„Egy nő nemrég a nyilvánosság elé tárta, hogy Woody Allen hétéves korában molesztálta. A Golden Globe az elismeréssel őt és az összes többi áldozatot is semmibe veszi” – írta Mia Farrow a Twitterre azon az estén, amikor Allen életműdíjat kapott. Nem sokkal később feltette a kérdést, amire Woody Allenen kívül senki sem tudja a választ, de mindenkinek van róla véleménye: „Vajon pedofil?”
Most azt hagyjuk, hogy a díjátadón levetítettek egy Allen-filmekből készült montázst, és Mia Farrow hozzájárult, hogy vele készült jeleneteket is belerakjanak, majd csuklóból lepedofildíjazózta az Arany Glóbuszt, és fókuszáljunk a 22 éves, máig lezáratlan ügyre.
| ||
Az egész úgy kezdődött, hogy 1991-ben az akkor 56 éves Woody Allen összejött a 19 éves Soon-Yi Previnnel. A koreai származású lány Allen akkori partnerének, Mia Farrow-nak volt a nevelt lánya. A botrány nagyjából egy évvel a viszony kezdete után robbant ki, mikor Farrow megtalálta Allen lakásán a Soon-Yit ábrázoló meztelen fotókat. Ekkor épp a Férjek és feleségeket forgatták, amit a viharos szakítás ellenére még befejeztek. A 13 évig együtt lévő párnak három közös gyereke volt: az akkor 15 éves, örökbe fogadott Moses, a 7 éves, szintén örökbe fogadott Dylan, és a 2 éves Ronan, Mia és Woody egyetlen biológiai gyermeke (már amennyiben Allen az apja, erről bővebben később).
A barátnőnk nálunk 26 évvel fiatalabb nevelt lányával kavarni kétségkívül bizarr, sőt beteges dolog, de a közvélekedéssel ellentétben Allen sosem volt Soon-Yi nevelőapja (az André Previn, Farrow korábbi partnere volt), és a lány nem volt kiskorú, amikor összejöttek. Ettől persze Farrow haragja és elkeseredése teljesen érthető és jogos. Az, hogy ennek a haragnak és elkeseredésnek a folyománya volt-e az, hogy pár hónappal a szakítás után, miközben épp a gyermekelhelyezési per közepén jártak, jelentette egy gyerekorvosnak, majd másnap a rendőrségnek, hogy Allen szexuálisan zaklatta egyik közös gyereküket, mindenki döntse el maga.
Mielőtt belemennénk a meglehetősen taszító események további taglalásába, meg kell jegyeznünk, hogy a forrásként rendelkezésre álló amerikai cikkek többsége nem kicsit elfogult. Az egymásnak feszülő állítások és vélemények olyan újságíróktól származnak, akik (vállaltan) jóban vannak valamelyik féllel – így lehet, hogy Mia Farrow-t szent anyatigrisként és félőrült, bosszúszomjas cafkaként egyaránt láthatjuk, míg Woody Allen a perverzióskála egymástól igen távol eső fokozatain jelenik meg a különböző írásokban.
| ||
Abban mindenesetre mindkét fél egyetért, hogy Allen ott járt 1992 augusztusában a Farrow család connecticuti házában, hogy meglátogassa a gyerekeket. Ekkorra a Woodyt védő források szerint már nagyon komoly Allen-ellenes hangulat alakult ki a háztartásban (ami Miából, egy rakás gyerekből és néhány dadából állt; ekkor a színésznőnek kilenc gyereke volt, majd később további hatot fogadott örökbe), míg a Farrow-pártiak szerint Mia csak őszinte volt, és hagyta, hogy a gyerekek megéljék az őket ért tragédiát, és kiengedjék a haragjukat. Ezen a délutánon Dylan és az apja állítólag eltűnt egy időre, majd a kislány bugyi nélkül tért vissza, és másnap azt mondta az anyjának, hogy Allen felvitte a padlásra, ahol fogdosta és felnyúlt a vaginájába. Farrow felvette videóra a kislány vallomását (abban sem egyeznek a vélemények, hogy mennyi ideig készült a felvétel – az egyik volt babysitter szerint napokig, és ha a gyerek nem azt mondta, amit az anyja hallani akart, akkor újra nekikezdtek), majd elvitte egy gyerekorvoshoz, aki nem találta fizikai jelét a molesztálásnak, másnap pedig feljelentést tett a rendőrségen. (A Farrow-párti cikkek szerint azért, mert a gyerekorvos ehhez ragaszkodott, holott Farrow nem akart rendőrségi ügyet, nem akarta bemocskolni Allent. Ennek némileg ellentmond a tény, hogy 22 évvel később még mindig mocskolja.)
