A nemzetközit ezúttal szó szerint kell érteni, nem a szokásos "nem magyar" jelentésben. A filmek 31 országból érkeztek, de még ezt is felülmúlja a helyszínek és a nyelvek sokfélesége. Hollandok és skótok forgattak magyarokról, dánok, svédek és angolok perzsákról, szerbek és románok Nepálban, finnek Csecsenföldön. Kivált szükség van erre a kitekintésre - hogy ünneprontók legyünk - abban az országban, ahol nincs más nemzetközi dokufesztivál, ahol három közszolgálati csatorna még együtt sem ad akár csak felületes rálátást a világ dokumentumfilmjeire. Nem pusztán az általános tájékozódás kedvéért. Hanem, hogy képünk legyen arról, másutt mit jelent a szegénység, a válás, a családon belüli erőszak, az etnikai ellentét, a vendégmunka, a privatizáció vagy a jobbszéli radikalizmus. Csupa ismerős gond és jelenség, ami új megvilágításba kerülhet, ha tudjuk, mások hogyan küzdenek (meg) velük.
Az emberi jogi fesztivál megjelölés látszólag korlátot szab a témáknak és megközelítési módoknak, ám a szabadság nem ismer korlátokat, s egyként követeli az információ, a háborgás, az emlékezés, a nevetés, de néha még a gondolkodás jogát is. Hát, csak tessék!
