Film

Texas hercege

Film

Két pasi megy az úton, csíkokat húznak, az egyiket buta romkomokból ismerjük, a másikat majdnem sehonnan: mindenesetre a tájból, a munka jellegéből és a szereplőkből is süt a jellegtelenség.

Akár Godot-ra is várhatnának. Nincs cselekmény, se fordulatok, se high-tech akciórengeteg. Van egy 1988-ban tűzvész sújtotta erdőség: pusztulás, romjaiból újraéledni próbáló táj és emberek. Alvin (Paul Rudd) és Lance (Emile Hirsh) sárga csíkokat fest az útra. Lehetne játszani a metaforizációval, amit az út kijelölése és a filozofikus drámaiság magában rejt, de ez talán túl didaktikus volna. Marad a két tökéletesen ellentmondó személyiség: Alvin, aki élvezi a magányt, a civilizáció távoliságát; aki bölcs, nyugalmasan merengő emberként próbálja meggyőzni társát saját értékeiről. Lance persze megrekedt kamasz, aki vadul üvöltetné a kazettás magnót, inna, bulizna és nőket döntene meg, helyette viszont itt kell remetefilozofálgatnia a nővére pasijával. Nincs mit tenni, mint szépen, észrevétlenül e jellegtelenség közepette egyszer csak észrevenni, hogy a két szemlélet csendesen, egymást továbbvivő módon közeledik. Pedig nem történt semmi különös, csak az élet - és a táj. Hosszú és nyugodt snittek a hamutól eldurvult erdőségben, leégett házak romjai. Talán a film legkiemelkedőbb pontja az, amikor a végül misztikussá emelt idős hölgy saját életének hamuvá égett romjai közt kutat. Szinte dokumentumfilmi jelenet, olyan érzésünk van, mintha végiguntuk volna az egész filmet. De mégis nyomot hagy.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.