Film

Alighanem mindenkinek megvan a maga személyes kapcsolódási pontja az R.E.M.-hez az első dal, az első klip, a kedvenc lemez vagy a zenekar legjobban kedvelt korszaka formájában. Máskülönben gyakorlatilag lehetetlen egyetlen albumot vagy dalt kiemelni a zenekar 28 éves munkásságából, amit most már nyugodtan nevezhetünk izmos, masszív életműnek. Az R.E.M. sok minden miatt szerethető: az egyszerű, de azonnal ható zenei nyelvezetéért, a kiemelkedő, szó szerint "korszakos" lemezeiért vagy az időtlen slágereiért, de mindenekelőtt azért, mert bármilyen helyzetben voltak vagy bármilyen helyzetben volt is az aktuális popzene, mindig ott volt a kezükben a változás, a megújulás képessége. Nemcsak önmaguknak okoztak revelációt, és nem csupán saját magukhoz képest tudtak mindig valami teljesen újat letenni az asztalra (holott már ez sem lett volna kevés), hanem lazán és játékosan irányt mutattak a popzenének és az élvonalbeli zenekaroknak (hogy mást ne mondjunk: az Up után nem véletlenül hagyta el a gitárokat a Radiohead a Kid A című lemezén).

Régi film, itt még csak szó esik Hunter S. Thompson denevéres látomásairól, nem úgy, mint a '98-as, Terry Gilliam-féle változatban, ahol már meg is lehetett mutatni egy-két digitálisan égre festett bőregeret.

Kilencévesen debütált színpadon, és tizenhét volt, amikor A rózsa nevében megismertük. A Tiszta románc, az Interjú a vámpírral, a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, a Négykezes géppisztolyra (e kettőért a legrosszabb színészi alakítás Arany Málna díjára jelölték), a Rés a pajzson, a Ronda ügy és többtucatnyi veretes B film sztárja a Locarnói Filmfesztiválon elemezte színes múltját.

"A regény nyelvezete semmibe veszi a központozás szabályait, s ezzel egyfajta nyomasztó érzelmességgel itatódik át - részben elcsigázottság ez, részben téboly, ami gazdagon kifejezi a fiú hangulatát" - dicsérte pár hete a New York Times A fehér király című regényt. A könyv az elmúlt hónapokban szédítő külföldi sikereket aratott.

Page Hamilton az elmúlt héten először járt Magyarországon zenekarával, az 1989-ben alapított Helmettel, amely a maga páratlanul tömör zenéjével világszerte több ezer rockzenekarra gyakorolt komoly hatást az elmúlt két évtizedben - többek között olyan híresebb társaságokra is, mint a Therapy?, a Korn vagy a Linkin Park. Az idén negyvennyolc éves Hamilton különös figura: a 80-as évek elején dzsesszzenésznek tanult New Yorkban, aztán a noise irányába tapogatózott, hogy végül a 90-es évekbeli alternatív mezőny egyik legfontosabb figurájává váljon a Helmet élén. Július 1-jén szenvedélyesen és hazai színpadon alighanem sosem látott precizitással zúzott kilencven felejthetetlen percen át az A38 hajón, másnap pedig ragaszkodott hozzá, hogy elvigyék a Bartók Béla útra, hogy lefotóztathassa magát a kedvenc zeneszerzője nevével ékesített utcatábla alatt. Koncertje előtt lelkesen hadart a Narancsnak.

Régiónk voltaképpen egyetlen A kategóriás, meghívásos premierfesztiválja, az idén július 4-től 12-ig tartó Karlovy Vary-i versenyprogramjába iktatta A nyomozó című - az idei hazai szemlén is dúsan díjazott - filmjét. Ebből az alkalomból beszéltünk vele.

Láttuk valahol. Nem is egyszer. Sokszor. Kilencven filmje valamelyikében. De nem biztos, hogy emlékszünk a nevére. Hollywood egyik legkeresettebb karakterszínésze. A maffiózók, a Bourne-ultimátum, a Szigorúan bizalmas, a Komputerkémek, a Dolores Claiborne, a Veszélyes vizeken, a Passion Fish vagy akár a Good Night and Good Luck 59 éves, Oscar-jelölt sztárja megjelenésünk napjától a My Blueberry Nights - A távolság íze című új Wong Kar-wai-filmben látható Magyarországon. A Theszaloníki Filmfesztiválon beszéltünk vele.

DJ Naga a hazai elektronikus színtér egyik legjelentősebb alakja, 15 éve pakolja a lemezeket. Alapítótagja a Chi Recordingsnak, legújabb vállalkozása pedig az idén második születésnapját ünneplő Hairy Records. Szerepvállalásáról, az európai színtér átalakulásáról és a honi helyzetről beszélgettünk.

Ha kellene hozzá apropó, hát a megjelenésünk napján kezdik forgalmazni nálunk DVD-n a tíz évvel ezelőtt Alan Rickmannel forgatott thrillerét, Az áruló csókját. A kétszeres Oscar-díjas brit színésznővel, a Carrington, a Felforgatókönyv, az Értelem és érzelem vagy az Apám nevében 49 éves sztárjával Londonban beszélgettünk.

Az előző számban olvasható koncertbeszámoló alapján már mindenki gondolhatja, miért tartottam kicsit ettől az embertől, akinek olyan a tekintete a színpadon, hogy a Supernatural démonvadász testvérpárja is megrettenne tőle, ráadásul a földkerekség egyik legszélsőségesebb zenekarának az élén üvölti-sikítja a mikrofonba gyűlölettől és frusztrációtól fröcsögő dalszövegeit. A Corvintető backstage-nek kinevezett szekciójában történetesen egy teljesen hanyatt döntött fogorvosi székben relaxál (hogy ez az eszköz hogyan került oda, annak firtatását inkább hagyjuk), és kellemes csalódásként kimondottan barátságosan fogad, annak ellenére, hogy rövid időn belül ez a negyedik interjúja, ráadásul dögfáradt.

Néptánctársulat vezetőjéből lett a húsz éve létező TranzDanz nevű alakulat táncosa, koreográfusa és teoretikusa. Az első, Ideiglenes cím nevű darabja forradalminak számított régen, ahogy az idén május végén bemutatott Örök élet termékek is radikális vállalkozás.

Az az embertömeg, amely a Szex és New York amerikai nyitó hétvégéjén 57 millió dollárt hagyott a pénztárakban (és ezzel máris lőttek a Kristálykoponyák egy hete tartó királyságának), egész biztosan akkor is összejött volna, ha történetesen jó filmet vagy csak úgy, egy filmet készítenek az igen népszerű, egyszeri tévésorozatból. Ilyenre azonban a műsorkészítők nem is törekedtek; ők jól láthatóan valami egész másban gondolkodtak. Így a Szex és New York (a mozi) egy újdonsült műfaj, a "Felvonulók kérték" bemutatkozása a filmvásznon: kérdeznénk is máris a tarka ruhás nénit Kansasből, szeretné-e Carrie-t összetört szívvel pityeregni látni?