Star Wars-kiállítás Párizsban

Darth Vader zihálása

Film

A birodalmiak már a Louvre-ban vannak! Darth Vader műanyag mása lenyomja a Mona Lisát! Star Wars-bábukiállítás a Louvre árnyékában.

Hatalmas Edward Hopper-kiállítás tombol a párizsi Grand Palais-ban, az összes híres kép egy helyen, itt egy Nighthawks, ott egy Morning in a City, amott a New York Office, csupa nagy találkozás, hosszú mélázásokra késztető remekmű. Cikkünk szempontjából azonban ennek különösebb jelentősége nincsen, miután írásunk egypár párizsi metrómegállóval odébb, néhány Star Wars-bábu társaságában játszódik. De azért a Hoppert is érdemes megnézni. Őszinte érdeklődésből éppúgy, mint lelkiismeretünk megnyugtatása végett, hiszen az Erő, mely a jedik és nem a diplomás művészettörténészek sajátja, a Musée des Arts décoratifs felé húzza az embert. És itt, Párizs közepén, a Louvre közvetlen közelében, de a Musée D’Orsay impresszionistáitól sem messze 30 éve készült műanyag Star Wars-figurákban gyönyörködhetünk Darth Vader ütemes zihálása közepette.


A Szajna túlpartján Pissarro, Monet, Degas és Caillebotte, itt egy 78-as Hammerhead, egy eredeti Walrus Man, vagy minden vintage SW-bábukollekció dísze, egy 81-es 2-1B (Two-Onebee). Egy 81-es 2-1B! A titkos favorit, az orvosi droidok háttérbe húzódó szerény sztárja, ki az igazi ínyencek körében olykor még Boba Fettet is lekörözi a maga robotikus közönyével és gépies eleganciájával. S hogy mit is keres a letűnt korok belsőépítészeti megoldásaira oly érzékeny múzeumban néhány teremnyi műanyag bábu, sőt egy papírmasé halálcsillag, egy csillagrombolós tolltartó és egy celluxot gombolyító 3-CPO is? Nem is beszélve egy teljes Ewok településről, Jabba hiánytalan udvartartásáról vagy egy kifogástalan kondícióban lévő, harmincéves lépegetőről?! Az efféle kérdésekben persze ott bujkál mindig a Monet vízililiomaival szembeni pozitív előítéletesség örök gőgje, mely egy Jabba-figurával szemben százból százszor is a liliomokat hozná ki győztesként, de azért meg lehet próbálkozni valami épkézláb, belsőépítészetileg is érvényes válasszal.

El lehet merengeni persze a játékipar ilyen-olyan természetén és Lucas zseniális üzleti húzásain, hisz nincs megtiltva (nem úgy, mint a fényképezés), de ez mind mellékes, és amúgy is unalmas már.  A megoldás ennél jóval szimplább és szimpatikusabb: az itt kiállított ujjnyi felkelőknél és birodalmiaknál semmi sem adhatja vissza hitelesebben egy nyolcvanas évekbeli fiús gyerekszoba hangulatát. És hitelesség kérdésében bátran hagyatkozhatunk a kiállítás látogatóira – a nyolcvanas évek gyerekszobáinak lakói, vagyis meglett férfiemberek, gyermekeiknek párás tekintettel magyarázó apák alkotják ugyanis a kiállítás törzsközönségét. Tekintetü(n)kben ott a meghatottság, melyet csak egy vintage Boba Fett-bábu válthat ki az emberből!

Musée des Arts décoratifs, Párizs. A kiállítás március 17-ig tart nyitva.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.