Ha kellene hozzá apropó, hát a megjelenésünk napján kezdik forgalmazni nálunk DVD-n a tíz évvel ezelőtt Alan Rickmannel forgatott thrillerét, Az áruló csókját. A kétszeres Oscar-díjas brit színésznővel, a Carrington, a Felforgatókönyv, az Értelem és érzelem vagy az Apám nevében 49 éves sztárjával Londonban beszélgettünk.
*
Magyar Narancs: Nézze el nekem az udvarlást, de soha nem akart gyönyörű nőket játszani?
Emma Thompson: Soha nem élt efféle ambíció bennem. Furcsa, velem mindig ez történik, mint magával, az emberek felkiáltanak, amikor meglátnak: "Maga sokkal jobban néz ki az életben!" Fél életem azzal ment el, hogy varangyos békákat játszottam! Csakhogy a színészet nem szólhat pusztán a kinézetről. Annyi erőfeszítésbe kerül, hogy az ember gyönyörűen nézzen ki minden egyes beállításban. Nem mindegy, hogyan tartjuk a fejünket, honnan jön a fény, és így tovább.
MN: Mindig így volt vele?
ET: Amikor Cambridge-be jártam, éppenséggel borotváltam a hajam, és bugygyos ruhákat hordtam. Próbáltam kivonni mindazt a forgalomból, ami nőies bennem. Ez persze a feminista indulataimnak volt köszönhető. Sokáig úgy öltöztem, mint egy földrajztanár. Most már nagyon-nagyon nem érdekel, hogy mit gondolnak a külsőmről az emberek. Sőt, olyan szinten hagy hidegen a dolog, hogy van egy sminkes barátom, akire már azt is ráhagyom, ha úgy kidekorál, mint egy matuzsálemi Barbie babát!
MN: Távol tartotta magát a hollywoodi dömpingfilmektől. Túl sok "komoly" forgatókönyvet kapott?
ET: Meryl Streepnek valószínűleg Amerika összes filmszerepét elküldik. Nekem nem.
MN: Valahogy csak bekerült egy Schwarzenegger-vígjátékba, a Juniorba. Mit keresett ott?
ET: ", hogy mennyire élveztem azt! De az egyik sajtótájékoztatóján egy spanyol újságíró azt kérdezte: "Nézze, tényleg nagyon szeretem, amit csinál, de mi szüksége van egy ilyen szerepre?" Azt válaszoltam: "Ön túl komolyan vesz engem."
MN: És a Harry Potter?
ET: Csak a lányom, Gaia miatt vállaltam. Jobb jegyet kap miatta a suliban. Tényleg!
MN: Amikor megkérdezték, miért nem költözik Hollywoodba, azt felelte: most, amikor végre sikerült befejeznie konyhája felújítását a londoni otthonában? Jobb indoka nincsen?
ET: De van, a jetlag.
MN: Íróként is jegyzik. Oscart kapott forgatókönyvért (Értelem és érzelem), írt tévéfilmeket. A Felforgatókönyvben írót játszott. Csak nem önmagát?
ET: Tudok én mindent az írók viselt dolgairól, de különösen az ihlet nélküli vergődésről. Fekszel a földön, siránkozol, de nem jön egy sor se. Viszont azt a szerepet azért vállaltam, hogy végre teli tüdőből dohányozhassak!
MN: Évek óta végez jótékonysági tevékenységet - többek között - Afrika megsegítésével foglalkozó szervezetekben.
ET: Az emberi jogok szempontjából nem túl fényes korban élünk. A világban két véglet figyelhető meg: az egyik a harcos szerepvállalás, hogy igenis teszünk valamit azért, hogy jobban menjenek a dolgok, a másik az apatikus beletörődés: "Bassza meg, nem érdekelnek a világ dolgai." Ha az ember elérte azt, hogy ismert hangja lett a társadalomnak, mindent meg kell tennie, hogy jól sáfárkodjék evvel. Ha én vagyok a vonal végén, azt a hívást általában bekapcsolja a titkárnő. Bárkihez. Az Action Aid olyan embereket gyűjt egybe, akik politikailag nagyon is érzékenyek, régóta dolgozom nekik, továbbá Helen Bambernek is, ő a Medical Foundationt működteti. Ez a szervezet a megkínzott emberek rehabilitációját tűzte ki feladatául. Most a szexpiac, az emberkereskedelem áldozatainak nyújt terápiás segítséget. Nemcsak a pénz miatt szükséges telefonálgatással és interjúk adásával veszek részt a munkájukban. A klienseik átjönnek az irodámba, ahol jógát és pilatest tanulnak. Vannak önkénteseink, akik dob- és gitárleckéket adnak nekik. Ez a fizikai rehabilitációjuk része. Megismertem sokukat, a barátaimmá váltak, rendszeresen érintkezem velük. Sok mindenen mentek keresztül ezek az emberek. Nem igazán érdekelnek azok, akik nem szenvedtek sokat az életben. Ez egy kicsit talán durván hangzik. De azok a legnagyobb tanítómestereink, akik sok fájdalmat éltek meg. Akik sokat tudnak mondani a sötétségről. A holnap etikája szerintem azon múlik, hogyan tanuljuk meg kezelni az emberi psziché sötét oldalát. Meg kell értenünk, miért kínoznak egyes emberek másokat.
MN: Nekem az egyik legkedvesebb szerepe a Pulitzer-díjas színdarabon alapuló Wit - Fekete angyalban a gyógyíthatatlan daganattal küzdő irodalomprofesszor, aki szembenéz a közelgő halállal. Megváltoztatta a film a mulandósághoz fűződő kapcsolatát?
ET: Az ember öregszik, ez egyszerű, mint egy pofon. Egy bizonyos életkorig halhatatlannak érzed magad. És úgy negyven körül hirtelen rájössz, hogy nem is így van. Mint amikor jól gyomron vágnak. Levegőt sem kapsz egy pillanatra. És nagyon kemény az átállás. Igazából nem sok köze van az évszámokhoz, csak felismered, hogy egy nap te is meg fogsz halni. A Wit arról szól, hogy a halál fel is oldozhat. Hogy a halál közeledte kaland, ami olyan dolgokra vezethet rá, amelyeket sosem tanultál meg az életedben. Hogy a halállal félelem nélkül kell szembenézni. Vagy félelemmel, mégis bátran.
Az áruló csókjáról írott kritikánk a Visszhang rovatban olvasható.
