"Ha élsz: ölsz" (Fliegauf Benedek filmrendező)

  • Hungler Tímea
  • 2003.09.11 00:00

Film

Magyar Narancs: Minek tulajdonítja, hogy a

Első, egész estés játékfilmje, a Rengeteg az idei magyar filmszemlén elhozta a nemzetközi kritikusok díját, Berlinben pedig elnyerte az új filmnyelvi törekvéseknek járó Wolfgang Staudte-díjat. A formabontó alkotás főszereplői, a rendező egyik kisjátékfilmjének címét idézve: beszélő fejek - a dialogizáló hősök között akad, aki elhagyva a civilizációt egy erdőbe költözik ki, más a barátja öngyilkossága felett nem tud napirendre térni, van, aki a szadista hajlamú nagymama emlékétől képtelen megszabadulni. Az epizodikus szerkesztésű, minimál költségvetésű moziban a szakma a magyar dogmafilm megszületését üdvözölte.Rengeteg ekkora kritikai sikert aratott?

Fliegauf Benedek: A magyar forgatókönyvek az utóbbi időben olyan sematikusak, hogy a Rengeteg igazi nóvum közöttük. A szakmán kívül sokan várják a magyar filmtől, hogy tagozódjon be a hollywoodi sémába, hogy ne az legyen, hogy ha magyar a film, valaki biztosan meghal a vásznon, vagy hogy a szereplők piros lábasból eszik a paprikás krumplit alumíniumkanállal. A hollywoodi szisztéma azonban a pénzhiány miatt nem ültethető át Magyarországra - lehet álmodni nagyokat, de a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek végesek. Annyi pénzből, amit a filmemre elkölthettem, ezt a látványvilágot tudtam kihozni, de nem biztos, hogy ha több a pénzem, mást csinálok. Arra a filmre, ami elüt a mainstreamtől, ami a nézőből szélsőséges reakciókat vált ki, mindig nagyobb figyelem irányul. Fontos filmnek tartom a Rengeteget - itt egy olyan mozi, aminek kapcsán csomó mindenről lehet beszélni.

MN: Például a verbalitásról. A hősei folyamatosan beszélnek.

FB: Mindig számon kérik rajtam, miért beszélnek ennyit a filmjeimben. Én viszont azt kérdezem, hogy miért nem beszélnek más filmekben? A gondolatok verbális alapúak - ha gondolsz valamire, szókapcsolatokban jelenik meg. A nyelv alkotja meg a gondolkodás struktúráját, a beszéd által hozunk létre dolgokat. Ha valamiről nem beszélünk, az elveszik, nem létezik, a közös múlt is a beszéd által jön létre. Aki nem tanul meg beszélni, akinek nem kerül be a nyelv struktúrája az agyába: értelmi fogyatékos. Attól azonban, hogy a problémákat verbalizáljuk, még nem oldjuk meg őket. Amikor megpróbálunk beszélni egymással, akkor sem tudunk. Ez a film erről szól.

MN: Milyen összefüggés van a film epizódjai között?

FB: Minden szereplő olyan helyzetekben találja magát, amikor nem működnek tovább a viselkedés sztereotípiái. Klisék, frázisok, közhelyek szerint élünk, ismert sémákat rakosgatunk egymás mellé - köteteket írt erről a szociálpszichológia. Ebben a filmben csak olyan jelenetek vannak, amikor a bevált sémák érthetetlenné, értelmetlenné válnak. A szereplők olyan szituációkba kerülnek, amelyeket nem képesek felfogni. Az egyik epizódban pl. egy apát, akinek a lánya kamaszodni kezd, két egymástól elütő érzelem tép szét: az egyik a féltés a lánya iránt, a másik egy kezelhetetlen szexuális valami a lánya felé.

MN: Mennyire személyesek ezek a történetek?

FB: Mindegyikben benne vagyok.

MN: Érinti a kamaszodó lány és az apa problémája?

FB: Azért nincs gyerekem, mert nem tudom megoldani magamban azt a problémát, hogy a gyerek felnő, és egyszer csak elmegy.

MN: Nem tudhatja előre, hogy erre hogyan reagálna. Mi az, amit már megtapasztalt?

FB: A halott barátjával találkozó srác történetét. Ez előtt másfél évvel öngyilkos lett a legjobb barátom. Ha valakinek a legjobb barátja öngyilkos lesz, róla is sokat elmond. Arról, hogy mit tud adni valakinek.

MN: Segített abban a Rengeteg, hogy feldolgozzon dolgokat, hogy jobban megértse önmagát és a környezetét?

