Rés a présen
Snoblesse
„Talán féltem” - Sinkovics Ede képzőművész
Kézmosás Orbánnal / Saubermachen mit Orbán címmel nyílik Sinkovics Ede bécsi kiállítása. Interjú.
(2013-01-24)
Kézmosás Orbánnal / Saubermachen mit Orbán címmel nyílik Sinkovics Ede bécsi kiállítása. Interjú.
Még az első forduló előtti kampányidőszakban járta egy elég gagyi vicc Csehországban, ami az amerikai elnökválasztással hasonlította össze a hazait, mondván, ott aztán van kenyai, olasz, norvég vagy épp mormon jelölt is, de az mind semmi, mert a cseheknek jutott zsidó, svájci, japán, de még egy avatar is.
Szinte hihetetlen, hogy mindazok a felemás megoldások, torzulások, tévhitek, amelyekkel Bibó István a magyar politikai nyomorúság okait keresve olyan kérlelhetetlenül nézett szembe, milyen élénk színekkel jelennek meg a magyar állam mai vezetőinek nyilatkozataiban, Orbántól Kövéren és Semjénen át Matolcsyig és Fekete Györgyig. Mintha a 89-es Bibó-kollégisták csak azért tanulták volna meg névadójuk leckéjét, hogy húsz év múltán a fonákjáról tárják elénk.
Az emberek menekítik a tőkéjüket mindenhonnan, ahol nem bíznak a kormányban. Nem vitás, ez veszteség a kibocsátó országnak. Ahogy az is biztos, hogy a tőkemenekítők között voltak adócsalók is - de nagyon sok, a pénze biztonságáért aggódó tisztes polgár is. Ne tudná ezt Lázár János?
A kontúrok már alakulnak: kinek öröm, kinek bú, de a következő négy év parlamenti többségét befolyásolni igyekvő polgár 2014-ben is a Fidesz-KDNP és valamiféle, szocialistákat is tartalmazó formáció között kényszerül majd választani.
A Wikipédiában sokáig ez volt olvasható a rólam szóló cikkben: "Lánya, Szabó Réka matematikus, az ELTE munkatársa, és a Tünet Együttes független tánckar vezetője."
A megállapodás, amelyet a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseletében Nagy Dávid, a kormány nevében pedig Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője hétfőn, lapzártánk napján írt alá, jobbára mellébeszélést és hamis ígéreteket tartalmaz. Egy lényeges pontja viszont a kormány meghátrálását jelzi.
Titokzatos vevők, kiemelt jelentőségű vállalattá nyilvánítás, feljelentések, becsapott dolgozók, felszámolás, százmilliókkal bennragadt sertéstenyésztők, egy öngyilkosság és gyász. Tragikus mérleg címszavakban a Kapuvári Hús Zrt. körüli eseményekről. A helyszínen jártunk.
Progresszív színházi műhelyek, buzgón zsidózó folyóirat és a testvéri szervezetek is kaptak pénzt a Magyar Művészeti Akadémia pályázatain tavaly. Az akadémikusok sem jártak rosszul, de az egyes döntéseknél nagyobb baj a rendszer általános szakmaiatlansága.
2008 végén Gyurcsány Ferenc kormánya indította, 2012 végén Orbán Viktor kormánya zárta a feltételeiben többször is lazított adóamnesztiát. Kettejük közül Orbán hozott haza több pénzt, de a nagy siker elmaradt.
Kevésbé gazdasági-költségvetési, mint inkább politikai jelentősége lehet annak, ha Magyarország idén kikerül a 2004 óta tartó uniós túlzottdeficit-eljárás hatálya alól. Jelenleg az a valószínűbb, hogy nem kerül ki alóla.
A piaci versenyt korlátozva, a közpénzeket ésszerűtlenül felhasználva, többszörösen törvényt sértve szerződtette egyik alvállalkozó partnerét 2007-ben a Volánbusz Zrt. - derül ki a Magyar Narancs birtokába került jelentésből. A közlekedési társaság a közbeszerzést úgy írta ki, hogy csakis előnytelen üzletet köthetett a Kontakt-Busz Kft.-vel. A cég a kormányváltás után sem esett ki a Volánbusz kegyeiből.
Kik az alternatív hallgatói és oktató szervezetek, és mit akarnak?
