Antihős és matuzsálem - Kovács Gerzson Péter táncos

  • - sisso -
  • 2008. június 19.

Film

Néptánctársulat vezetőjéből lett a húsz éve létező TranzDanz nevű alakulat táncosa, koreográfusa és teoretikusa. Az első, Ideiglenes cím nevű darabja forradalminak számított régen, ahogy az idén május végén bemutatott Örök élet termékek is radikális vállalkozás.
Néptánctársulat vezetőjéből lett a húsz éve létező TranzDanz nevű alakulat táncosa, koreográfusa és teoretikusa. Az első, Ideiglenes cím nevű darabja forradalminak számított régen, ahogy az idén május végén bemutatott Örök élet termékek is radikális vállalkozás.

Magyar Narancs: Mániádnak tűnik a trilógia, volt belőle pár. Miért?

Kovács Gerzson Péter: Csábító alkotási forma, egy jól körülhatárolható témakör kifejtésének ideális eszköze a kortárs tánc területén is, ha az adott téma túl összetett ahhoz, hogy egy darabban a megfelelő részletességgel szólhassunk róla. A néző olyan egyórás produkciókra van kalibrálva, sokszor még az is sok a számára, tehát ha ez idő alatt nem tudjuk közreadni minden mondandónkat, folytatnunk kell. Három önálló, de egymással öszszefüggő tétel elkészítése még belátható időn belül tervezhető, a befogadó számára még átlátható, bár ezek a tervek mindig ki vannak szolgáltatva a független, szakértő kuratóriumoknak, amelyek ha nem elég olvasottak, be tudnak tartani.

MN: Mint a trilógia előző két része, a Tranzit és a Bankett, ez is tartalmaz keményen belassult részeket. Nem félsz, hogy előbb kimegy a néző, mint látná az igazi előadást?

KGP: A Tranzit lendületes divatbemutatóval kezdődött, amelyben többször is kivégeztem a manökeneket - mi ez, ha nem mozgalmas? Később valóban a mai színházi, táncszínházi gyakorlathoz képest szokatlanul hosszú, lassan és apró elemeikben változó jelenetek következnek. Ez elmondható a Codáról és az In Sol - In Luna című darabomról is. A lassú tételek forszírozását kihagyhatatlannak vélem, mert a "kinti" világból át kell "zsilipelni" a néző agyát, figyelmét, szenzorait a "benti" világra, hogy képes legyen befogadni és a végén megérteni a produkció minden apró elemét, amelynek mind nagy jelentőséget tulajdonítunk. Ez tehát látszólag technológiai kérdés, de nem csak az, ez egyben már üzenet is: lépj át a figyelem, a fegyelem, az érzékenység benned is létező, de a "zap-culture" által elfedett világába. Aki elbukik a vizsgán, nem képes megküzdeni a külvilággal, amely már oly mélyen beléfészkelte magát, hogy még ez a csekély szellemi gyakorlat is kifárasztja, jobb, ha elhagyja a termet. Ahogy Orszáczky mondta annak idején, a Syrius-hajón: "Aki táncolni akar, a hajófenékbe, le!"

MN: A darabot filozófiai, irodalmi referenciákkal szőtted át. Mégis, hogy gondolod érthetően eltáncolni az egzisztencializmust?

KGP: A tánc gyengeelméjűségéről kialakult kép nem véletlen. Köszönhető részben más művészeti ágak egyes képviselői arisztokratikus magasabbrendűségi komplexusának vagy mondjuk úgy: raszszizmusának, meg az elmúlt 250 év színpadi tánca funkcióváltásának. A sznob városi polgárság megszerezte magának az arisztokrácia hajdani privilégiumait: neki is járt már - és jutott is - balett, koncert, palota, libériás inas, mindennek a csúcsa aztán a szocreál építészet egyik jelszava: a munkásosztályt is megilletik az oromdíszek! El kellett teljen 200 év, hogy a gyermeteg történeteket játszó barokk balett mellett megjelenjenek a műfajt új társadalmi funkcióba helyező művek, amelyek által a színpadi tánc visszatért a magas művészetek közé. Az évek során kialakultak a különböző táncnyelvek, azzal az intellektuális igénnyel, hogy aktuális nyelven tudjanak szólni aktuális problémákról. Az elsősorban a képzőművészetben, de irodalomban, filmművészetben is ismert absztrakciós felismerések, ha fáziskéséssel is, de hatottak a táncra, így kialakultak egyrészt a személyes, komplex táncnyelvek, egy szűk értelmiségi-koreográfusi réteg, és egy szűk, kulturált táncfogyasztó közönség. Persze még mindig a szórakoztató, ilyen-olyan címkével fellogózott nejlonrevü műveletlen mutatványosai dominálják a táncművészetet.

MN: Örök élet termékek - honnan lett a darab meghökkentő címe?

KGP: A forrás: 2006. március, Szingapúr, hajnali 3, Victoria St., egy neon boltfelirat. Amúgy meg ennél szemérmetlenebb, önleleplező márkanevet még nem hallottam. A vallások áruvá lettek, folyik a hajsza a lelkek zsebeiben lapuló tallérokért, harcban az áruval, amely új vallássá lépett elő. A vallás szórakoztatva csábít, az áru örökkévalóságot kínál.

MN: Változtak a táncosok a trilógia alatt, Venekei Mariannon és Kántor Katán kívül. Milyennek kell lennie egy táncosnak ahhoz, hogy megfeleljen neked?

KGP: Fontos számomra, hogy az együttesben táncoló erős személyiség, erős karakter legyen, tapasztalt és érett "színpadi munkás", kreatív, elhivatott, kitartó, fegyelmezett, kételkedő, erős fizikumú, szép, szokatlan, hedonista, gourmet, nonkonform, tudjon biciklizni, görkorcsolyázni, dömpert és tengeralattjárót vezetni. Ja, és nem baj, ha szót tudunk váltani Camus-ről.

MN: Megszoktuk tőled, de most nincs élő zene a színpadon. Miért?

KGP: Az élő zene drága. Azok a zenészek, akikkel szívesen dolgozom együtt, például a Dresch, a Kovács Feri, a Szelevényi Ákos, a Palotai, a Balanescu rendkívül elfoglaltak, nagyon nehéz egyeztetni őket. A következő darabot megint Dresch Miskával csináljuk, és bár felvesszük a kész zenét, a bemutatót úgy időzítettük, hogy legalább az élő zenére menjen.

MN: Matuzsálemnek számítasz a kortárs táncéletben, mégis inkább antihősnek tartanak.

KGP: Antihősnek és matuzsálemnek lenni egy időben nem zárja ki egymást. Mintha azt sugallnád, hogy ha valaki eleget halad előre a korban, na jó, öregszik, azt megszeretik az emberek, keblére öleli a szakma, a műhelyben esztergát neveznek el róla. Biztos van ilyen is, ha az öregkori elhülyülés olyan fokára jut valaki, hogy elfelejti, mi dolga is van a világon. Nem hiszem, hogy a kliensrendszerben, ami mindig is volt meg lesz, a látszólag jobb boldogulás reményében fel kéne adnom a szabadságom és önállóságom. Nem hiszem, hogy néhány rongyos millióért érdemes lenne beszállnom valamelyik lobbiba, ahol a pénzosztás folyik, ahol keresztbe legalizálják egymást a tehetségtelen megalkuvók.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.