Mint a Zidane (Takeshi Kitano színész-rendező)

  • Kriston László, filmajánló: Balázs Áron
  • 2006.11.02 00:00

Film

A művészmozik filozofikus jakuzájának, a Fivér, a Bábok, a Tűzvirágok, A kölykök visszatérnek, a Kikujiro nyara 59 éves rendezőjének új filmje megy Pesten: a Takeshis'. A velencei filmfesztiválon beszéltünk vele.

A művészmozik filozofikus jakuzájának, a Fivér, a Bábok, a Tűzvirágok, A kölykök visszatérnek, a Kikujiro nyara 59 éves rendezőjének új filmje megy Pesten: a Takeshis'. A velencei filmfesztiválon beszéltünk vele.

*

Magyar Narancs: Hazájában szinte mitikus megbecsülésnek örvend. Igazi szupersztár.

Takeshi Kitano: Otthon mindig sikítoznak körülöttem, követnek, és bárhová megyek, hosszan ácsorognak a bejáratnál, hogy lássanak, amikor kijövök.

MN: Erre reflektál új filmjében. Úgy tűnik, elkészítette a saját, külön bejáratú 8 és féljét.

TK: Bevallom, többször próbáltam végignézni a 8 és félt, de nem voltam képes rájönni, miről is szól. Egyszerűen nem értem azt a filmet. De talán pont ez a lényeg. Az ilyenfajta filmnek nem a megértése a fontos, hanem az átérzése. Ez talán nekem is sikerült. Fellini egész életében álmodott, és ha egy ilyen nagy álmodozóval mérnek össze, az hatalmas megtiszteltetés, olyan, mintha belerúgnék a focilabdába, és máris Zidane-hoz hasonlítanának.

MN: Az ön filmje is elsősorban érzelmi szinten működik?

TK: Igen, a megértés másodlagos fontosságú. A vágás során jöttem rá, hogy félre kell dobnom az érthetőséget. Az első verzió sokkal egyszerűbb volt, könnyebben befogadható, de aztán csavartam egy kicsit a szerkezetén, és jóval összetettebb lett minden, elsősorban az időkezelés. Nem kell benne logikát keresni!

MN: Gyakori, hogy a forgatás után így meggondolja magát?

TK: Ritkán történik meg. Rendszerint olyan forgatókönyvvel dolgozom, amire aztán rátehetek egy csomó improvizációt a forgatáson. Most azonban olyasmit követtem el, ami ahhoz fogható, amikor az ember megragad egy kalapácsot, és darabokra zúzza a saját művét. Konstrukció és dekonstrukció, ebből jött létre a film.

MN: Szereti az akciójeleneteket. Mégis többet akar mondani.

TK: Szeretek kommersz értelemben értékes, vagyis eladható filmet készíteni, nyilván azért, mert a szüleim nem engedték, hogy képregényeket olvassak. Titokban kellett ismerkednem a mangákkal, nehogy mások meglássanak és beáruljanak. Azt hiszem, a manga nagyban hatott a filmjeimre. De a szívem mélyén nagyon vágytam már arra, hogy olyan filmet forgathassak, ahol semmiféle műfaji vagy formanyelvi megszorítással nem kell számolnom. Ahol nyugodtan kísérletezek azzal, milyen messzire mehetek el. Ugyanakkor mégsem hívnám a Takeshis'-t kísérleti filmnek. Ahhoz túl drága.

MN: Eszébe jutott már, hogy hozott anyagból dolgozzon?

TK: Képtelen lennék másnak az irományát filmre vinni. Mindig magam írom a forgatókönyveimet, és ez nem fog változni pályám eljövendő szakaszában. Ez olyan alapelv, amihez ragaszkodom. És eddigi filmjeimről elmondhatom: nem érzem, hogy bármikor unalmas lettem volna.

MN: Nincsenek alkotói válságai?

TK: Most jutottam el először arra a pontra, amikor mindössze egy nagyon-nagyon nyers, kezdetleges formában lévő idea foglalkoztat. És egyúttal most tartok ott, amikor nem kell sietnem, hogy kidolgozzam.

MN: Filmjei meghatározó eleme az erőszak.

TK: Az erőszak a való világban sokkal szörnyűbb, mint aminek ábrázolására egy filmkészítő valaha képes lehet. Mindig elcsodálkozom, mennyire nem tudja utolérni az emberi képzelet a valóság rettenetét.

MN: Új filmjében a jakuzákkal is meggyűlik a baja. Önéletrajzi közlés?

