Film

Szilveszter éjjel

  • Kovács E. Málna
  • 2011. december 30.

Film


Sokcsillagos mozi (sztárokkal van tele) és kitüntetett apropó (megint egy ünnep a naptárban), nem holmi szubkultúrának, de az egész világnak szól: ismert, púderezett arcokat vonultat föl, s falatnyi sztorikat tálal fel pár perces jelenetekben. Nem a figura számít, csak az, hogy "húzónév" játssza; hátha Bon Jovival tényleg mindent el lehet adni.

Az Igazából szerelem karácsonyi mesketéje vagy a Valentin-nap bevételei láttán a Szilveszter éjjel eljövetele simán borítékolható volt: szeretünk egy nagyot decemberben, aztán szeretünk egy kicsit februárban is, de nincs még egy ennyire eseménydús, szélsőséges és főleg biztos dramaturgiai fogódzókkal teli árucikk a tömegkultúra alkatrészboltjában, mint a szilveszter. A szokott hollywoodi brancs most szakácsnak, nővérnek, futárnak, kismamának, kékharisnyának (kék harisnyába), otromba cipőbe öltözik, mi meg bohócsipkában várjuk velük az éjféli harangot: kórteremben, liftaknában vagy a sminktükör előtt. Számot vetünk, bakancslistát írunk, énekelünk egy kicsit, vagy épp elbúcsúzunk örökre. Garry Marshall, a rendező közben - akárcsak a Valentin-napban - hatásvadászatra indul, és nem kalkulál meglepetésekkel.

Ha a romkom lehetőségei felől nézzük a dolgát: futja neki néhány szívszorító megoldásra is, de nem a könnyes-bús ötletek teszik nézhetővé moziját, hanem az olykor ügyesen eltalált időzítések. Sok a közhely, és tutista a sztárparádé, megint itt van A. Kutcher, N. Efron és J. Biel, ugyanakkor H. Swank, R. De Niro és M. Pfeiffer is; nincs az a néző, aki legalább az egyiküket ne szeretné.

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.