Film

Számtalan díjjal kitüntetett operarendezései bejárták az egész világot. Elfriede Jelinek darabjait 16 éve rendezi rendületlenül, nagyobbik részüketősbemutatóként. Az 58 éves svájci művésszel a Rechnitz című Jelinek-dráma közelgő budapesti előadása(Thália Színház, október 17.) ürügyén beszélgettünk.

A weimari korszak német kabaréinak világát, a viktoriánus fülledtséget, a hetvenes évek punkéráját és Tim Burton horrorrajzfilmjeinek hangulatát egyszerre megidéző The Tiger Lillies a múlt hét végén két egymást követő napon adott koncertet a Trafóban - mindkétszer telt ház előtt. A Sziget Fesztivál Magic Mirror sátrában és a Színházi sátorban is láthattuk már a kasztrált hangon éneklő Martyn Jacques dadaista-anarchista beütésű trióját, akik nem csupán koncerteket adnak, de színházi darabokban, filmekben, performanszokban is közreműködnek. Nálunk idén, az Örkény Színházban Jógyerekek képeskönyve címmel bemutatott sokkopera miatt lettek népszerűbbek, amit Jacques és zenekara Heinrich Hoffmann XIX. századi német orvos Struwwelpeter (Kócos Péter) című mesekönyvéből írt - nálunk Parti Nagy Lajos fordításában, Ascher Tamás rendezésében, zenés darab formájában látható. A második koncertnapon az Örkény Színház színészei együtt énekeltek el két horrorisztikus gyerekdalt a zenekarral a darabból, hogy hozzáadják az amúgy is sötét, teátrális rémálomhoz a hazai színeket.

Sosem mondták rá: "a kis Latinovits" - noha mindenki tudta, hogy Latinovits Zoltán féltestvére, mégsem nyomasztotta ezzel sem a színház, sem a film.

2007-ig a Radnóti Miklós Színház, jelenleg a Budapesti Kamaraszínház tagja. Pár hete mutatkozott be Andrejként Kecskeméten a Szász János rendezte Három nővérben. Csütörtöktől Gárdos Péter Tréfa című filmjének egyik főszerepében látjuk.

Ma ismét a 76 éves rendezőről szólnak a hírek, vele van tele sajtó. A Kínai negyed, a Rosemary gyermeke, az Iszonyat, a Vámpírok bálja, A zongorista, a Kés a vízben, a Macbeth, A halál és a lányka vagy épp a Keserű méz alkotójával a Torinói Filmfesztiválon találkoztunk.

A Miskolci Egyetemi Színpad vezetése után négy évig rendezőasszisztensként, egy évig dramaturgként és négy évig produkciós vezetőként dolgozott a Krétakörben. A KoMa produkciós vezetője és az AKKU ügyvezetője volt, jelenleg a Maladype produkciós vezetője, április óta a MU Színház művészeti vezetője.

A közelmúltban jelent meg első regénye, A zsidó menyaszszony: az olvasmányos, elgondolkodtató és számos szempontból újszerű könyv egy pesti zsidó lány útkeresésének története. A jelenleg New Yorkban élő szerző írásban válaszolt kérdéseinkre.

Szombaton lép fel Budapesten, a Trafóban egy olyan rendezvénysorozat keretében, amely autentikus hagyományokon alapuló szakrális, illetve transzzenéket mutat be. A klasszikus iráni zenének évezredes múltja van, az iszlám terjedését követően azonban visszaszorult. Talán ezzel is összefügg, hogy Európában kevéssé ismerik a perzsák zenei világát. Az iráni fővárosban élő, 31 éves énekest tolmács közvetítésével, e-mail útján értük el. Első kérdésünk rövid zenészmúltjára vonatkozott.

Dolgozott Zanussival és Wajdával, de a világhírt Krzysztof Kieslowski filmjei, a Rövidfilm a gyilkolásról, a Veronika kettős élete és a Három szín: kék hozták meg neki. A Sólyom végveszélyben című Ridley Scott-film fényképezéséért Oscar-díjra jelölték, és ő volt az operatőre a Harry Potter és a Főnix Rendjének is. A miskolci Cinefest filmfesztiválon beszélgettünk, közvetlenül azután, hogy átvette az életműdíjat.

