Film

The Expendables 2 - A feláldozhatók 2

  • - ts -
  • 2012. szeptember 16.

Film

Ez a film tök ugyanolyan, mint az előző, nem is lehet igazán folytatásnak nevezni, mert csak egy mondat erejéig kerül szóba ez előző rész. Ettől függetlenül (vagy éppen ezért) ez egy rettenetesen cool, mégis tipikus akciófilm. Lőnek, mint állat, folyamatosan célozgatnak korábbi munkásságukra, és egymás után sütik el a jópofának szánt (és néha tényleg vicces), egysoros poénokat. Olyan az egész mozi, mint anno a Rocky volt, tehát amilyennek Stallone megálmodta - ezt is és az előző részt is (ezt már nem ő rendezte, csak társíró). Minden bizonnyal ilyen lesz a harmadik rész is, amire állítólag már most győzködik Clint Eastwoodot...


Mást vártunk? Az egész már jó ideje nem filmészeti kérdés, hisz az elvárt technikai színvonalra adott minden garancia, így a felmerülő problémák csakis érzelmi mezőkön jelentkezhetnek - ki bírja a (rata)taták buráját, s ki nem? Akik nem, azok beszélnek a sztori gyengeségéről, alkalmasint hiányáról, azok hiányolnak bármit is. Akik meg szeretik a harcias vén csontokat, némán perkálnak. E két halmaz közt ráadásul - ilyen demokratikus a moziüzem - vidáman lehetséges az átjárás, aki valaha herótot kapott a lőorgiák láttán, nyugodtan a szívére veheti a veteránok igyekezetét, s aki anno mit nem adott volna egy élethű Uziért, ma önfeledten már utálhatja az úgy maradtakat. A magam részéről azzal is beértem volna, ha régi barátaink a Tizenkét dühös emberrel próbálkoznak, egy darabig az eredeti forgatókönyv szerint, de amikor már nem hatnak a józan érvek, átveszik a szót a fegyverek.

Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.