Film

Párizs-Manhattan

  • 2012. november 4.

Film

Nincs annál gazdaságosabb, mint amikor a vidéki haknira leruccanó bonvivánt jó gázsiért még szavalni is felkérik a helybéli óvodai ballagáson.

Ha már Woody Allen jelenlétével tisztelte meg a távoli, egzotikus Párizst (Éjfélkor Párizsban c. művén dolgozva), hát felsorakozik egy bennszülött agytröszt, hogy éljen a lehetőséggel. Az ily módon létrejött film története szerfelett banális: a tüskés természetű vénlány, aki csak a szobája falát díszítő WA-képpel van bizalmas viszonyban, végül - fárasztó fordulatok után - csak bepasizik, és megtalálja a boldogságot egy mérsékelten jóképű, az imádott filmkomikust egyáltalán nem ismerő szakmunkás oldalán.

A nagy poén az volna, hogy az említett poszter időnként életvezetési tanácsokat ad. Csakhogy volt már hasonló mentorra példa - még W. Allen filmjeiben is, csak ez ott szervessé (Játszd újra, Sam!) vagy legalább viccessé (Annie Hall) tudott válni. Itt viszont legfeljebb annyi a funkciója, hogy végül személyesen is megjelenhessen a nagy példakép úgy ötven másodpercig.

A romantikusként elképzelt történet feldob egy másik labdát, amely azonban anélkül pottyan le, hogy akár csak beleütöttek volna. A főhős és környezete zsidóságát folyvást felemlegetik, ám a fennforgó meghatározottságnak se dramaturgiai, se hangulati funkciója nincs, még poén is jó, ha egy van, ami erre épül. A legnagyobb tehertétel azonban, hogy a két főszereplő egyszerűen nem illik össze. Nincs kapcsolódás, nincs vibrálás, csak lötyögve felmondott szövegek, kelletlen korrektséggel kivitelezett mozdulatok. Milyen már az a szerelmes film, amiben épp szerelem nincs?

Forgalmazza a CineReal Kft.


Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.