Animációs film

Sose halunk ki

Jégkorszak - A nagy bumm

Film

Lehet-e abban bármi új, ha kihalás szélén álló jégkorszaki állatok ötödjére sem halnak ki? Nem. Akkor sem, ha most épp nem a jégkorszakot vagy az olvadást, hanem egy aszteroidát kell túlélni. Jöhet némi humor, erre számítunk is, de az első részben megszeretett állatkák, Manfredtől Sidig mintha kissé megkoptak volna, törődötté váltak a sok közös menekülésben, és már nekik sem okoz az egész semmiféle meglepetést. Ja, aszteroida? Hogy oda ne rohanjak!

Még mindig szerethetők persze, és aranyos a felnőtté cseperedett mamutlány körül az após-vej harc jól ismert ecsetelgetése, de a kihalás újabb esélyét felkínáló alapkonfliktus alig is meggyőző. Cukiságban utaznak a kommunában élő jóganépek, így szó szerint üde színfoltot raknak fel a filmre. Aminek viszont mindenképpen örülhetünk, az csupán annyi, hogy a tollas dinoszauruszok azoknak a gyerekeknek is megtanítják a dínóból lett madár-szólamot, akik a Jurassic Parkhoz túl kicsik.

A Jégkorszakot jó ideje már a mellékszereplők viszik a hátukon, de ők is elfogytak, cserébe az előző részek figurái valahogy mind előkeverednek. A Motkány pedig – ő ugye igazi telita­lálatnak tűnt anno – most az űrben kavirgál, meteorokat és egyebeket lökdös, tehát már megint ő a nem is oly mozdulatlan mozgató; ám amíg a néhány tíz másodperces szkeccsekben ez remekül működött, a hosszú percekre nyújtott magánszámaiban már nem olyan vicces. Nosztalgiából persze lehet ezt az egészet szeretni, s az űrjelenetek meg a színorgia minden hatévest levehet a lábáról. De az első részek friss figuráit és poénjait simán visszasírjuk. Mindenki elfáradt már ennyi kihalásban.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.