A pipacsok egyenest úgy tettek, mintha táncolnának. Mintha táncolnának egy nagy sárga tánctér tetszőlegesen, szinte szórakozottan megválasztott pontjain rázva, az egyik magában, a másik a párjával, a harmadik összekapaszkodva a többiekkel. S a partoldalból, ahol tanyát vertek Sztupáék, olyan jól lehetett látni mindezt, mint egy erkélypáholy karosszékéből. Trochénak még ahhoz is volt bátorsága, bár sokan ezt inkább pimaszságnak neveznék, hogy bóbiskoljon egy kiadósat, míg Sztupa a kukkerját legelteti. Végül már azon sem csodálkoztak, hogy eltérő hozzáállásuk dacára egyszerre éheztek bele nyilván fáradságos tevékenységükbe, a szemmeregetésbe meg szemkumásba. S aki éhes, egyék! Úgy elszállt a délelőtt, mint a parancsolat, elkongatták már a levesnótát, amikor Sztupa elhagyva (bámészkodtában valahol) a szokott határozottságát, azt javasolta, hogy lassan tán meg kéne fontolni az indulást. Troché elértette a szavait, s menten élénk gondolkodásba kezdett, hogy kerekedjenek-e fel üstöllést, vagy pedig a csomagoláson hozzák be a szemük láttára elmálló időt. Az szóba sem jöhet, hogy a fél négyes helyett a fél hetessel menjünk, pirított rá elképzelt önmagára, mint aki még bele is borzong kicsinyt ebbe az eretnek gondolatba. Sztupa viszont szedelőzködni látszott, tagadhatatlanul. Kirázta és gondosan összehajtogatta a szalvétáját, tán még a rojtokat is lesimogatta rajta, úgy tette vissza a zsákjába. Abban hiba nem volt, az vissza volt téve. A szalvéta. Ha elindulnak csomagolni, majd szólunk. Vagy nem szólunk. Most kezdődik a tévé.
Pénteken (14-én) a Duna Tv Velentájn-délyt tart, bár elég mérsékelt merészségre vall alig valamivel éjfél előtt előhozakodni A hegyek lányával. Nem, nem Delhusa Gjon méltán nagy slágeréről beszélünk, pedig az sem galacsin: hegyek lánya, szép szerelmem, öreg fáktól elszerettem, ne mondják, hogy nem szokták dúdolgatni, na ugye. De mondom, hogy ez nem az, ez Farkas Zoltán 1942-es Tormay-adaptációja, konkrétan a nagy Cécile első regényéből, az Ember a kövek között címűből, melyben a rima ugyancsak cenk lánya (pontosabban: leánya) felszarvazza a baktert, a falu pedig rosszallja minden ebbéli igyekezetét. Szevasz, keresztény kurzus, hogy vagy? A Sakál napja a Cinemaxon, 20.40-től. Tegyünk nyugodtan mindent többes számba, s ha már Cinemax, tizenegytől kergeti a bűnt a Hajszában a kiváló Gillian Anderson Belfastban (The Fall - ötrészes sorozat).
Szombaton tökéletesen reménytelen időpontokban újraindítja a Lark Rise-ot (Candlefordi kisasszonyok) a ViaSat3, úgyhogy kedves brit bukolikától elandalodni hajlamos nézőink, lehet korán kelni vagy későn feküdni.
Vasárnap szintén britek a Cinemaxon háromnegyed tíztől, Stuart: Visszapörgetett élet Tom Hardy és Benedict Cumberbatch fellépésével. A címbe tett név ne tévesszen meg senkit, nem királyok, klosárdoszok vannak benne.
Hétfőn western az MGM-en nyolckor: A halleluja-tárgyalás (futott már Egy rakomány whiskey címmel is), rendezte 1965-ben John Sturges.
Kedden negyed tízkor Fekete Péter a Dunán, mondják önök is, hogy hello. Az HBO is mondja, amikor a Kis Odessza - A bűn fészke c. filmet adja este Tim Roth és Maximillian Schell főszereplésével, 1994-ből. Nyolckor volt Kallódó emberek sztanyiból az MGM-en. Utána meg az "riás.
Szerdán tovább temet a tévé, jön Capote (nyolcra az MGM-re). Éjjel a jó kis Lim-lomBobby Carlyle-lal a Cinemaxon. Negyed tízkor a Dunán Fellini, amikor még nem annyira volt Fellini (A bikaborjak). Tévézni, ah, oly avítt.
