B‘lga
A múlt hét végén kaptuk a hírt, megjelenik a B‘lga legújabb lemeze. De a postás azt elfelejtette hozzátenni: jövőre. Hogy ki állt a rémhírterjesztés hátterében, ugyanúgy nem sikerült kideríteni, mint ahogy a beszélgetést sem lehetett komolyra fordítani az egy éve zajos sikerekkel arató csapat tagjaival, Bauxittal, Még5lövéssel, Tokyóval és zenefelelős Titusszal.Magyar Narancs, 2001. április 12.), úgy tűnt, a B‘lga csak egy a sok-sok Titusz-projekt közül.
Titusz: Az is.
MN: Tehetséget kutatva jártad az utcákat a kilencvenes évek végén. Az egyik kapualjban három srác ólálkodott. "Mi vagyunk a B‘lga, hadd legyünk a projekted!"
T: Nagyjából így történt.
Még5lövés: Mi hárman ugyanabba az iskolába jártunk, és hülyéskedésből csináltunk pár szöveget. A Tilos Rádió volt a napközi, ott sertepertéltünk...
MN: Tényleg a buddhista főiskolára jártatok?
Bauxit: Persze. Miért, nem úgy nézünk ki?
MN: Dehogynem. A Magyar Narancs szerkesztősége pedig korábban az esztergomi bazilikában volt.
M: Ez tök komoly, csak éppen senki nem hiszi el. Sokan azt se tudják, hogy létezik ilyesmi.
Tokyo: Az a neve, hogy A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.
MN: A szövegeken nem nagyon érezni az ott tanultakat.
M: Azért vittük a Tilos Rádióba.
B: Ott szívesen fogadták.
T: Nem lehetett kikerülni őket. Aztán amikor a Tokyo brahiból elkezdett rappelni, nagyon megtetszett a dolog. Felvettem magamnak, hogy megmutassam a haveroknak, aztán csináltam hozzá egy kis zenét is. Valahogy így kezdődött.
To: Azt még nem mondtad, hogy tetszett.
B: Sorsszerű találkozás volt. Akkoriban készült a Tilos Maraton lemez, és az egyik számunk alá kellett volna valami zene, hogy mi is rajta lehessünk. Kaptunk három telefonszámot, és csak a Tituszé nem volt foglalt.
MN: Mindez 1998-ban volt. Az első lemezetek viszont csak tavaly jelent meg. Mi történt addig?
To: Volt négy kőkemény évünk. Volt időszak, hogy hatra bővült a létszám. Most megint minden a régiben, négyen vagyunk.
B: Érlelődött az első album, hiszen az volt a cél, hogy berobbanjunk a hazai poppiacra.
MN: Képzelem.
M: Valahogy lassabban mentek a dolgok. Egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy ezt bárki is kiadná. Annyira abszurd volt az egész, inkább csak magunkat meg a haverokat szórakoztattuk.
To: Közben újabb és újabb számokat írtunk, a Titusz pedig csinált rá zenét. Hülyéskedtünk.
B: De a Tilos Rádió leadta, és kiderült, hogy tetszik az embereknek. Akkor gondoltuk, hogy ha már így alakult, koncertezzünk. Így aztán koncerteztünk.
MN: Az világos, hogy Titusz felelős a zenéért, de hogyan születnek a szövegek?
M: Jön valami ötlet, hogy erről vagy arról kéne csinálni egy számot, és akkor mindannyian elkezdünk külön-külön szöveget írni. Aztán a legjobb dolgokat hagyjuk meg, ezeket dolgozzuk össze.
MN: Eszetekbe sem jutott, hogy megkeressetek egy kiadót?
B: Az nem, de 2000-ben volt egy tehetségkutató verseny, a Pepsi Sztárcsináló.
MN: Elég ijesztően hangzik.
B: Az volt a tétje, hogy a nyertesnek kiadják a lemezét.
To: Nagyon kilógtunk a társaságból.
MN: Az ilyen versenyeken nem az olyan a zenekarok indulnak, amiknek még ma is az Edda a mérce?
To: Ennyire azért nem muzeális. Mi például a hip-hop kategóriában vettünk részt, és második helyezést értünk el.
B: Vagyis nem lett lemezünk.
To: Viszont pár nagy kiadó megkeresett. Igaz, nem jutottunk semmire. Nem láttak bennünk fantáziát. Az első találkozás után nem hívtak vissza, mi meg nem nyomultunk.
T: Végül egy kis kiadónál, a Crossroad Recordsnál kötöttünk ki. Nem volt semmi mellébeszélés, kiadták és kész.
