Film

Távol a világ zajától

  • - kg -
  • 2015. július 25.

Film

Carey Mulligant az isten is arra teremtette, hogy angolosan elvegyék a szüzességét a filmvásznon. Az Egy lányról című felnőtté válási drámában a hatvanas évek díszletei között esett meg a dolog egy léha férfiú karjaiban; ugyanerre Thomas Hardy klasszikusának legújabb filmváltozatában a 19. század vége felé, rusztikus környezetben kerül sor, de a színésznőt körülölelő karok ugyanúgy egy léha, érdemtelen férfiúban végződnek. Szereposztási tutizmus ez a javából, egyike azoknak a gyorsan szaporodó tüneteknek, melyek arra engednek következtetni, hogy Thomas Vinterberg dán rendezőnek az égvilágon semmi sem jutott eszébe Thomas Hardy sokszor feldolgozott klasszikusáról. Ha csak az nem, hogy ha Ang Lee-nek sikerült filmre vinnie az Értelem és érzelmet, és milyen hangulatos kis film született a kísérletből, neki miért ne sikerülne egy helyre Jane Austen-filmet csinálnia. Sikerült is, ami annál nagyobb érdem, mivel a Távol a világ zajátólt nem J. Austen, hanem T. Hardy írta. Apróság, legyintett Vinterberg, és azonnal Michael Sheenre osztotta a tépelődő angol nemes szerepét, amire 15 éve még Alan Rickmant hívták volna. De az is lehet, hogy Vinterberg a valaha élt legbátrabb Hardy-adaptátor, mert aki az angol vidéki életet és a benne élő érdekes népeket úgy ábrázolja, mint Peter Jackson Hobbitfalvát, az – ha tényleg így gondolta – mégsem egy gondolatszegény kókler. Hardy austenesítése egy tolkieni falunapon skandináv realista rendezővel plusz belga (Matthias Schoenaerts) Oak úrral – mi ez, ha nem a műfaji bevándorlás magasiskolája!

Az InterCom bemutatója

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.