tévésmaci

A rókának nincs nagy lába

  • tévésmaci
  • 2014. március 13.

Film

Amikor Sztupa és Troché elmenni készültek, mindent az utolsó pillanatra halasztottak, kivált a csomagolást. Persze, persze, délután indult az a büdös vonat, de azért az mégiscsak túlzásnak tűnt, hogy délelőtt még kimentek a mezőre, ráadásul ebédet is vittek magukkal. Inkább a vonatra kellett volna valami útravalót csomagolni. Persze az is igaz, hogy tényleg pazar idő volt, ragyogott a nap és mégsem volt fülledt a levegő, ott ugrált körülöttük bőszen valami szellőcske, még a búzatáblát is megborzolta valamelyest.

A pipacsok egyenest úgy tettek, mintha táncolnának. Mintha táncolnának egy nagy sárga tánctér tetszőlegesen, szinte szórakozottan megválasztott pontjain rázva, az egyik magában, a másik a párjával, a harmadik összekapaszkodva a többiekkel. S a partoldalból, ahol tanyát vertek Sztupáék, olyan jól lehetett látni mindezt, mint egy erkélypáholy karosszékéből. Trochénak még ahhoz is volt bátorsága, bár sokan ezt inkább pimaszságnak neveznék, hogy bóbiskoljon egy kiadósat, míg Sztupa a kukkerját legelteti. Végül már azon sem csodálkoztak, hogy eltérő hozzáállásuk dacára egyszerre éheztek bele nyilván fáradságos tevékenységükbe, a szemmeregetésbe meg szemkumásba. S aki éhes, egyék! Úgy elszállt a délelőtt, mint a parancsolat, elkongatták már a levesnótát, amikor Sztupa elhagyva (bámészkodtában valahol) a szokott határozottságát, azt javasolta, hogy lassan tán meg kéne fontolni az indulást. Troché elértette a szavait, s menten élénk gondolkodásba kezdett, hogy kerekedjenek-e fel üstöllést, vagy pedig a csomagoláson hozzák be a szemük láttára elmálló időt. Az szóba sem jöhet, hogy a fél négyes helyett a fél hetessel menjünk, pirított rá elképzelt önmagára, mint aki még bele is borzong kicsinyt ebbe az eretnek gondolatba. Sztupa viszont szedelőzködni látszott, tagadhatatlanul. Kirázta és gondosan összehajtogatta a szalvétáját, tán még a rojtokat is lesimogatta rajta, úgy tette vissza a zsákjába. Abban hiba nem volt, az vissza volt téve. A szalvéta. Ha elindulnak csomagolni, majd szólunk. Vagy nem szólunk. Most kezdődik a tévé.

Pénteken (14-én) a Duna Tv Velentájn-délyt tart, bár elég mérsékelt merészségre vall alig valamivel éjfél előtt előhozakodni A hegyek lányával. Nem, nem Delhusa Gjon méltán nagy slágeréről beszélünk, pedig az sem galacsin: hegyek lánya, szép szerelmem, öreg fáktól elszerettem, ne mondják, hogy nem szokták dúdolgatni, na ugye. De mondom, hogy ez nem az, ez Farkas Zoltán 1942-es Tormay-adaptációja, konkrétan a nagy Cécile első regényéből, az Ember a kövek között címűből, melyben a rima ugyancsak cenk lánya (pontosabban: leánya) felszarvazza a baktert, a falu pedig rosszallja minden ebbéli igyekezetét. Szevasz, keresztény kurzus, hogy vagy? A Sakál napja a Cinemaxon, 20.40-től. Tegyünk nyugodtan mindent többes számba, s ha már Cinemax, tizenegytől kergeti a bűnt a Hajszában a kiváló Gillian Anderson Belfastban (The Fall - ötrészes sorozat).

Szombaton tökéletesen reménytelen időpontokban újraindítja a Lark Rise-ot (Candlefordi kisasszonyok) a ViaSat3, úgyhogy kedves brit bukolikától elandalodni hajlamos nézőink, lehet korán kelni vagy későn feküdni.

Vasárnap szintén britek a Cinemaxon háromnegyed tíztől, Stuart: Visszapörgetett élet Tom Hardy és Benedict Cumberbatch fellépésével. A címbe tett név ne tévesszen meg senkit, nem királyok, klosárdoszok vannak benne.

Hétfőn western az MGM-en nyolckor: A halleluja-tárgyalás (futott már Egy rakomány whiskey címmel is), rendezte 1965-ben John Sturges.

Kedden negyed tízkor Fekete Péter a Dunán, mondják önök is, hogy hello. Az HBO is mondja, amikor a Kis Odessza - A bűn fészke c. filmet adja este Tim Roth és Maximillian Schell főszereplésével, 1994-ből. Nyolckor volt Kallódó emberek sztanyiból az MGM-en. Utána meg az "riás.

Szerdán tovább temet a tévé, jön Capote (nyolcra az MGM-re). Éjjel a jó kis Lim-lomBobby Carlyle-lal a Cinemaxon. Negyed tízkor a Dunán Fellini, amikor még nem annyira volt Fellini (A bikaborjak). Tévézni, ah, oly avítt.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."