Film

Test, kép, zavar

Sanna Lenken: Az én csontsovány nővérem

  • 2016. augusztus 21.

Film

A kiskamasz Stella nem az a fajta, aki majd kinövi csúnyaságát és molett alkatát.

Ő már 12 évesen tudja, hogy rajta mindig át fognak nézni a fiúk, és sosem látja majd a tükörben azt a karcsú, vonzó testet, amelyet mindenki úgy bámul – ha az ő elegánsan műkorcsolyázó nővérére néz. Nagyobb baj, hogy a kecses-formás nővér sem ezt a – fizikailag amúgy létező – külsőt látja a tükörben. Hanem azt, amit oly sokan, testképzavarral küzdő, fiatal lányok: egy nem eléggé karcsú, nem eléggé könnyed, tehát nem eléggé szép alakot. Mások által irigyelt teste ezért: ellensége, legyőzendő rosszakarója. Húga szegény meg őrlődik magában, hogy elárulja-e étkezések után magát hánytató nővérét, aki, ha a dolog kitudódik, előbb viszont­árulkodással, majd végül már öngyilkossággal is fenyegetőzik.

Bár a témaválasztás, a világlátás, a színészvezetés intimitása hasonló, Sanna Lenken első játékfilmje nincs olyan erősen és következetesen végigvezetve, mint egy Céline Sciamma-opus. A francia filmrendező drámaibb, végletesebb szituációkban emlékeztet bennünket a maszatos csalódásokra, az eszmélés kínjaira, a légszomjra: felnőtt normáink mögé zárva is fuldokló kiskamasz énünk szembesülésére a világ elrontottságával, tiltakozására és megfelelni akarására. Svéd tanítványa ilyen mélységekbe nem ereszkedik. Filmje bár hitelesen ábrázolja a nővérek ambivalens érzelmi kapcsolatát, nem jut túl a problémafelvetésen. Az anorexia pusztító hatalmáról már-már ismeretterjesztő jellegű tájékoztatást nyújt ugyan, de ehhez a sérültséget helyesen kezelni képtelen családi dinamika ábrázolása nem tesz hozzá sokat. A film legfőbb erénye Erland Josephson átütően tehetséges unokájának, Rebecka Josephsonnak debütálása a csúnyácska húg főszerepében.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.