A feljelentést több hónapig tartó pszichiátriai vizsgálat követte, melynek eredményeképp a Yale–New Haven Kórház gyermekekkel szemben elkövetett szexuális erőszak osztályának orvosai megállapították, hogy Dylant nem molesztálták. Szakvéleményük szerint két oka lehetett annak, hogy a kislány azt állította, amit: vagy egy érzelmileg zavarodott gyerek képzeletének szüleményéről volt szó, vagy arról, hogy az anyja tanította be neki a szöveget, vagy a kettőről együtt – utóbbit tartották a legvalószínűbbnek. A gyermekpszichiáterek azt is elmondták, hogy a kislány hol ezt mondta, hol azt, és annak, ahogy „felidézte a történteket” betanult jellege volt. Emellett a molesztálást mindig összekötötte azzal, hogy apja és Soon Yi egy pár, illetve gyakran tett olyan megjegyzéseket, hogy „szegény, szegény anyukám, tönkrement a karrierje (Allen) filmjeiben”. A Farrow-párti cikkek hevesen támadják a szakvéleményt, szerintük az orvosok elfogultak voltak, sőt azt is felvetették valahol, hogy Allen pénzelte őket.
| ||
Nagyon nem egészséges, ha a gyerek úgy érzi, neki kell megvédenie a szülőt – tudtuk meg dr. Herczeg Ilonától, a Heim Pál Kórház gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályának osztályvezető főorvosától, aki szerint egy hétéves gyerek, főleg, ha érzelmileg sérült (márpedig egy örökbe fogadott gyereknél ez valószínűsíthető), ráadásul épp nagy stressznek van kitéve, könnyen befolyásolható egy hozzá közel álló felnőtt által. A szülők szétválása esetén a legnagyobb harcok mindig a vagyon és a gyerek(ek) megszerzése, elhelyezése körül mennek: ilyenkor sokaknak bármi belefér, hogy ők nyerjenek. Herczeg szerint nem ritka, hogy egy válóper közepén az anya megvádolja az apát, hogy az fizikailag és/vagy szexuálisan bántalmazta a gyerek(ek)et: „Ez a legdurvább vád, amivel csak elő lehet állni, ugyanakkor igen gyakori, hogy nem lehet százszázalékosan bizonyítani, hogy nem igaz.”
Kérdéses, hogy egy gyermekelhelyezési per közepén az apa érezheti-e úgy, hogy az exe gyerekekkel és dadákkal teli házában kéne belevágnia a hardcore gyermekmolesztálásba. Herczeg Ilona szerint, ha van is valakinek pedofil beállítódottsága, ilyen körülmények közt elenyésző a valószínűsége, hogy megteszi azt, amivel Farrow bő húsz éve vádolja Allent. Ugyanakkor szerinte Mia maga is elhiszi azt, amit állít: „Ha a személy központi problémája nem oldódik meg, sőt úgy érzi, ismételten sérelmek érik, a dolgok újabb színekkel gazdagodhatnak, egészülhetnek ki, és az emlékek célirányosan könnyedén átalakulnak.”
Az orvosok bejelentését követően lezárták a nyomozást, bár az ügyész, Frank Maco a sajtónak azt mondta, hogy fennáll az alapos gyanú, de a gyermek törékenysége okán lezárják az ügyet. Erre Woody Allen – aki addig nem szólalt meg nyilvánosan, elmondása szerint azért, mert annyira nyilvánvaló volt, hogy ezek egy bosszúszomjas nő koholt vádjai – tőle szokatlan vehemenciával reagált, és egy levegővel elküldte a lebegtető ügyészt és Mia Farrow-t a halálba.
| ||
Allen a most újból feléledt vádakra sem kívánt reagálni, végül februárban mégis írt egy nyílt levelet, melyben kategorikusan tagadja, hogy molesztálta volna Dylant. Állítása szerint 1992-ben Mia felhívta az ő húgát azzal, hogy „ő (Allen) elvette az én lányomat, én elveszem az övét”. A nyílt levélben fogadott fiát, Moses Farrow-t is idézi, aki a gyermekelhelyezési per idején azt kérte, hogy ne kelljen többet az apjával találkoznia. Az azóta családterapeutává cseperedett, 36 éves srác ma már az anyjával nincs jóban, ellenben felvette a kapcsolatot az apjával. Allen állítása szerint Moses azt mondta, hogy „az anyám belém verte, hogy utáljam az apám, aki szétszakította a családot és molesztálta a húgomat. Woody természetesen nem molesztálta Dylant. Dylan szerette őt, és mindig várta a látogatásait. Sosem bújt el előle, amíg anyánk nem teremtett olyan hangulatot a házban, hogy apától félni kell, hogy utálni kell.” Allen szerint annak idején Mia semmitől sem riadt vissza, hogy őt befeketítse: megkereste például egy volt barátnőjét, Stacey Nelkint (a rendező róla mintázta a Manhattan Staceyjét), és kérte, vallja azt, hogy még kiskorú volt, amikor randizgattak, hogy ezzel erősítse a pedofilvádat.
