mégis, az eseményeket kívülállóként nézve minden kísértetiesen hasonlít a korábbi évek színtelen-szagtalan megemlékezéseire. Ennek fényében felvethető a kérdés, miért volt szükség az új szervezési modell életre hívására.
EO: Amikor a korábbi emlékévek zajlottak, én még a németországi kulturális évadot szerveztem, kellő ismeret és rálátás híján ezekről nem tudok véleményt mondani. Az viszont tény, hogy az iroda szemléletét és munkamódszerét tekintve próbálja magát a régi gyakorlattól eltérően meghatározni. Tulajdonképpen a korábbi tapasztalatok nyújtották az új szervezet megalapításának apropóját a minisztérium számára, ugyanis soha nem volt egy kézben valamennyi zenei évfordulós esemény szervezése, s az ebből fakadó egységes tudásbázis és kapcsolatrendszer. Lassan mindenkiben tudatosodott, hogy komoly hangsúlyt kell fektetni az évfordulók méltó megünneplésére. Ami pedig Bartóknál és Kodálynál esetleg kimaradt, azt a következő években Haydn, Erkel, Mahler és Liszt kapcsán igyekszünk pótolni. A soron következő jubileumok előkészítése már a mi feladatunk, ami a programszervezésen túl a mások által, a jubileumok kapcsán kezdeményezett rendezvények koordinációs és marketingszempontú összefogását is jelenti.
MN: Ennek ellenére mintha a hazai kulturális megemlékezések nem épülnének be a mindennapokba. Nyoma sincs például külföldön bevettnek számító marketingfogásoknak, ahogy a tavaly beharangozott Haydn-tortának sem.
EO: Az ok nemritkán nagyon prózai: a pénzhiány. Így van ez most is, hiszen az osztrákok költségvetésével nem tudjuk felvenni a versenyt, még úgy sem, hogy a magyar állam erején felül teljesítve biztosította a korábban megígért teljes keretösszeget. Ebbe a korlátba ütközünk a kulturális marketing terén is, mert bár tudjuk, hogy az összköltségvetés 30 százalékát lenne ideális marketingcélra fordítani, ennyi nincs. Ráadásul idehaza elvárás, hogy sok program legyen, és abban lehetőleg minden jelentkező művész részt vállalhasson. Ennek ellenére próbálunk felnőni a feladathoz, készítettünk egy gyerekprogramokon felhasználható, beszéltethető Haydn-bábut, ennek kicsinyített és ember nagyságú mását is fel szeretnénk használni. Haydn esetében azt kell elérni, hogy egyáltalán az alapüzenet átmenjen, mert sokan azt sem tudják, miért kell őt ünnepelni. Egyébként nem szeretném elkerülni a választ: a torta reményeink szerint nyáron az Esterházy-kastélyban lesz kapható. Van azonban egy sokkal jellegzetesebb magyar betegség, amelynek nyomai eddig valóban tetten érhetők voltak: soha nem gondolkoztunk kellően előre, s mindent az utolsó pillanatban akartunk megszervezni. Ausztriában a Mozart-évet legalább három-négy évvel korábban kezdték szervezni, és Párizsban már az idén nyáron kinevezik a Liszt-év miniszteri biztosát, aki kinevezésekor már pontosan tudni fogja, hogy 2011-ben mekkora költségvetéssel gazdálkodhat. Ez egy nagyon komoly, mindenképpen javítandó hiányosságunk, amit a Liszt-jubileum ürügyén igyekszünk kiküszöbölni. A Magyar Liszt Társaság és a mi kezdeményezésünkre megalakult egy, a hét érintett országot (Német-, Francia-, Olasz- és Magyarország, Svájc, Ausztria, Szlovákia) tömörítő nemzetközi workshop; hazai és nemzetközi, stratégiai Liszt-kutatóhelyek és az Országos Széchényi Könyvtár közreműködésével folyik egy, a párizsi Bibliothéque Nationale de France által irányított digitalizációs projekt, s célunk egy, a komponistához kapcsolódó, életének fontos állomásait bemutató nemzetközi Liszt-út bejegyeztetése is.
