A ParaNorman azonban retróra veszi a figurát, s ez nem csak azért áll jól neki, mert divatos, hanem mert ésszel és stílusosan van odarakva. Még a Halloween-vonulatú moziktól is hátrébb merészkedünk, a film - tucatnyi zombi meg egy ősrégi boszorkányátok képében - egy letűnt és méltán feledett horrorsémát idéz föl.
A frissen kelt szörnyeket látja az egész város, de az ellenszerüket csak Norman ismeri. ' halottakat is lát, s tudja minden titkukat - ez a képesség egyrészt a szociális élete ellen hat, másrészt a filmélményt lenne hivatott emelni, hogyha az első fél óra ötletes megoldásai után nem ejtené a forgatókönyv e vonalat. Az ezután következő, üldözéssel és titoknyitással tűzdelt jelenetek látványvilága viszont remek, és a poénok többsége is betalál - mármint a felnőtteknél. 'k ugyanis a viccek mellett az édesbús melankóliát is dekódolni tudják. A kisebbek pedig jobban is járnak, ha nem ismerik fel például a Halloween zenéjét a filmbeli kisfiú telefonjának csengőhangjaként.
A ParaNorman nagy előnye, hogy például a Coraline-nal ellentétben nem egyedül a remek látványvilággal akarja magát eladni; a sztorit körüllengő atmoszféra az első stop motion mozdulattól az utolsóig kitart. Így még a kompromisszumos befejezést is elfogadjuk.
Forgalmazza a UIP-Duna Film