1993-ban nemcsak a molesztálási ügy, hanem a három közös gyerek felügyeleti joga is porondon volt. Elliot Wilk bíró úgy döntött, hogy Miának ítéli a gyerekeket, Woodyt eltiltotta Dylantől, Moses maga dönthetett, és úgy határozott, hogy nem akarja többet látni az apját, az akkor kétéves Ronannal Allen felügyelet mellett hetente egyszer találkozhatott. A bíró az indoklásban kifejtette, hogy Allennek nincsenek szülői képességei, önző, megbízhatatlan és érzéketlen. A molesztálás vádját ugyanakkor nem találta megalapozottnak. Ronannal, aki az egyetlen biológiai gyermeke, Woody Allen hétéves koráig tartotta a kapcsolatot. A fiú egyre rosszabbul reagált apja jelenlétére, volt, hogy tettlegességig fajult a dolog, végül elmaradtak a találkák.
Allen majd’ húsz éve nem látta a fiát, aki azóta elismert emberi jogvédővé cseperedett, és a családi hagyományt követve szívesen fikázza Woodyt a nyilvánosság előtt. „Boldog apák napját, vagy ahogy a mi családunkban hívják, boldog sógornapot!” – írta tavaly a Twitteren, és az idei Golden Globe-díjátadó idején anyját kiegészítve ő is pedofilozta kicsit az apját. Egyébként nemrég Mia Farrow igen elegánsan bedobta, hogy könnyen elképzelhető, hogy a magas, kék szemű, jóképű Ronannek nem is Allen, hanem az első férje, Frank Sinatra az apja, akivel „igazából sosem szakítottak”. Ez nem csupán abból a szempontból gusztusos, hogy Ronan Woody Allen egyetlen biológiai gyermeke, hanem abból is, hogy fogantatásának idején Sinatrának felesége volt.
De nem csak ebből tűnik úgy, hogy Mia Farrow fejében komoly zűrök vannak. A botrány felélesztése tavaly októberben kezdődött, mikor is Dylan (aki azóta nevet változtatott) először beszélt a nyilvánosság előtt az állítólagos molesztálásról. A Vanity Fair-cikk nagyjából akkor válik teljesen abszurddá, amikor Mia felidézi, hogy a molesztálásgyanú felmerülésekor mennyire félt Woody haragjától, konkrétan attól, hogy a férfi megöleti, amire lett is volna alkalma, hisz’ a sofőrje egy hírhedt maffiózócsalád tagja volt. Elmondása szerint felhívta Sinatrát (akinek tényleg voltak maffiakapcsolatai), aki összehozta egy emberével, akivel gengszterfilmbe illő körülmények közt találkozott egy autóban, és megbeszélték, hogyan fogják Miát – továbbra is gengszterfilmbe illő módon – megvédeni. Ugyanitt arról is lehet olvasni, hogy a képek megtalálása után Woody könyörgött Miának, hogy fogadja vissza, hangsúlyozva, hogy neki Soon-Yi nem jelent semmit. Ennek némiképp ellentmond, hogy azóta is együtt van a lánnyal, immár 15 éve házasok, és két örökbe fogadott gyerekük van.
A cikkből ugyanakkor az is kiderül, hogy a most 27 éves Dylan megingathatatlanul hisz abban, hogy Woody Allen szexuálisan bántalmazta őt, és azóta is retteg a filmestől. Pár hónappal a Vanity Fair-cikk megjelenése után Dylan egy nyílt levélben is leírta, hogy (szerinte) mi történt. Elmondása szerint Allen mindig is furcsán viselkedett vele, „nem apaként ért hozzá”, de a padlásos eset volt a legdurvább. Akkor úgy érezte, hogy ezt már muszáj elmondania az anyjának, aki szerencsére hitt neki, és mellé állt.
Dylant tényleg csak sajnálni lehet, hiszen a jelek szerint komoly lelki problémákkal küzdő fiatal nőről van szó, akit vagy az nyomorított meg, hogy az apja bántalmazta, vagy az, hogy az anyja elhitette vele, hogy ez történt.
A történethez hozzátartozik, hogy Woody Allen anno önként vállalta a hazugságvizsgálatot, és átment rajta, míg Mia Farrow nem volt hajlandó alávetni magát a vizsgálatnak. De lehet, hogy csak attól félt, hogy Woody valamelyik bérgyilkosa lelövi útközben.
