Hatalmas Edward Hopper-kiállítás tombol a párizsi Grand Palais-ban, az összes híres kép egy helyen, itt egy Nighthawks, ott egy Morning in a City, amott a New York Office, csupa nagy találkozás, hosszú mélázásokra késztető remekmű. Cikkünk szempontjából azonban ennek különösebb jelentősége nincsen, miután írásunk egypár párizsi metrómegállóval odébb, néhány Star Wars-bábu társaságában játszódik. De azért a Hoppert is érdemes megnézni. Őszinte érdeklődésből éppúgy, mint lelkiismeretünk megnyugtatása végett, hiszen az Erő, mely a jedik és nem a diplomás művészettörténészek sajátja, a Musée des Arts décoratifs felé húzza az embert. És itt, Párizs közepén, a Louvre közvetlen közelében, de a Musée D’Orsay impresszionistáitól sem messze 30 éve készült műanyag Star Wars-figurákban gyönyörködhetünk Darth Vader ütemes zihálása közepette.
A Szajna túlpartján Pissarro, Monet, Degas és Caillebotte, itt egy 78-as Hammerhead, egy eredeti Walrus Man, vagy minden vintage SW-bábukollekció dísze, egy 81-es 2-1B (Two-Onebee). Egy 81-es 2-1B! A titkos favorit, az orvosi droidok háttérbe húzódó szerény sztárja, ki az igazi ínyencek körében olykor még Boba Fettet is lekörözi a maga robotikus közönyével és gépies eleganciájával. S hogy mit is keres a letűnt korok belsőépítészeti megoldásaira oly érzékeny múzeumban néhány teremnyi műanyag bábu, sőt egy papírmasé halálcsillag, egy csillagrombolós tolltartó és egy celluxot gombolyító 3-CPO is? Nem is beszélve egy teljes Ewok településről, Jabba hiánytalan udvartartásáról vagy egy kifogástalan kondícióban lévő, harmincéves lépegetőről?! Az efféle kérdésekben persze ott bujkál mindig a Monet vízililiomaival szembeni pozitív előítéletesség örök gőgje, mely egy Jabba-figurával szemben százból százszor is a liliomokat hozná ki győztesként, de azért meg lehet próbálkozni valami épkézláb, belsőépítészetileg is érvényes válasszal.
El lehet merengeni persze a játékipar ilyen-olyan természetén és Lucas zseniális üzleti húzásain, hisz nincs megtiltva (nem úgy, mint a fényképezés), de ez mind mellékes, és amúgy is unalmas már. A megoldás ennél jóval szimplább és szimpatikusabb: az itt kiállított ujjnyi felkelőknél és birodalmiaknál semmi sem adhatja vissza hitelesebben egy nyolcvanas évekbeli fiús gyerekszoba hangulatát. És hitelesség kérdésében bátran hagyatkozhatunk a kiállítás látogatóira – a nyolcvanas évek gyerekszobáinak lakói, vagyis meglett férfiemberek, gyermekeiknek párás tekintettel magyarázó apák alkotják ugyanis a kiállítás törzsközönségét. Tekintetü(n)kben ott a meghatottság, melyet csak egy vintage Boba Fett-bábu válthat ki az emberből!
Musée des Arts décoratifs, Párizs. A kiállítás március 17-ig tart nyitva.