MN: De azt már ők sem vállalták, hogy a Kalauz című, egyébként a BKV-ellenőröket gyalázó szám szövege rákerüljön a lemezborítóra.
T: Miért ne vállalták volna? Egyszerűen nem volt több hely. Spórolni kellett a nyomdaköltséggel.
To: Igazából mi sem akartuk, hogy a borítóra kerüljön.
B: Ezt a számot nem is mi írtuk.
MN: Hát ki?
B: Az élet!!!
M: A szövegeket tényleg a BKV-járműveken gyűjtöttük, csak össze kellett rakni.
To: Szociológiai terepmunka volt.
B: Ennél sokkal érdekesebb, hogy volt olyan kiadó, ahol azt mondták, fasiszták vagyunk.
MN: Csak nem a Magyar nemzeti hip-hop című számotok miatt?
T: De.
MN: Nekem úgy tűnik, mintha ezt a számot szándékosan félreértenék. Ráadásul azt hallottam, hogy igazából nem a szélsőjobbosok támadtak benneteket, hogy mit gúnyolódtok, hanem az "igazi" hip-hoposok. Hogy is volt ez?
B: Az egyik koncertünk után bejöttek az öltözőbe a melegítősök, és elkezdtek üvöltözni, hogy fundamentalisták vagyunk, hogy a hiphop egy nemzetközi dolog, és azonnal hagyjuk ezt abba. Ne hülyítsük az embereket!
MN: Hogyan lehetett ezt komolyan venni?
M: Fogalmunk sincs. De ennél sokkal nagyobb poén, hogy amikor még a régi Pannon Rádió leadta, állítólag a műsorvezető úgy konferálta fel, hogy "kedves hallgatóink, vannak még nemzeti érzelmű rapperek is". Az új Pannon Rádióban most is folyamatosan megy.
T: Azt hiszem, nincs még egy olyan szám, amit párhuzamosan játszott volna a Pannon és a Tilos.
To: Van ez a Fidelitas-újság. Utolsó Esély vagy mi. Végső Visszaszámlálás.
MN: Utolsó Figyelmeztetés.
To: Az. Nekem meg is van az a lapszám, amiben megjelent, hogy "Magyar nemzeti hip-hopot!". De úgy, mint valami hirdetés. Az egyik, határon túli magyarokkal foglalkozó cikknek pedig az volt a címe, hogy "Felvidéki zsiványok". Ami szintén ebből a szövegből való.
MN: Mit éreztek ilyenkor?
To: Örülünk neki.
B: Használják egészséggel.
MN: De nemcsak a Pannon Rádió, Jancsó Mikós is ráharapott.
B: ` is használja egészséggel.
MN: Szerepeltetek a legutóbbi filmjében. Mi volt a feladat?
B: Megkérdezték, hogy szerintünk mi legyen.
To: Mondtuk, szeretnénk díszmagyart, hintót, ilyesmit, de kiderült, hogy erre nincs pénz.
B: Azt mondták, ott van a sarokban az a három katonaruha, vegyük föl azt.
M: Utána meg, hogy: "álljatok oda, és csináljátok!"
To: Meg hogy: "menjetek le a medencébe, és ott is nyomjátok le!"
B: Lenyomtuk. Akkor szóltak, hogy rendben van, mehetünk haza.
MN: Van valami a magyar könynyűzenében, amit jónak tartotok?
To: Van néhány együttes, amiről azt gondolom, hogy mindenképpen hozott valami új színt. Az Emil.Rulez!, az Amorf Ördögök, a Hiperkarma...
T: A Bizottság nagy hatással volt ránk. Az első Bikini-lemez is. Meg a Tudósok, amikor még a Bada Dada is benne volt. Más nem nagyon.
MN: Néhány számotok viszont egyértelműen Ganxsta Zolee-paródia.
B: Na ne!
MN: Tévednék?
To: Vannak elemek, amelyeket átveszünk tőle. Ganxsta Zolee annyira és úgy aktuális, mint a BKV. Így már érthető?
T: Meghívtak a Z+ tévébe azzal, hogy íme a B‘lga, amelyik a nagy gengsztert parodizálja. Ugyanazt mondtuk, mint most: nem parodizálunk, csak átveszünk bizonyos elemeket. Ott volt Zolee is, mosolygott, és közölte, mindez csak azt bizonyítja, hogy ő mennyire híres.
M: Persze azt is hozzátette: Király.
B: Tündérbogárkáimnak szólított bennünket.
MN: Mégis úgy érzem, az egész B‘lga egy nagy-nagy paródia. Ganxsta Zolee-n túl jellegzetes hazai figurákat, őrző-védőt, BKV-ellenőrt, lakótelepi sámánt személyesítetek meg - elég brutálisan, de többnyire nem igazságtalanul. Vannak, akik ezt komolyan veszik? Akik elhiszik, hogy tényleg olyanok vagytok, mint a számokban megszólaló alakok?