TK: Majdnem kinyírtak. Az egyik filmemmel - nem emlékszem már, melyikkel - Németországban jártam. Interjút adtam egy helyi újságírónak, aki többek közt arról is faggatott, mi a helyzet a korrupcióval hazámban. Erre persze elmondtam, hogy az összes politikust a zsebében tartja az alvilág. Régebben, ha a gazfickóknak meggyűlt a bajuk valakivel, levágták az ujját, melegen ajánlottak neki egy hara-kirit, vagy szimplán hidegre tették. Mit csinálnak a politikusokkal? Szépen eltüntetik őket, aztán három hónap múlva felbukkannak, és akkor már úgy táncolnak, ahogy ők fütyülnek. Az egyik maffiafőnök hallott erről az interjúról. Egy japán sebész mesélt neki róla, aki beszél németül. Nem nagyon lehetett ínyére, amit mondtam, mert riasztotta a nehézfiúkat, hogy kapjanak el. Elkezdtek hívogatni az irodámban, végül "elvittek" engem ebédelni ezzel a nagy góréval. Rá akartak bírni, hogy nyilatkozzam le a lapoknak, mennyire kedvelem ezt és ezt a nagy jakuzát, bla-bla-bla. Semmilyen körülmények között nem voltam hajlandó. Erre a nagyfőnök döntött: "Likvidálni a pasast!" -ezt onnan tudtam meg, hogy egyszer fültanúja voltam egy beszélgetésnek. "Takeshi? Ugyan! Az már nem él. Én adtam ki az utasítást a meggyilkolására! Micsoda? Hogyhogy elfelejtette???" Szóval valami gikszer közbejöhetett, mert még mindig egyben vagyok...

Takeshis'

Amikor megjelenik az "Office Kitano" logó, döntened kell, ha avatatlan vagy, azonnal el kell hagynod a vetítőtermet, ha rajongó, váltsál rá bérletet! Az intézményként és egyszemélyes stábként funkcionáló Takeshi Kitano - író-rendező-főszereplő-vágó-stb. - most összefut megelevenedett belső énjével az önironikus tettek mezején. A film egyik kulcsjelenete az éjszakai álomrészlet, melyben Takeshi a szumós méretű utasai miatt alig irányítható taxi sofőrjeként vérbe fagyott tetemeken át szlalomozva zuhan feneketlen szakadékba... Humor és brutália: a Takeshi Kitano menet golyózáporral díszített születésnapi torta, a hazájában agyontisztelt mester önarckép-szuvenírje. Széles sávban értelmezhető filmes ars poetica a nagyon is behatárolható japán és nemzetközi rajongótáborhoz.

Forgalmazza a Budapest Film

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.

Angyalbőrben

A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együtt­érzés odalent a nézőtéren.

Megnyíló életek

  • Rádai Andrea

Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.

Kinek a kultúrája?

Öt és fél év működés után megszűnik a Dunszt.sk szlovákiai magyar kulturális portál. A főszerkesztő kifáradásról és strukturális nehézségekről beszél, de politikai és társadalmi kérdések is felsejlenek a háttérben.

Ők így csinálják

  • A szerk.

PTSD – csúnya betegség, az van nekik, szegény Fidesznek, poszttraumás stressz szindrómájuk, immár vagy negyedszázada.

Magyarország farhátra megy

  • A szerk.

A Farhát-kormány legújabb népélet-javító intézkedését rögzítő 06/2022. (01.14.) sz. korm. rend. szövege, s ez mindenképpen a dicsőségére válik, precízen kitér arra, hogy az a kereskedő, aki a rendelet valamely utasítását megszegi, milyen szankciókkal sújtható.

Kiáll-e?

  • A szerk.

Az előválasztás utáni kínos bénultságot levetkőzve mintha a feltámadás jeleit mutatná az ellenzék kampánya.

„Nagyon nagy vita”

Orbán Viktor január 14-i, idei első rádióinterjújának utolsó témája a „gyermekvédelmi népszavazás” volt. Az interjúban a pedofília először kontrasztként jelent meg: „van az a jelenség, hogy a gyerekeink ki vannak téve szexuális ragadozóknak” – mondta a miniszterelnök. Majd pedig a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „most egy másik jelenségről beszélünk, aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, erről van egy nagyon nagy vita, de ezt én most nem tartom fontosnak”.

A szelíd forradalom

A múlt év végére az Alaptörvény lecserélése az egyesült ellenzék egyik legfontosabb, de mindenképpen a legjelképesebb választási ígéretévé lépett elő. A kezdeti kérdést – lehetséges-e egyáltalán egyszerű többséggel alkotmányozni? – felváltotta az annak mikéntjéről folyó nyilvános eszmecsere.