Visszalépett a szerződés aláírásától az e-útdíj-pályázaton győztes Getronics Magyarország Zrt., ezzel pedig legalább 35 milliárd forint veszteség éri az idei költségvetést. Az új díjszedési rendszerről és az ügy körülményeiről az állami infrastruktúra-fejlesztő korábbi első emberét kérdeztük.
Abdelmalek Szellal algériai miniszterelnök hétfő esti bejelentése szerint 37 külföldi túsz és 29 támadó halt meg a január 16-ai dél-algériai iszlamista támadás és a 20-áig elhúzódó felmentő katonai akció során. Riasztóan nagy számok, ráadásul nem is véglegesek, hiszen a tigantourine-i földgázfeldolgozó üzem lerohanását követően még mindig számon tartanak eltűnteket - köztük külföldieket is -, egyébként pedig már voltak rosszabb eredményei is a halottszámlálásnak.
Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban lévő székházuk könyvtárában armanacot (Larressingle X.O.) szürcsölve a múltról fecsegtek, Sztupa azt kérdezte, hogyan meséljem el a teherpróbát? Vagy inkább azt, amikor még csak épült a híd és a míniumos korrózióvédelemtől narancssárga volt az egész, a pillérek, a kötélzet, minden tök narancssárga.
Mi a különbség a prostituált és a szexterapeuta között? Előbbit, hát, nem övezi széles körű megbecsülés, pénzért árulja, amije van, s a szolgáltatáshoz a kigyakorolt nyögések mellett ilyen szövegek tartoznak, hogy: "de jó vagy", meg, hogy "gyere, gyere". A szexterapeuta viszont egészségügyi szakember, aki mentálhigiénés okokból szeretkezik, illő honoráriumért, s nem nyög, hanem figyelmes és biztató arckifejezéssel állapítja meg: "Öt másodperc! Nagyon jól haladunk, büszke lehetsz magadra!" Ukmukfuck.
Parodizálunk egy (al)műfajt, s egyben fejet is hajtunk neki - mindezt úgy, hogy magunk is betagozódunk az adott zsánerbe. Így működött a Ház az erdő mélyén, így működik a ParaNorman is, ráadásul mindkettő a slasherbe néz bele, majd kacsintgat ki mindenfelé.
Első rendezése, a Kvartett nemrég indult a magyar mozikban. A Diploma előtt, Az elnök emberei, az Esőember, az Éjféli cowboy, a Kramer kontra Kramer vagy éppenséggel az Aranyoskám kétszeres Oscar-díjas sztárja a londoni filmfesztiválon nyilatkozott lapunknak.
Nagy művek, nagy előadók - a kiábrándítóan szürke, ám ezúttal egyszersmind helytálló közhely szintjén megfogalmazva így sommázhatnánk az előttünk álló hét koncertprogramját.
Bogányi Gergelyt vendégelő esttel indult a pécsi együttes "A zongora arca..." fantázianevű koncertsorozata, s a kollegiális és egyszersmind testvéries együttműködés a kiváló szólista, valamint a Bogányi Tibor által irányított Pannon Filharmonikusok között - mértéktartóan fogalmazva is - igen szép eredményt hozott.
A Disfear és a Zeke gyors, rövid és kíméletlen hardcore/punk zenéje felől indult, de annál jóval dallamosabb budapesti zenekar közel tíz éve alakult. Első lemeze, a Death Rock City 2007-ben, az igen erős The Black Horn pedig tavaly év végén jelent meg: ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar basszusgitáros-énekesét.
Nem indul rosszul. Az alapkonfliktus - az írónő és a szeretve tisztelt, de rengeteg problémát okozó idős édesanya kapcsolata - ígéretesnek tűnik, és lehetőségeket rejt magában a levakarhatatlan fiatal etnográfus lány alakja is.
A nemrég megjelent Nincs, és ne is legyen legalább annyira magával viszi az olvasót, mint az első könyv - a már ismert, sötét és nyomasztó világba. A Pertu hangos szakmai sikere után sem lett főállású író, ugyanúgy zenét és szolfézst tanít. De már nem irtózik - annyira - saját szövegeitől.
