"Tájkép túl kevés szeretővel" - Marton Csokas színész

  • Kriston László
  • 2005. július 28.

Film

Büszkén olvastuk A gyűrűk ura stáblistáján magyar nevét: ő játszotta Celebornt, az egyik tünde herceget.
Büszkén olvastuk A gyűrűk ura stáblistáján magyar nevét: ő játszotta Celebornt, az egyik tünde herceget. Számos hollywoodi epizódszerep után (Star Wars, Xxx, A Bourne-rejtély) a 2005-ös év mérföldkő a számára: David Mackenzie új filmjében, a Sárga házban (Asylum) pályája legösszetettebb filmfőszerepét nyújtja, Ridley Scott Mennyei királyságában főgonoszként látható (ő Bush alteregója), hamarosan pedig Charlize Theron új sci-fijében, az Aeron Fluxban harcol. Nemrég a székesfehérvári Alba Regia Nemzetközi Filmfesztivál vendége volt az interjú azonban a Sárga ház világpremierjén készült Berlinben.

*

Magyar Narancs: Először is tisztázzuk a magyar szálat!

Marton Csokas: Apám a második világháború idején hagyta el Magyarországot. Mechanikai mérnök. És operaénekes. De az előbbit űzte a körülmények miatt. Igazi túlélő típus. Ahogy öregszik, egyre markánsabban mutatkoznak meg a viselkedésében, az érzelmeiben és a mindennapi életében is a túlélési mechanizmusok. Látom benne a hajtóerőt, amiből én is örököltem valamennyit. Mostanában sokat voltunk együtt, közel hat hónapot, ez a leghosszabb periódus, amit eddig vele töltöttem. A tüköreffektus megdöbbentő: saját személyiségjegyeidet ismered fel a másikban.

MN: Jártatok együtt Magyarországon?

MCS: Két évembe telt, hogy rábírjam, látogasson vissza. Furcsa dolog a hovatartozás: büszkének lenni a nemzetiségedre, hogy honnan származol, mégis magad mögött hagyni, és a világ másik felén élni. Apám a háború után nem akart visszamenni. Ugyan sok szép emlék fűzte Magyarországhoz, de elnyomták a szomorú élmények, amikkel nem akart többé szembenézni. De amint visszatért, három éve, nagy örömmel töltötte el, hogy újra felvette a kapcsolatot hazájával. Azóta kétszer látogattunk el Magyarországra. Együtt.

MN: A gyűrűk ura stáblistáján szúrtuk ki először a neved. Mennyi ideig dolgoztál a filmben?

MCS: Körülbelül tíz napot. Kis szerepet játszottam. Amikor a helyszínre érkeztem, teljességgel lenyűgöztek a méretek. Hogy mennyi pénzt, energiát ölnek egy ilyen produkcióba! Rettenetesen feszült lettem. Elnyomtak az iszonyú nagyságrendek.

MN: Új-Zélandon elég nehéz karriert csinálni.

MCS: Nem nagyon törekedtem erre. Így hozták a körülmények. Egy ideig Ausztráliában dolgoztam, illetve a két ország között ingáztam. Egy forgatás után volt egy hónap szabad időm, így hát megnéztem magamnak Los Angelest. Hét éve nem élek Új-Zélandon.

MN: Los Angeles a székhelyed?

MCS: Az elmúlt négy évben mindenfelé utazgatok. Ha nincs más dolgom, akkor megyek vissza L. A.-be, fontos emberekkel találkozni, szerepekért küzdeni. De alapjában véve kóborló vagabund vagyok.

MN: Új-zélandinak tartod magad?

MCS: Arrafelé csak a természet vesz körül minket. El vagyunk választva a világ többi részétől. Ez az izoláció, akár egy szűrő, áthatja az ember látásmódját. Distanciával kezelünk minden kultúrát, amellyel érintkezünk. Egyik kedvenc új-zélandi festőm azt a címet adta a képének: "Tájkép, túl kevés szeretővel". Ez nagyon jól összefoglalja, mit jelent nekem az az ország.

MN: David Mackenzie Sárga házában elteszed a feleséged láb alól.

MCS: Féltékenységből. A féltékenység alkoholizmussal párosítva nagyon veszélyes kombináció. Minél inkább elmerültem ennek az őrült férfinak a szerepében, minél jobban láttam, hogy mi megy végbe a férfi fejében, annál világosabbá vált számomra, hogy mindezt én is megtapasztaltam! Azt leszámítva, hogy a viselkedésemben nem mentem el ilyen messze - vagy ha igen, azt nem mondom el neked. Sok kutatómunkát végeztem: mivel egy be nem futott képzőművészről van szó, végigmentem az 50-es évek festőinek munkáin. Rábukkantam egy kelet-európai származású, angliai árvaházban nevelkedett festőre, Frank Albachra, erre a megszállott alakra, akinek tanulmányoztam a munkamódszerét, és végül magam is megpróbálkoztam a rajzolással. Ha végre egy ilyen jó forgatókönyvet nyomnak a kezedbe, megengedheted magadnak, hogy mélységes részletességgel készülj fel.

MN: Ez a szerep igazi áttörés. Közeledsz a sztárság felé.

MCS: Ami az úgynevezett nemzetközi elismertséget illeti, nem érzem a bőrömön. Egy film vagy szerep nem indítja be a karriered. Felőlem oké. Egész pályafutásom meglehetősen eklektikus képet nyújt. Fontosnak érzem, hogy ilyen "edzésben" részesültem, mert így olyan dolgokat sajátíthattam el, amelyekre másképp nem lettem volna képes. Új-Zélandon rengeteg lehetőségem volt. Kis ország lévén, szükségszerű, hogy mindent csinál az ember, tévézik, filmezik, színházban játszik, különben felkopik az álla. Nem vagyok válogatós. Minden szerepemet alapvető professzionalizmussal szeretem megközelíteni. Alapos munkát végzek. Nem vagyok az a fajta, aki a jó szerencsére hagyatkozik. Minden egyes munkámra büszke vagyok.

MN: Charlize Theron oldalán térsz vissza legközelebb, az Aeron Flux főszereplőjeként.

MCS: Futurista akciófilm, sci-fi dráma. Charlize a címszereplő, én Trevor elnököt alakítom, annak az államnak a vezetőjét, amely a civilizáció utolsó bástyája, miután egy vírus szinte mindenkit elpusztított a bolygón. A cselekményt természetesen egy szerelmi szál viszi előre. A Music Television rajzfilmsorozatán alapul, s politikailag elég merész dolgokat mond. Berlinben forgattunk, a munka végeztével újra elmentem Magyarországra. Egerben és Tokajban jártam, és elég sok bort ittam. Budapesten is körülnéztem.

MN: Szívesen dolgoznál Magyarországon?

MCS: Ezer örömmel. Például Szabó Istvánnal és Tarr Bélával. Ismerem a munkáikat.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.