Film

The Expendables 2 - A feláldozhatók 2

  • - ts -
  • 2012. szeptember 16.

Film

Ez a film tök ugyanolyan, mint az előző, nem is lehet igazán folytatásnak nevezni, mert csak egy mondat erejéig kerül szóba ez előző rész. Ettől függetlenül (vagy éppen ezért) ez egy rettenetesen cool, mégis tipikus akciófilm. Lőnek, mint állat, folyamatosan célozgatnak korábbi munkásságukra, és egymás után sütik el a jópofának szánt (és néha tényleg vicces), egysoros poénokat. Olyan az egész mozi, mint anno a Rocky volt, tehát amilyennek Stallone megálmodta - ezt is és az előző részt is (ezt már nem ő rendezte, csak társíró). Minden bizonnyal ilyen lesz a harmadik rész is, amire állítólag már most győzködik Clint Eastwoodot...


Mást vártunk? Az egész már jó ideje nem filmészeti kérdés, hisz az elvárt technikai színvonalra adott minden garancia, így a felmerülő problémák csakis érzelmi mezőkön jelentkezhetnek - ki bírja a (rata)taták buráját, s ki nem? Akik nem, azok beszélnek a sztori gyengeségéről, alkalmasint hiányáról, azok hiányolnak bármit is. Akik meg szeretik a harcias vén csontokat, némán perkálnak. E két halmaz közt ráadásul - ilyen demokratikus a moziüzem - vidáman lehetséges az átjárás, aki valaha herótot kapott a lőorgiák láttán, nyugodtan a szívére veheti a veteránok igyekezetét, s aki anno mit nem adott volna egy élethű Uziért, ma önfeledten már utálhatja az úgy maradtakat. A magam részéről azzal is beértem volna, ha régi barátaink a Tizenkét dühös emberrel próbálkoznak, egy darabig az eredeti forgatókönyv szerint, de amikor már nem hatnak a józan érvek, átveszik a szót a fegyverek.

Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.