2003-ban végzett a híres Máté-Horvai-osztályban. Rögtön a Katona József Színházba került, több komoly díjat nyert, de két év után azt mondta: otthagyja a színészi pályát. Volt spanyoltanár, aztán egy év után szabadúszóként újra játszani kezdett. 2009 óta az Örkény Színház társulatának tagja.
Az abszurdnak megvan az a sajátossága - veszélynek is mondhatnám -, hogy bizonyos körülmények összejátszása folytán realizmussá szelídül avagy fokozódik. A Tangó pedig már évtizedekkel ezelőtt is képes volt frenetikus komédia, nagyszerű színészparádé lenni - igaz, Paál István rendezésében lélegzetelállító fenyegetés is. Vagyis ismerni véljük minden árnyalatát - nem megfejtésre szorul hát, hanem fölismerésre. Már azoknak persze, akik nem újszülöttek a terepen, és van mit fölismerniük.
Bár a Duna TV január 9-én sugárzott Kultikon című magazinjának műsorvezetője (aki a fiatalosan laza stílust abban vélte megtalálni, hogy teátrális mozdulatokkal végigsétált a kamera előtt) kortárs művészeti kiállításnak nevezte a Fővárosi Nagycirkuszban látható anyagot, sajnos az épület előtereiben bemutatott "valami" nem felel meg egyik kritériumnak sem.
Az önnön testükkel és szépségükkel foglalkozó nőművészek munkásságában általában új fejezetet jelent, ha megjelenik életükben a gyerek: ekkortól kezdve szinte már csak erről tudnak "beszélni". Gőbölyös 2010-es Knoll galériabeli kiállítását a Férjhez akarok menni címmel látta el (igaz, ott önmaga mellett többek közt fanszőrökkel díszített ételfotókat mutatott be). Most úgy tűnik, célba ért: a szingli életforma frivol fricskázását felváltotta az anyasággal kapcsolatos szerepminták óvatos kritikája.
Úgy tűnik, hogy a nemzetközi diplomácia manapság legdivatosabb szakszavai tulajdonképpen ugyanattól az embertől származnak. Joseph Nye, a Harvard Egyetem professzora, nemzetközi hírű politikai elemző definiálta ugyanis a hard power, soft power és smart power fogalmait, azaz a kemény, a puha és az okos erőt. Hogy mindez mit jelent, azt az InfoRádió hallgatói, ha máshonnan nem, egy vasárnap délutáni beszélgetésből biztosan megtudhatták.
"Hozhatom a velős csontot, nagyságos uram? - Valóban. Csak arra figyelmeztetem, Vendelin barátom, hogy kenyérszeleteket pirítsanak hozzá, mert a zsemlye ilyesmihez nagyon nem alkalmas. És forró legyen, mint a babám szíve."
Gulyás Anna nem tánczenére táncolt, Szűcs Péter (klarinét) nem tánczenét játszott. Történt viszont valami más. A gesztusok, a testtartás, a lépések, a forgások (közönségesen: a tánc) plasztikus jelentéssé fordították át a felhangzó darabok ritmikáját, tempóját, dallamát. Mindezt annak ellenére is üdvözölni lehetett, hogy az átfordítások a kiválasztott művek - mint amilyen a tökéletesen absztrakt Dal Luciano Beriótól vagy a New York Counterpoint Steve Reichtől - értelmezésének körét valamelyest szűkebbre szabták.
Hétszeres Tour de France-győztes, a 2000-es sydneyi olimpia bronzérmese - volt tavaly októberig. A rákot is legyőző szupersportember mítosza ekkor dőlt meg, s a múlt héten immár saját maga is elmondta a sztoriját. Gengszter, balek vagy mégis, mindennek dacára a sportág legnagyobb bajnoka Lance Armstrong?
A mostani tél évtizedek óta a legsúlyosabb influenzajárványt hozta magával - a tengerentúlon. Vajon átterjedhet hozzánk is az amerikai epidémia?
Egyszer már ugráltunk azon - talán Al Capone kapcsán -, hogy klassz dolog a legenda, de ezért még nem kellene vendéglátóhelyet elnevezni utolsó gazemberekről. Most itt az újabb nekirugaszkodás, mert annyira mi sem vagyunk naivak, hogy elhiggyük: a Bugsy névvel a tulaj valamely hozzátartozójáról, házi kedvencéről, netán önmagáról kívánt megemlékezni.