Harmincegy éves, és 25 éve van a pályán; szerepelt egyebek mellett az Eldorádóban és a Gyerekgyilkosságokban, szinkronizált többek között a Trainspottingban, vezetett műsort, készített tévésorozat-epizódokat, írt újságot, rendezett sok rövidfilmet, és alapított színtársulatot. Tóth Barnabással első nagyjátékfilmje, a pesti mozikban most debütáló Rózsaszín sajt ürügyén beszélgettünk.

A Két szerető című filmje egy hete fut a pesti mozikban. Ingrid Bergman és Robert Rossellini Itáliában nevelkedett lánya, Martin Scorsese, David Lynch és Gary Oldman egykori társa, a Kék bársony, a Veszett a világ, A hírhedt, a Félelem nélkül, a Jól áll neki a halál, a Temetés, A halhatatlan kedves, Az ártatlan vagy akár a Napóleon sztárja, a Green Porno-rövidfilmek 57 éves alkotója a Berlinalén állt a rendelkezésünkre.

Egymástól veszik át a szerzők és honlapok a közhelyes, viszont jogos meghatározást: a Speed Caravannak valamivel több köze van Jimi Hendrixhez, mint a világzenéhez, és ezt az együttes kétségkívül meglehetősen begyorsultnak mutatkozó vezetője, Mehdi Haddab is aláírja a maga módján. A közel-keleti eredetű és az egész arab világban elterjedt lant, az úd elektromos változatának immár nemzetközi hírű kifejlesztője nem most járt először Magyarországon. Valami egészen kis klubban lépett fel - rémlik föl neki, miközben a Speed Caravan teljes, az iménti koncert hatása alatt meglehetősen feldobott csapata épp hogy kezdi kifújni magát az öltözőkonténerben. Utánakerestünk: 2000 februárjában, a szép emlékű csillaghegyi Banán Klubban hallhatták az Ekova együttes tagjaként, akik fogékonyak voltak az új keletű, kicsit világzenés, kicsit elektronikus francia fúziós zenei kísérletekre. Később ugyanennek a zenekarnak lett a tagja a félig trinidadi, félig francia, félig elektronikus pultos, félig újságíró, ugyanakkor teljes mértékben csinos Hermione Frank, hogy aztán Mehdi mellett maradjon az új formációban, a Speed Caravanban is. A négy éve alakult kezdeti trióban Pascal Teillet basszusgitározott, miután afrikai énekesek kísérő zenekaraiban töltötte el a fél életét, de játszott például Archie Shepp-pel is. Mohamed Bouamar új ember a csapatban, és a délutáni napsütésben sajátos révületbe sodró, kíméletlenül lendületes koncerten csak azt sajnáltuk, hogy nem énekel eleget, pedig kitűnő, erőteljes vokalistának tűnt.

Elég régen vártunk erre a találkozásra, de megérte kibekkelni ezt a röpke 17 évet - a walesi zenekar ugyanis ismét ereje teljében van, így hát jó időben, egy nagyon erős új lemez (Journal For Plague Lovers) birtokában látogatott el a Sziget Nagyszínpadára. Az augusztus 15-i fellépés igazi együtténeklős, a szó jó értelmében vett stadionrock-atmoszférájú koncert volt bő egy és negyedórában, a legnagyobb slágerekkel a nyitó Motorcycle Emptinesstől az If You Tolerate This...-ig, és még az is belefért, hogy James Dean Bradfield egy szál akusztikus gitárral adja elő az Everlasting című dalt. Nicky Wire, a zenekar basszusgitárosa vidáman, fehér matrózegyenruhában mosolyogta és mozogta végig a koncertet, énekelte a szövegeket, a Faster című dalukat pedig így konferálta fel: "Apám három focistáért rajongott: Cruyffért, Peléért és Maradonáért. De legjobban Puskást szerette, mert neki lelke volt. Apám és Puskás emlékére szóljon most ez a szám." Vele beszélgettünk a koncert előtt.

Éppen tíz éve, hogy befutott első (!) játékfilm-forgatókönyvével (A John Malkovich-menet). Rendezői bemutatkozása, a Kis-nagy világ e héten jelenik meg DVD-n nálunk. A Lididó, az Adaptáció, az Egy makulátlan elme örök ragyogása ötvenéves Oscar-díjas szerzőjével a Szarajevói Filmfesztiválon találkoztunk.