Film

Szűkölő kamaszkor

  • Szabó Ádám
  • 2016. március 18.

Film

Edoardo a kamaszok legnagyobb bajától, a szüzességtől szűköl. Nem is könnyű neki, szűkülő előbőre akadályozza előrejutását. A fityma, vagy épp a hiánya működhet univerzális jelképként, fennkölt metaforaként, gondoljunk csak Agnieszka Holland Európa, Európájára. Duccio Chiarini inkább a Forró rágógumi c. impozáns sorozat felé tendál, a helyzetek és szereplők megfelelnek az amerikai sablonnak, csak itt minden kicsit bumfordibb; a bénult főhőst úgy látjuk, mint akinek pusztán urológiai problémája miatt nem jön össze a szex, a nagyszájú barát segítve hátráltat, a családi gondok pedig csak kirakati tényezők. Az álmos tengerparti városka képei néha érdekesebbnek tűnnek, mint a még álmosabb hős, pedig őt nemegyszer megcsodálhatjuk meztelenül is – még bátornak is nevezhetnénk a Szűkölő kamaszkort, ám e bátorság egyből elszáll, ha történetről, konfliktusokról vagy csak simán érzelmekről van szó.

A probléma elég könnyen és gyorsan orvosolható, de ép farokkal Edo nem jöhetne rá, hogy mégsem a szex a legfontosabb, s követnie kell a szívét, de ha úgy adódik, dugja meg a nimfomániásnak bélyegzett csajt, aki viszont mégis érzékeny, és még a melle is nagy. Tanulságok és bölcsességek sorjáznak tehát ebben a coming of age-sztoriban is, aminek autentikus volta sajna kimerül abban, hogy nem akkor és nem olyan zenék csendülnek fel benne, mint amerikai társaiban. Főszereplőnk pite helyett polipot próbál fel, barátja helyett pedig a kutyájával érez együtt, akit sehogy sem sikerül bepároztatni. Ez a szál legalább tartogat néhány vicces pillanatot.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.