Film

The Expendables 2 - A feláldozhatók 2

  • - ts -
  • 2012. szeptember 16.

Film

Ez a film tök ugyanolyan, mint az előző, nem is lehet igazán folytatásnak nevezni, mert csak egy mondat erejéig kerül szóba ez előző rész. Ettől függetlenül (vagy éppen ezért) ez egy rettenetesen cool, mégis tipikus akciófilm. Lőnek, mint állat, folyamatosan célozgatnak korábbi munkásságukra, és egymás után sütik el a jópofának szánt (és néha tényleg vicces), egysoros poénokat. Olyan az egész mozi, mint anno a Rocky volt, tehát amilyennek Stallone megálmodta - ezt is és az előző részt is (ezt már nem ő rendezte, csak társíró). Minden bizonnyal ilyen lesz a harmadik rész is, amire állítólag már most győzködik Clint Eastwoodot...


Mást vártunk? Az egész már jó ideje nem filmészeti kérdés, hisz az elvárt technikai színvonalra adott minden garancia, így a felmerülő problémák csakis érzelmi mezőkön jelentkezhetnek - ki bírja a (rata)taták buráját, s ki nem? Akik nem, azok beszélnek a sztori gyengeségéről, alkalmasint hiányáról, azok hiányolnak bármit is. Akik meg szeretik a harcias vén csontokat, némán perkálnak. E két halmaz közt ráadásul - ilyen demokratikus a moziüzem - vidáman lehetséges az átjárás, aki valaha herótot kapott a lőorgiák láttán, nyugodtan a szívére veheti a veteránok igyekezetét, s aki anno mit nem adott volna egy élethű Uziért, ma önfeledten már utálhatja az úgy maradtakat. A magam részéről azzal is beértem volna, ha régi barátaink a Tizenkét dühös emberrel próbálkoznak, egy darabig az eredeti forgatókönyv szerint, de amikor már nem hatnak a józan érvek, átveszik a szót a fegyverek.

Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution

Figyelmébe ajánljuk

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.

Elverték a jövőt

Lehetetlen immár elfedni a magyar nyugdíjrendszer strukturális bajait. Lehet titkolni a kassza hiányát, lehet utalványt osztogatni – a demográfia, az elhibázott és a meg nem hozott kormányzati intézkedések baljós jövőt vetítenek előre. Aligha véletlen, hogy egyelőre a kormány­váltásra készülő erő próbálkozásai is harmatgyengék.