*
Magyar Narancs: Először is tisztázzuk a magyar szálat!
Marton Csokas: Apám a második világháború idején hagyta el Magyarországot. Mechanikai mérnök. És operaénekes. De az előbbit űzte a körülmények miatt. Igazi túlélő típus. Ahogy öregszik, egyre markánsabban mutatkoznak meg a viselkedésében, az érzelmeiben és a mindennapi életében is a túlélési mechanizmusok. Látom benne a hajtóerőt, amiből én is örököltem valamennyit. Mostanában sokat voltunk együtt, közel hat hónapot, ez a leghosszabb periódus, amit eddig vele töltöttem. A tüköreffektus megdöbbentő: saját személyiségjegyeidet ismered fel a másikban.
MN: Jártatok együtt Magyarországon?
MCS: Két évembe telt, hogy rábírjam, látogasson vissza. Furcsa dolog a hovatartozás: büszkének lenni a nemzetiségedre, hogy honnan származol, mégis magad mögött hagyni, és a világ másik felén élni. Apám a háború után nem akart visszamenni. Ugyan sok szép emlék fűzte Magyarországhoz, de elnyomták a szomorú élmények, amikkel nem akart többé szembenézni. De amint visszatért, három éve, nagy örömmel töltötte el, hogy újra felvette a kapcsolatot hazájával. Azóta kétszer látogattunk el Magyarországra. Együtt.
MN: A gyűrűk ura stáblistáján szúrtuk ki először a neved. Mennyi ideig dolgoztál a filmben?
MCS: Körülbelül tíz napot. Kis szerepet játszottam. Amikor a helyszínre érkeztem, teljességgel lenyűgöztek a méretek. Hogy mennyi pénzt, energiát ölnek egy ilyen produkcióba! Rettenetesen feszült lettem. Elnyomtak az iszonyú nagyságrendek.
MN: Új-Zélandon elég nehéz karriert csinálni.
MCS: Nem nagyon törekedtem erre. Így hozták a körülmények. Egy ideig Ausztráliában dolgoztam, illetve a két ország között ingáztam. Egy forgatás után volt egy hónap szabad időm, így hát megnéztem magamnak Los Angelest. Hét éve nem élek Új-Zélandon.
MN: Los Angeles a székhelyed?
MCS: Az elmúlt négy évben mindenfelé utazgatok. Ha nincs más dolgom, akkor megyek vissza L. A.-be, fontos emberekkel találkozni, szerepekért küzdeni. De alapjában véve kóborló vagabund vagyok.
MN: Új-zélandinak tartod magad?
MCS: Arrafelé csak a természet vesz körül minket. El vagyunk választva a világ többi részétől. Ez az izoláció, akár egy szűrő, áthatja az ember látásmódját. Distanciával kezelünk minden kultúrát, amellyel érintkezünk. Egyik kedvenc új-zélandi festőm azt a címet adta a képének: "Tájkép, túl kevés szeretővel". Ez nagyon jól összefoglalja, mit jelent nekem az az ország.
MN: David Mackenzie Sárga házában elteszed a feleséged láb alól.
MCS: Féltékenységből. A féltékenység alkoholizmussal párosítva nagyon veszélyes kombináció. Minél inkább elmerültem ennek az őrült férfinak a szerepében, minél jobban láttam, hogy mi megy végbe a férfi fejében, annál világosabbá vált számomra, hogy mindezt én is megtapasztaltam! Azt leszámítva, hogy a viselkedésemben nem mentem el ilyen messze - vagy ha igen, azt nem mondom el neked. Sok kutatómunkát végeztem: mivel egy be nem futott képzőművészről van szó, végigmentem az 50-es évek festőinek munkáin. Rábukkantam egy kelet-európai származású, angliai árvaházban nevelkedett festőre, Frank Albachra, erre a megszállott alakra, akinek tanulmányoztam a munkamódszerét, és végül magam is megpróbálkoztam a rajzolással. Ha végre egy ilyen jó forgatókönyvet nyomnak a kezedbe, megengedheted magadnak, hogy mélységes részletességgel készülj fel.
MN: Ez a szerep igazi áttörés. Közeledsz a sztárság felé.
MCS: Ami az úgynevezett nemzetközi elismertséget illeti, nem érzem a bőrömön. Egy film vagy szerep nem indítja be a karriered. Felőlem oké. Egész pályafutásom meglehetősen eklektikus képet nyújt. Fontosnak érzem, hogy ilyen "edzésben" részesültem, mert így olyan dolgokat sajátíthattam el, amelyekre másképp nem lettem volna képes. Új-Zélandon rengeteg lehetőségem volt. Kis ország lévén, szükségszerű, hogy mindent csinál az ember, tévézik, filmezik, színházban játszik, különben felkopik az álla. Nem vagyok válogatós. Minden szerepemet alapvető professzionalizmussal szeretem megközelíteni. Alapos munkát végzek. Nem vagyok az a fajta, aki a jó szerencsére hagyatkozik. Minden egyes munkámra büszke vagyok.
MN: Charlize Theron oldalán térsz vissza legközelebb, az Aeron Flux főszereplőjeként.
MCS: Futurista akciófilm, sci-fi dráma. Charlize a címszereplő, én Trevor elnököt alakítom, annak az államnak a vezetőjét, amely a civilizáció utolsó bástyája, miután egy vírus szinte mindenkit elpusztított a bolygón. A cselekményt természetesen egy szerelmi szál viszi előre. A Music Television rajzfilmsorozatán alapul, s politikailag elég merész dolgokat mond. Berlinben forgattunk, a munka végeztével újra elmentem Magyarországra. Egerben és Tokajban jártam, és elég sok bort ittam. Budapesten is körülnéztem.
MN: Szívesen dolgoznál Magyarországon?
MCS: Ezer örömmel. Például Szabó Istvánnal és Tarr Bélával. Ismerem a munkáikat.
