Mint csillag az égen - Dér András filmrendező

  • - sisso -
  • 2002. szeptember 26.

Film

Érdemes rá odafigyelni, nem az az alkotó, aki évente menetrend szerint tart bemutatót. Egy hete került a mozikba új, drogtárgyú filmje, a Kanyaron túl.

Magyar Narancs: Már nem ragaszkodsz annyira az avantgárdhoz, mint néhány korábbi filmedben.

Dér András: Lehet, hogy paradoxon, de most annyira alternatív a világ, hogy a klasszikus szerkesztésmód vált igazán progresszívvé. Az egyszerűhöz térünk viszsza, a világos meséhez. Amikor megcsináltam a Szibériai nyarat vagy az Árnyékszázadot, akkor azt találtam megfelelő kifejezési nyelvnek. Most meg azt gondoltam, hogy történetet mesélek, de nem úgy, ahogy azt Hollywoodban teszik. Ez nem egy kerek történet, hanem kimetszettünk egy időfolyamból egy részt, és csak azokat a momentumokat szerettem volna megmutatni, amik változást hoznak a szereplőim életében. Nem volt szándékomban, hogy lineárisan felfedezzem az ősokokat, inkább a nézőre bíztam, hogy reagáljon. Hiánydramaturgiával, illetve káoszdramaturgiával dolgoztunk.

MN: Az mi?

DA: Olyan állapot, ami a "normális" embernek egy másfajta idő- és térélményt jelent. Aki szert használ, vagy transzcendens kapcsolata van valamivel például, az másképp érzi a teret, másként kezeli az időt. Azt szerettük volna elérni, hogy ebből a megborult tér- és időélményből a néző rakja össze magának a történetet, mozaikszerűen. Gondolkozzon rajta, hogy vajon ennyire balfaszok-e az alkotók, hogy nem tudják, mi micsoda. Zökkenjen ki az előítéletes gondolkodásból. Ott van például az a csaj, aki nagyon szánalmas, közben meg szemét, vagy ott van az a jelenet, amikor a két lány beszélget a pap ágyán. A vallásos segítő, a hittel átitatott, a jó, és közben a berúgott lány mondja ki az erkölcsi szabályokat. Aztán van valami egymásra találás a segítővel, aki segítségre szorul.

MN: Miért a drogot választottad témának, arról már ezer bőrt lenyúztak.

DA: Sajnos nem új a téma, és elég ciki, hogy ma is majdnem úgy kell filmet készíteni a drogról, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ez továbbra is egy kirekesztett, megbélyegzett helyzet. Nemcsak azok megbélyegzettek, akik a szenvedő alanyai, hanem a segítők is. Az egyébként furcsa, hogy amikor egy szerelmes filmet látunk, arra nem azt mondjuk, hogy régi téma, hanem hogy örök téma.

MN: Az I. Nemzetközi Ökumenikus Filmfesztiválon szerepelt a Keresztút című filmed. Ezt is simán beválogatnák. A filmben megjelenő katolicizmus a személyes ügyed?

DA: Mindig ott volt az életemben, egyrészt egy ilyen családba születtem bele, zsidók, evangélikusok, katolikusok vannak a felmenőim közt, és ez így forog. Aztán az életem különböző pontjain szembesülnöm kellett velük, választanom. Ez a film is választásokról szól, nem politikai, hanem a mélyebb választásokról, amiket mindig gyakorolnunk kell. Van egy téves felfogás, ami talán Révai elvtársnak köszönhető, hogy a hit az magánügy. Ennek az alternatívája az, hogy a hit az politika. Egyik sem igaz. A hit nem politika és nem magánügy. Hogy hogyan nézem a világot, az attól függ, melyiket választom. Nagyon sommásan - bár sokfelé lehet elhelyezkedni a színképskálán -, alapvetően az a két út van, mint amit Szilvi megél a film végén. Erről szól a népi mondás, hogy elválik a szar a májtól. Ez nagyon egyszerű, de ide eljutni bonyolult. A növényvilágban is a legmagasabb rendűek a legegyszerűbbek. Abban már munkája van a természetnek, az letisztultságot jelent, csak nem látjuk meg. Ezek a srácok, akik a szer használói lesznek, ugyanezt keresik, a pontosan megfogalmazható világot, a tisztaságot, mert azt látják, hogy amiben vannak, az nem ilyen. A drog pedig nagyon is alkalmas arra, hogy hirtelen nagyon tisztán lássuk a világot.

MN: A rendőrök nem túl szimpatikusak a filmben. A drogpolitikáról alkotott véleményedet fogalmaztad meg így?

DA: Iszonyúan ellenszenves, hogy a drogot, a drogosságot csak mint kriminalisztikát képesek szemlélni. Ez nagyon durva dolog, mert ez ennél sokkal bonyolultabb. Sokkal személyesebb, sokkal áttételesebb, sokkal emberibb történet, semhogy így kezeljük. Az a jelenet is arról akart szólni, hogy az, aki nem rendelkezik megfelelő jogosítványokkal, aki nem integrálódik a társadalom által vélt struktúrába, azt kiközösítik, megvetik, vagy ezerszer annyi energiát kell befektetnie, hogy elérjen oda, ahova el akar érni. A kirekesztés, a meg nem értés az egyház és az erőszakszervek részéről is megvan.

MN: Neked mennyire személyes élmény a drog? Ismerted azt, akinek az emlékére csináltad a filmet?

DA: Szabó János katolikus pap volt, őt sajnos nem ismertem. Elsőként foglalkozott nálunk az egyházon belül a témával a hetvenes évek közepétől. Nyolcvanhétben halt meg, rákban. Láttam egy-két riportot, és olvastam róla sokat. Találkoztam követőivel, védenceivel, munkatársaival. Ezenkívül elég sok ismerősöm és barátom volt, aki drogfogyasztás következtében halt meg. Az a monogramgyűjtemény, ami a végén van, azoknak a drogosoknak szólt, akik ebbe halnak bele. És annyi van, mint csillag az égen.

- sisso -

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.