M: Akik csak a lemezt ismerik, tényleg elhiszik, hogy ekkora állatok vagyunk, és komolyan vesznek bennünket.
To: Aztán eljönnek a koncertre, és látják, hogy teljesen hétköznapi arcok vagyunk, akik a légynek sem tudnának ártani.
MN: A fellépéseiteken azért elég nagy bevadulás van.
T: Minket is meglepett, hogy a koncertjeink lassan olyanok lesznek, mint valami metálbuli.
MN: Köd, lézer, flitteres csizma, fejsze alakú gitár?
B: Nem rólunk van szó, a közönségről. `rjöngenek, csápolnak.
M: Már van néhány szertartásunk is. Az Ovi című szám közben megdobál bennünket a közönség játékkatonákkal. Alig várják.
MN: Legalább ólomkatonát használnak?
B: Az túl drága lenne.
MN: Most akkor mi a helyzet az új lemezzel?
M: Majd jövőre megjelenik.
T: Úgy szeretnénk megcsinálni, hogy mindenki hallja, fejlődtünk valamennyit, továbbléptünk egy kicsit.
M: Bonyolultabb szövegelési technikák, zenei finomságok. A számok "hőseinek" a köre is kibővül.
B: Abból adódhatott a félreértés, hogy a Sziget-koncertet úgy harangoztuk be, hogy "lemezbemutató". Akkor valóban bemutattunk néhány részletet a készülő anyagból.
To: Néhány számból egy tíz másodperces részletet.
T: Dolgozunk rajta, de nem akarjuk elkapkodni. Az előző lemez még annyira fut, hogy ráérünk vele.
B: Most is ugyanannyi fogy hetente, mint amikor megjelent. Folyamatos az érdeklődés.
MN: Hányat adtatok el?
B: Körülbelül 3500-4000 darabot.
MN: Az sem zavar, hogy még legalább háromszor ennyi van forgalomban, a másolásoknak köszönhetően?
To: Ne várd azt, hogy elkezdjünk rikácsolni, szerintünk micsoda rablás. Úgy gondoljuk, ez ugyanaz, mint amikor tíz évvel ezelőtt lemásoltuk a lemezeket kazettára. Azóta fejlődött a technika. Másoljon mindenki nyugodtan. Amíg ennyire drágák a cédék, nem hiszem, hogy bárkinek is lelkiismeret-furdalása lesz attól, hogy lemásol egy B‘lga-CD-t. Attól pedig pláne nem, ha azt látja, hogy sírnak a zenészek, a kiadók.
MN: Azt hiszem, ha megjelenik ez az interjú, szereztek egy-két ellenséget.
To: Számít?
MN: Mivel elég könnyed a zenétek, és nagyon trágárak a szövegeitek, nem lepne meg, ha azok, akiket megénekeltek, és akik a köznyelvben csak "kigyúrt, kopasz"-ként, "patás Barbie"-ként szerepelnek, egyszer csak felbukkannának mint rajongók.
M: A régi arcok azt mondják, most már nem járnak koncertre, mert azok jönnek, akikről szól az egész. Az autós számunk a diszkókban is nagy siker.
MN: Hát akkor? Ellentétben más zenekarokkal, nektek viszonylag könnyű dolgotok van a fellépéseket illetően, csak a szövegelés élő, a zene CD-ről megy. Nem gondoltatok még arra, hogy a komoly haszonnal kecsegtető diszkóhaknizást elkezdjétek, hiszen a technika nem lehet akadály?
To:: Nem tudunk ezzel mit kezdeni. Egyszer léptünk fel ilyen helyen, valószínűleg utoljára. A szervezők már akkor furcsán néztek ránk, amikor megjelentünk egy órával a kezdés előtt. Aztán azt furcsállották, hogy miért akarunk egy órát játszani, végül meg azt, hogy miért nem megyünk el aznap még két másik helyre. Azt kérdezték: "hát nem szeretitek a pénzt?"
MN: És nem szeretitek?
To: Mi olyan helyeken szeretünk fellépni, ahová közönségként is szívesen elmegyünk, ezek a diszkók pedig nem ilyenek. Különben sem akarunk belefásulni, kifáradni, mi tényleg csak hobbiból csináljuk. És azt hiszem, addig működik a B‘lga, amíg ez így megy. Ha hakniznánk, egy év alatt kiégnénk, és ez egyikünknek sem hiányzik. Van munkahelyünk, dolgozunk, ez meg maradjon örömködés.
Legát Tibor