MN: Tavalyi sajtótájékoztatóján egy másik fontos célkitűzésüket, a jövő közönségének számító fiatalok hatékonyabb elérését is megemlítette.
EO: Az átlagnál magasabb támogatást kínáló ösztöndíjprogramunk, a Klassz Tehetségek program iránt óriási az érdeklődés, hamarosan már a második turnust hirdetjük meg. Ennél jóval nehezebb feladat a fiatalokat becsábítani a koncerttermekbe. Ezzel kapcsolatban kifejezetten jó együttműködést sikerült kialakítanunk iskolákkal, pedagógusokkal, igyekszünk a programjainkat elvinni vidékre is, egy rendhagyó énekóra keretén belül. Kaptunk megkeresést az Országos Gerincgyógyászati Központtól, ahol a gyerekek lelki és testi egészségének megőrzése érdekében kifejezetten fontosnak tartják a zene és más művészeti tárgyak oktatását. Májusban pedig elindult a Millenárissal közös szervezésű Csokikoncert-sorozatunk is, ahol a gyerekek minden hónap harmadik vasárnapján Haydnhoz kötődő, egyórás, meséléssel egybekötött koncertet hallgathatnak végig. Itt is arra törekedtünk, hogy a közönség minél változatosabb felállású zenekarokkal, minél több hangszerrel megismerkedhessen.
MN: A kérdés inkább az, hogy sikerül-e a fiatalok számára vonzóvá tenni az amúgy unalmasnak tartott klasszikus zenét, nem?
EO: Kétségtelen, hogy a legtöbb fiatal számára a klasszikus zene nem trendi. Nem szeretik a hangversenyek megszokott közegét, és nem igazán érinti meg őket a muzsika. Ugyanakkor az emberek sokszor megszeretik, amit kínálnak nekik, feltéve, hogy sikerül azt számukra vonzó környezetbe helyezni, vagy nem a megszokott módon tálalni. A Millenáris Teátrumban lesz például egy olyan koncert, ahol a fiatalok matracokon ülve hallgathatják a zenét, de a megjelenő kiadványaink készítésénél is újjal, szokatlannal kísérletezünk. Nem biztos, hogy egy sokadszorra felvett szimfónia új lemezfelvétele lázba hozza majd a Haydn zenéjéért egyelőre még csak mérsékelten lelkesedőket. Ha viszont például egy Szakcsi Lakatos Béla nagyságrendű művész játszik Haydn-műveket, várhatóan olyanok érdeklődését is sikerül felkeltenünk, akik nem Haydn szonátáin nőttek föl.
MN: Befolyásolják a programokat az időközben felmerült gazdasági nehézségek?
EO: Minden tervezett és meghirdetett program megvalósul, s bár újra hangsúlyozom, valamennyi megígért állami forráshoz hozzájutunk, s mind az OKM, mind az NKA és a Hungarofest Kht. vezetése kifejezetten támogatóan viszonyul a Haydn-évhez, a büdzsé így is nagyon feszesre szabott. Én örültem volna a legjobban, ha a jelenlegi összeg sokszorosát kapjuk, de mindig is tisztában voltunk vele, hogy erre nem számíthatunk. Szívesebben álmodtunk volna még színesebb programokat, örömmel vettük volna az Esterházy "Pompakedvelő" Miklós valaha létezett operaházának megépítését is magába foglaló kastélyrekonstrukció befejezését. A szeptemberben, Eszterházán zajló vonósnégyes-fesztivál koncepciója is pénzügyi megfontolások miatt alakult át, így nagynevű sztárok helyett az utóbbi évek nemzetközi versenyeinek győzteseit hívtuk el. Így csupa fiatal, a hírnéven még innen lévő zenész játszik majd a koncerteken. Szerettünk volna több kiadványt is megjelentetni - jelen pillanatban úgy tűnik, hogy egy koncertfelvételt adunk ki DVD-n. Ezzel azonban a fiatalabb generációk igényeit próbáljuk kielégíteni, így próbálva összekötni a dzsesszmuzsikát szerető réteget a klasszikus zene iránt elkötelezett rajongókkal.
