Interjú

„Kiveszett a dög” - Vincent Lindon filmszínész

Film

A Mennyit ér egy ember? című filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfiszínész díját nyerte Cannes-ban. A filmet csütörtöktől vetítik nálunk – a Frankofón filmnapokon is.

Magyar Narancs: Híres arról, hogy a járásuknál kezdi a figurák felépítését. Thierry, a Mennyit ér egy ember? főhőse munkanélkülivé lett francia kispolgár. Milyen a francia, munka nélküli kispolgárok járása?

Vincent Lindon: Teljesen átlagos járásról beszélünk. Tudja, én állandóan vizslatom az embereket. Azt lesem, hogyan járnak, miket mondanak, milyen a testbeszédük. De van egy határ, amin nem megyek túl. Nem fogok csak azért hónapokat lehúzni egy szupermarketben, mert Thierry is itt kap munkát. Elég, ha kiteszem a lábamat az utcára, és lépten-nyomon Thierrykbe botlom. Ismerem ezeket az embereket; a járásukat, az öltözködésüket, az autójukat. Erre pakolok rá aztán minden mást. Ha péket játszom, tudnom kell, milyen mozdulatokkal süt meg egy kenyeret, ez a minimum. De ha munkanélkülit játszom, elég kimenni az utcára. Csak Franciaországban 10 millió Thierry él. Szomorú, de ez az eddigi legkönnyebb szerepem: annyi a szegény, lecsúszott, munkáját vesztett kisegzisztencia, hogy dúskáltam az alanyokban.

false

MN: A film sajtótájékoztatóján megjegyezte, hogy nem ért a vígjátékokhoz. Mi hiányzik hozzá?

VL: Nem értek a kettős beszédhez. Vagy teljesen magamévá teszek egy szerepet, vagy hagyom a francba. Nem értek ahhoz, hogyan kell kikacsintani a közönségre. Ez az „én is tudom, ti is tudjátok, hogy ez egy tökkelütött pali, akit játszom” – ez nem megy nekem. Néha jönnek haveri felkérések, valaki felhív, hogy Vincent, gyere már, ugorj le hozzánk a forgatásra, baromi jól fogod érezni magad, öt nap az egész, fizetett szabadság, na, gyere! Csak egy kis szerep, és mindenki odalesz, hogy a vicces orcádat is megvillantod! Az ilyeneket mindig elhajtom. Nekem nincs olyan oldalam, amit ők meg akarnak mutatni. Én nem szórakozni járok a forgatásokra, dolgozni járok, ez a munkám. Akarjátok, hogy öt napig kikapcsolódjak? Menjünk a szabadba piknikezni! Vagy igyunk egy jót este valamelyik kocsmában.

MN: Volt valaha munkanélküli?

VL: Úgy, mint Thierry? Úgy nem, soha. De inkább ne legyen dolgom másfél évig, mint hogy vacakokat vállaljak el – ez az én luxusom. A családom biztos jobb körülmények között élne, ha többet melóznék, de ne értsen félre, nem akarok panaszkodni, így is csodás életem van. Ha olyan forgatókönyv kerül elém, ahol már a papíron az áll, hogy micsoda jó ember vagy velejéig gonosz a fickó, azt nagy ívben kidobom. Ha olyan filmbe kerülök, ahol nincs mozgásterem, a legszívesebben kiszólnék a közönségnek: hagyjuk az egészet! Menjünk inkább haza, minek az ilyen filmet elkészíteni.

MN: Szomorúan jegyezte meg a sajtótájékoztatón, hogy régen minden jobb volt, ma már bagózni sem lehet a filmekben, ellenben mindenki a mobiljával szaladgál.

VL: Kiveszett a dög a filmekből. Ma már semmi sem olyan szexi, mint régebben. Hogy fest már az, hogy ha a pasas autót vezet, és most egy filmben vagyunk, nem a valóságban, szóval süvít a kocsi, de a pasi be van szíjazva? Mert különben megszólnak, hogy rosszra tanítod az embereket. Milyen már, hogy a főhős nem dohányozhat? Emlékszik még azokra az időkre, amikor még a repülőn is lehetett füstölni? Ezek a mai filmek ki vannak pucolva. Sajnálom, hogy így alakult. Most persze csak macsó dolgokat soroltam, de a nők is sokkal kevesebbet engedhetnek meg maguknak. Ezt legalább annyira fájlalom. Ma ilyen füstmentes sztorik születnek.

Mennyit ér egy ember?

A film hőse egy fölösleges ember, még csak nem is fogaskerék valami gépezetben, mert a gépezet is megvan nélküle. Bizonyára hozzá lehet rendelni valamilyen közgazdasági vagy szociológiai magyarázatot a munkanélküliségnek ahhoz az állapotához, amikor valaki minden lehetőség után kapkod, tanfolyamokon sajátít el haszontalan készségeket, állásinterjúkon próbál meggyőzni ugyancsak saját világukba zárt, közönyös munkaadókat. Emberünk biztonsági őr lesz egy szupermarketben. Nem fiatal és tapasztalatlan Fekete Péter, aki egyként szánhatja meg a bolti szarkát és a lopások miatt aggodalmaskodó üzletvezetőt, hiszen előtte az élet, lehet még szépen, igazul, termékenyen is élni azt, nem. Hanem korosodó proli, akinek módja sincs empátiát tanúsítani, még egy kollégával szemben sem, mert kamerák figyelik nemcsak a tolvajlást, de azt is, hogy kellő eréllyel csapnak-e le az őrök.

Az emberek meg olykor nem tudnak mit kezdeni a szégyennel, a vétséghez képest aránytalan büntetéssel. Olykor meg is ölik magukat. Mert lopással sem tudták megóvni szűkös életük biztonságát, s vár rájuk a munkanélküliség, az alibiképzések álhumanista kényszere, a fölöslegesség. Stéphane Brizé (Tétova tangó) egyszerű, torokszorí­tóan hiteles munkája alapvető dolgot fogalmaz meg: föl lehet önként is állni. Van az a pont, ahonnan már nem szabad elviselni a kiszolgáltatottságot. S amíg van ilyen pont, van szabadság is.

TPP

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.