Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Oscar-díjat nyert Deák Kristóf kisjátékfilmje – „Azoknak, akik egyedül képesek jobbá tenni ezt a világot”

  • narancs.hu
  • 2017. február 27.

Film

Két év, két Oscar-díj.

Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje Oscar-díjat nyert a legjobb élő szereplős rövidfilm kategóriában.

false

 

Fotó: MTI/AP

Nemes Jeles László tavalyi Oscarja, Hajdu Szabolcs Karlovy Varyban és Enyedi Ildikó a Berlinalén aratott sikere után tehát ismét fantasztikus sikert ért el egy magyar film – alig egy év alatt! Ráadásul hazai alkotás ebben a kategóriában még a jelölésig sem jutott el az Oscarért folytatott versenyben.

A Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának támogatásával készült Mindenki két felső tagozatos kóristalány barátságáról, a szocializmus nyomait még mélyen őrző iskolai kórus működéséről, általánosabb értelemben a szolidaritásról, az igazságtalanságok elleni kiállás szükségességéről, az elnyomás elleni küzdelem fontosságáról szól. (Kritikánk a filmről itt olvasható.) A rendező szerint a Mindenki üzenete napjainkban talán még aktuálisabb, mint néhány éve, amikor dolgozni kezdett a filmen. Deák a díjat a gyerekeknek ajánlotta, „azoknak, akik egyedül képesek jobbá tenni ezt a világot”.

Szamosi Zsófia és a kórus (jelenet a filmből)

Szamosi Zsófia és a kórus (jelenet a filmből)

 

Hétfőre virradó reggel a 89. Oscar-gálán Los Angelesben, a Dolby Theatre-ben a magyar kisjátékfilm sikere mellett a díjazottak sora így alakult:

Legjobb film: Holdfény

Legjobb rendező: Damien Chazelle (Kaliforniai álom)

Legjobb színész: Casey Affleck (A régi város)

Legjobb színésznő: Emma Stone (Kaliforniai álom)

Legjobb férfi mellékszereplő: Mahershala Ali (Holdfény)

Legjobb női mellékszereplő: Viola Davis (Fences)

Legjobb animációs film: Zootropolis

Legjobb eredeti forgatókönyv: A régi város

Legjobb adaptált forgatókönyv: Holdfény

Legjobb idegen nyelvű film: Az ügyfél

Legjobb filmzene: Kaliforniai álom

Legjobb betétdal: Kaliforniai álom

Legjobb operatőr: Kaliforniai álom

Legjobb vágás: A fegyvertelen katona

Legjobb smink: Öngyilkos osztag

Legjobb jelmez: Fantasztikus állatok és megfigyelésük

Legjobb látványtervezés: Kaliforniai álom

Legjobb vizuális effektek: A dzsungel könyve

Legjobb hangvágás: Érkezés

Legjobb hangkeverés: A fegyvertelen katona

Legjobb dokumentumfilm: O.J.: Made In America

Legjobb animációs rövidfilm: Szalonka

Legjobb élőszereplős rövidfilm: Mindenki

Legjobb rövid dokumentumfilm: White Helmet

Előző cikk a rovatban „Nincs küldetéstudatom”
Következő cikk a rovatban Ezt írtuk anno az Oscar-díjas filmről Ezt írtuk anno az Oscar-díjas filmről

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.