Film

Nevelési kézikönyv

Philippe Falardeau: Lazhar tanár úr

  • Szabó Ádám
  • 2012. október 27.

Film

Látszólag ugyanolyan, semmiből jött és az ismeretlenbe tartó tanár Bachir Lazhar is, mint megannyi filmes pedagógustársa - Kanada idei Oscar-jelöltjét azonban nem hollywoodi fából faragták.

Az észak-amerikai országnak időről időre bejön egy jelölés a nagy filmes seregszemlén; a hasonló cipőben járó németekkel ellentétben azonban nem ugyanazt próbálják minden évben (kissé átöltöztetve) eladni. A tavalyi, szintén jelölt Felperzselt földtől eltérően a Lazhar tanár úrból többnyire hiányoznak a teátrális jelenetek, a sorsfordító pillanatok - utóbbiból mindössze egyet láthatunk a vásznon, azt is a legelején: egy montreali iskola alsó tagozatos diákja a tanteremben felakasztva talál rá szeretett tanárnőjére. Fejetlenség, tanácstalanság, krízis, mígnem megérkezik a megmentő: Lazhar tanár úr. Az iskolai összképbe nem illő tanerő nagy változást és megoldást igyekszik hozni megtört lelkű tanítványai életébe; tankönyvcincálás és ", Kapitány, Kapitányom! felkiáltás helyett viszont inkább egyenes sorokba rendezi a padokat, nem tűr fegyelmezetlenséget, és alkalomadtán atyai nyaklevest is kioszt.

Tanár és diák világát Philippe Falardeau rendező nem ütközteti élesen, inkább finoman közelíti egymáshoz; ugyanilyen visszafogott módon mutatja be egy gyermekbarátság megromlását és két tanár tapogatózását egymás irányába. Az iskola mint közeg különleges hangsúlyt kap, a vásznon gúzsba kötött kezű tanárok és érzelmeiket kifejezni képtelen diákok élnek és haladnak el egymás mellett. Különálló, etűdszerű jelenetekben ismerhetjük meg a nebulók és Lazhar jellemét - hiszen mindannyiuknak akad titka és tragédiája is; némelyre fény derül, míg más kimondatlan marad. A sztorit a forgatókönyv sem igyekszik megszokott mederbe terelni: végig megmarad töredezettnek, egyenetlennek - valósághűnek. A Lazhar tanár úr drámaisága nem zeng nagy amplitúdón, témája ellenére végig képes egyszerű és letisztult maradni - és épp ebben rejlik hatásossága.

Forgalmazza a Vertigo Média Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.