A gnaua kifejezés, amelyet angolul gnawának, franciául gnaouának írnak, alapszinten a Szaharától délre fekvő területekről Marokkóba hurcolt rabszolgák leszármazottainak - a gnauiknak - a közösségét jelöli. Így nevezik azonban a hagyományrendszerüket, kultúrájukat is, amelyben ősi, animisztikus elemek fonódnak össze a muszlim hitvilággal. Ez a tradíció, melyből a zene bizonyos mértékig kivált, és önálló pályán halad tovább, különféle szertartások keretében nyilvánul meg. Van olyan, amelyik egy egész misztikus teremtéstörténetet jelenít meg, ahol állatot áldoznak, varázsolnak, a ruhadarabok különféle színei pedig fogalmakat és tulajdonságokat jelenítenek meg. Máskor a szó szerint végkimerülésig tartó tánc, a transz így létrejött állapota nem kevésbé misztikus gyógyító eljáráshoz kapcsolódik. És mindezt aláfesti a zene, amelynek feszült, vibráló monotóniája már a hatvanas években fölkeltette annak a nemzedéknek az érdeklődését, amely a tudattágítás reményében amúgy is vágyott úti célként tekintett Marokkóra. Ma már - főleg Franciaországban - számos, a világzene rugalmas fogalma alá sorolható zenekar használja a gnaua zene motívumait és hangszereit. Múlt szombaton viszont az eredetit hallgattuk a Trafóban, a műfaj legjelesebb képviselője és zenekara előadásában.