Edoardo a kamaszok legnagyobb bajától, a szüzességtől szűköl. Nem is könnyű neki, szűkülő előbőre akadályozza előrejutását. A fityma, vagy épp a hiánya működhet univerzális jelképként, fennkölt metaforaként, gondoljunk csak Agnieszka Holland Európa, Európájára. Duccio Chiarini inkább a Forró rágógumi c. impozáns sorozat felé tendál, a helyzetek és szereplők megfelelnek az amerikai sablonnak, csak itt minden kicsit bumfordibb; a bénult főhőst úgy látjuk, mint akinek pusztán urológiai problémája miatt nem jön össze a szex, a nagyszájú barát segítve hátráltat, a családi gondok pedig csak kirakati tényezők. Az álmos tengerparti városka képei néha érdekesebbnek tűnnek, mint a még álmosabb hős, pedig őt nemegyszer megcsodálhatjuk meztelenül is – még bátornak is nevezhetnénk a Szűkölő kamaszkort, ám e bátorság egyből elszáll, ha történetről, konfliktusokról vagy csak simán érzelmekről van szó.
A probléma elég könnyen és gyorsan orvosolható, de ép farokkal Edo nem jöhetne rá, hogy mégsem a szex a legfontosabb, s követnie kell a szívét, de ha úgy adódik, dugja meg a nimfomániásnak bélyegzett csajt, aki viszont mégis érzékeny, és még a melle is nagy. Tanulságok és bölcsességek sorjáznak tehát ebben a coming of age-sztoriban is, aminek autentikus volta sajna kimerül abban, hogy nem akkor és nem olyan zenék csendülnek fel benne, mint amerikai társaiban. Főszereplőnk pite helyett polipot próbál fel, barátja helyett pedig a kutyájával érez együtt, akit sehogy sem sikerül bepároztatni. Ez a szál legalább tartogat néhány vicces pillanatot.
Forgalmazza a Mozinet
