Húsz évvel Altman szatírája, A játékos után mi újat lehet még elmondani a romlott, gonosz, cinikus, üres, szívtelen, kíméletlen, emberekkel táplálkozó, az egókat egekig hizlaló, dollárszázmilliókkal dobálózó, a korosodó színésznőket semmibe vevő, a limuzinsofőröket felkaroló bűnös városról, Hollywoodról? Altmannak volt humora, A játékos azzal indult, hogy a Diploma előtt 2-ről beszélgetnek a bennfentesek – ’92-ben az ilyesmi még szellemesnek hatott. És akkor most nézzük meg ugyanezt, ám ezúttal jóval kevesebb humorral, David Cronenbergtől! Gondolták volna, hogy Hollywood egy romlott, gonosz, cinikus, üres és szívtelen… stb-stb. Hát, mi tagadás, kapiskáltuk, de nyilván ez csak a felszín, s Cronenberg, mert Cronenberg az Cronenberg, majd olyan rétegeket tár fel, amikről nem is álmodhattunk. És tényleg, több szellem is megjelenik a filmben, mert Hollywood égetnivalón arrogáns gyereksztárját éppúgy nyomasztják a holtak, mint az erősen eldívásodott, idősecske hisztérikát, akinek simán kinéz Norma Desmond őrült tekintete, ha így folytatja. De a Sunset Blvd. drámai magassága még annyira sem elérhető, mint Altman egészséges cinizmusa – az a kis titokzatosság, amit egy égési sebeket viselő jövevény (Mia Wasikowska) von maga után, végül ugyanolyan lapos, mint Julianne Moore hisztije, John Cusack tenyérbe mászó tudálékossága vagy Robert Pattinson üres limuzinsofőri tekintete. Ám lehet, hogy a csattanó máshol van, s az a tény, hogy egy 14 éves kissrác (Evan Bird a The Killingből) az összes hírességet lejátssza, Cronenberg igazi pofonja Hollywoodnak.
Forgalmazza a Cinetel
