Film

Szupercella

  • - kg -
  • 2013. november 5.

Film

Amikor DeNiro és Pacino egy teljes filmet átripacskodott egymással (A törvény gyilkosa), az szomorú látvány volt. Amikor Stallone és Schwarzenegger teszi ugyanezt, az merő móka és kacagás.

A közkívánatra összehozott hajdani riválisok sorában Sly és Arnold kettőse színészileg is felveszi a versenyt a kései Paniro-párossal - míg utóbbiak a magasból süllyedtek le az előre megfontolt szándékkal elkövetett grimaszolás szintjére, addig előbbiek a színészi fejlődés útján küzdötték fel magukat idáig, olyan nyolcvanas évekbeli versenyzőket pipálva le, mint Dolph Lundgren, Jean-Claude Van Damme vagy Veszprémi Linda.

false

Kell egy kis idő, míg a több mint 130 éves duó bemelegszik, és felveszi a ritmust, de valahol a film felénél ez is megtörténik, és innentől - micsoda arcul csapása ez minden józan számításnak - a Szupercella, ez a kiszámíthatónál is kiszámíthatóbb nyugdíjas akciófilm a maga kissé elmeszesedett módján kifejezetten szórakoztató. Stallone régi kedves műfajához tér meg, hiszen ez már a sokadik börtönfilmje: A bosszú börtönében és a Tango és Cash egy része is a rács mögött játszódott, s Sly ennek megfelelően érzi is a műfajt. Amikor nem emberi érzéseket kell kifejeznie, csak ütni és ütve lenni, akkor nyolcvanas évekbeli fénykorát idézi, Schwarzenegger pedig oly légies könnyedséggel kapja kézbe egy katonai helikopter teljes fegyverzetét, mint hattyút táncoló balettművész a partnerét. Ha van valami enyhén bosszantó az egészben, az csak a szokásos: forgatókönyvíró használata esetén ennél jobb cirkusz is kijöhetett volna az egészből.

Forgalmazza a ProVideo

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.