FB: Hatalmas csodálkozással tölt el, hogy emberek úgy élik le az életüket, hogy egyáltalán nem foglalkoznak olyan alapvető kérdésekkel, mint hogy "miért vagyunk ezen a bolygón?", "mit csinálunk itt?" "minek kelünk fel?", vagy hogy "azért élünk-e, hogy felkeljünk, igyunk egy kávét, elmenjünk dolgozni, aztán csináljunk magunkból valakit, aki majd ugyanezt csinálja?". Mindenkivel ezekről a dolgokról beszélgetek, már megőrülnek tőlem. Ha viszont hagynak róluk filmet csinálni, akkor nem beszélek annyit. Az ilyenfajta vizsgálódás azonban csak bonyolultabbá és nehezebbé teszi az ember életét, semmihez nem visz közelebb. Én sem jutottam semmire. Nem érzem, hogy valami zavar lenne velem, úgy gondolom, hogy azokkal az emberekkel van a zavar, akik nem teszik fel ezeket a kérdéseket. Mégis izgat az a perverzió, hogy azokat az embereket, akikben ezek a dolgok nem merülnek fel, olyan helyzetbe hozzam, hogy meg kelljen fogalmazniuk ezeket a kérdéseket. Erről írok és erről filmezek.

MN: Ezek szerint a Rengeteg hősei olyan emberek, akiknek nincs önreflexiójuk?

FB: A néző akkor látja őket a vásznon, amikor már öt éve nem reflektáltak önmagukra, és most egy váratlan helyzet miatt rákényszerülnek erre. Nem ismerek olyan embert, akivel ezt ne lehetne eljátszani - mindenkinél el lehet érni, hogy foglalkozzon ezekkel a gondolatokkal. Én a filmjeimmel próbálom ezt magvalósítani, ezekkel hittérítek. A filmezés azért jó, mert el tudom hitetni magammal, hogy valami fontos dolgot csinálok.

MN: A színészei amatőrök. Mit nem tud egy hivatásos aktor, amit tud egy amatőr?

FB: Vegyük például a Blöfföt, azt a karaktert, akit Brad Pitt játszik. ` az amerikai középosztály juharszirupon és muffinon felnőtt kék szemű, protestáns gyermeke - nem illogikus egy ilyen pasira koszos atlétát adni, és felhizlalni, hogy eljátsszon egy roma csávót? Nem logikusabb kimenni az első cigánytelepre, és rámutatni arra a szereplőre, akit megírtam a forgatókönyvben? Ha van egy szerep, olyan embert kell választani rá, aki meg tudja csinálni, és nem egy olyat, akinek semmi köze hozzá, és akit addig kell korbácsolni, amíg meg nem csinálja.

MN: A filmjének a címe többjelentésű szó.

FB: Igen: "lots of" és "deep forest". Nem ismerem a nyelvtörténetet, de elképzelhető, hogy ez a szó azért többjelentésű, mert egy rengetegben is rengeteg dolog van. Tele van például fával. Számomra egyébként a "deep forest" jelentés a fontosabb.

MN: Merthogy?

FB: A Rengeteg egy nagyvárosi film. A mesterséges környezet analógiája a természetes környezetnek. Illúzió, hogy a természetben valamikor jól éreztük magunkat - ugyanolyan rettenetes körülmények vettek minket körül, mint most. A környezetvédők elhitetik velünk, hogy mi, csúnya, gonosz emberek elpusztítottunk valami szépet és jót, ezért pusztul a bolygó. Ez hülyeség. Mindenki addig terjeszkedik, amíg tud - a sáskák addig zabálnak, amíg meg nem állítja őket valaki, mi is addig terjeszkedünk, amíg meg nem állít minket valaki. Nem a sáska és nem az ember tehet róla, hogy ezt csinálja - együtt van bennünk az élni akarás és a pusztítás vágya. Az élet maga egyenlő azzal, hogy ölök. Ne öljem meg a panda macikat, de vegyek be egy tabletta antibiotikumot, és öljek meg tízezer baktériumot, ami bennem tenyészik? A baktérium ugyanolyan élőlény, mint a panda. Ha élsz: ölsz. A Rengeteg egyik epizódja pont erről szól - kimehetünk a társadalomból, de minek? Visszatérhetünk a természetbe, de mi lesz velünk az erdőben? Rá kell jöjjünk, hogy a harc ott is tovább folytatódik.

Hungler Tímea

Szeptember 12-én, pénteken a Művész moziban a fél nyolcas vetítés után ankét lesz a rendező részvételével

Neked ajánljuk