Film

1985 és 1992 után, 1999 decemberében (januárra átnyúlva) adódott nagyobb kiállítása a több mint tíz éve Londonban élő Háy Ágnesnek. A papíron és rajzfilmen jövő-menő Különc úr szülőanyja, az első gyurma-animátor, a mesekönyv-illusztrátor, a férfi és női nem jelképeinek játékos megmozgatója, a pontos és érzékeny vonalvezetésű enteriőrök rajzolója, a halál elkerülhetetlenségére emlékeztető csontember életképekbe illesztője a korábbiaktól eltérő vonalvezetésű, velencei rajzokat és művészettörténeti idézőjelekké hajlított drótokat, videón pedig, többek között, ezernyi, telekalligrafált telefonkönyvoldalt mutatott be a Budapest Galéria közönségének.

1984-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, Kerényi Imre-Huszti Péter osztályában, majd a Nemzeti Színház tagja lett. A színházban akkoriban jött létre a fiatalokból álló társaság, melynek tagja volt többek között Bubik István, Rubold Ödön, Kubik Anna, Kováts Adél, Hirtling István és Mácsai Pál. Tizenegy éve Párizsban él. Egy ideje Cannes-ban, Rosella Hightower - a nyolcvanas éveiben járó, hajdanán világhírű balett-táncosnő, egykor a párizsi, a marseille-i opera és a milánói Scala balettigazgatója - állami balettfőiskoláján oktat színészmesterséget. Most újra Magyarországon van. A szegedi Nemzeti Színházban rendezi Örkény István Tóték című színművét, melynek január 14-én lesz a bemutatója. A darabot hat évvel ezelőtt is színpadra állította a Nemzetiben.

Kamarás Iván zenés szerepeit - Sír Kán A dzsungel könyvében, József a Képzelt riport... szegedi előadásában - eddig nem kísértem figyelemmel. Az ötvenes-hatvanas éveket megidéző Bombajó album kapcsán azt hallottam, korábban haknizott már e korszak slágereivel, onnan az ötlet, a vonzalom. Talán szerencsésebben alakult volna a beszélgetésünk, ha nem ezzel kezdem.

Tíz éve él Magyarországon. Magyar művészként ismerik a világban. Legújabb projektje egy CD-ROM, a Das Anatomische Theater, melynek már készül a két következő része is. A sorozat témája a XX. századi történelem. Krstic koncepcióját három nyelven, lendületesen gesztikulálva ismerteti.

Először 1981-ben tért haza Párizsból Magyarországra önálló, Európában turnézó társulatával, a TÉR Színházzal. Furcsa, csakis frenákosként jellemezhető, szorongós és robbanékony előadásaival hívta fel magára a figyelmet a hazai fizikai színházért rajongó társadalomban. Számos bemutatója volt itt azóta, közben Kiotóban járt ösztöndíjjal, és a jövő évben is sokszor találkozhatunk majd újabb társulati formációival. A művész, aki majdnem madár, a Trafóban ült le beszélgetni velünk.

A Quimby együttes negyedik albuma, az Ékszerelmére megjelenésével megmenekült az év, és már én sem mondhatom, hogy egyetlen hazai rocklemezt sem tudtam végighallgatni 1999-ben. A zenéjéről, már bocsánat, kevésbé esett e beszélgetésben szó, az viszont kiderül, hogy a szövegei miért vannak annyira padlón.

Az új színházi botrányt követően fél évig nem lépett színpadra, később elvállalta Vigov szerepét Osztrovszkij Erdő című komédiájában, amit Gothár Péter rendezett a Radnóti Színházban. Szeptember óta a társulat tagja, beszélgetésünk idején Trigorint próbálja Csehov Sirály című művében, melyet Valló Péter állít színpadra (bemutató: december 12.). Januártól újabb film következik: Szabó László, Párizsban élő színész-rendező felkérésének eleget téve, egy francia-lengyel-kanadai-magyar koprodukcióban készülő krimiben elvállalta a rendőr szerepét. Ez lesz a százhetvenegyedik filmszerepe.

Az Ifjúsági Magazin fotóriportereként fedezte fel Magyarországot, de dolgozott a Sternnél is, "nehézbulvárként" pedig a Blikknél. Számtalan díjat nyert, kiállításai viharokat kavartak, mégis csak most, huszonöt év után jelent meg az első albuma. Urbán Tamással a Teve utcai rendőrkapitányságon beszélgettünk. Most ugyanis itt dolgozik.

1911-ben a Lipótvárosi Kaszinó operapályázatára beadott A kékszakállú herceg várát a zsűri előadhatatlannak minősítette. Hét év hibernáció után Bartók operája életre kelt, és meghódította a világot. 1948. március 15-én, a magyar szabadságharc centenáriumán Kodály új művét mutatta be az Operaház. A szerző az ünnepi előadáson átvehette ugyan Kossuth-díját, de a Cinka Panna daljáték két előadásnál többet nem élt meg, csendben kimúlt. Mindkettő szövegírója Balázs Béla volt. Idén az Operaház millenniumi versenyt hirdetett. A többfelvonásos kategória győztese Bozay Attila Az ember tragédiája című operája lett. Az egyfelvonásosok között első díjat nem osztottak ki. A második helyezést Fekete Gyula operája, A megmentett város kapta. Librettójaként Eörsi István azonos című drámája szolgált. Bozay művét jövőre, október 23-án fogják bemutatni. Fekete operájának további sorsa még ismeretlen.

Szerencsés műgyűjtők, kedvenceiket bárki megcsodálhatja a székesfehérvári múzeum gazdag gyűjteményében, de galériások is, akik értékválasztásaikkal befolyásolhatták a huszadik század magyar művészetének megítélését. Immár harmincöt éve a Szent István Király Múzeum munkatársai, a mostani kiállítás személyes válogatás legkedvesebb műveikből.

1993-ban Pataki Andrással alapították meg a Szegedi Kortárs Balettet. Juronics a röpke hat év alatt több tucat művel jelentkezett. Legújabb darabját, A csodálatos mandarint az ´szi Fesztivál díszelőadásán mutatták be első alkalommal Budapesten, a Thália Színházban.

Flamand-Holland Filmhét volt a múlt héten az Örökmozgóban. A filmművészet partikuláréinak szentelve a vetítőtermet, idén is rendesen válogattak az új holland filmekből. Nyomasztó társadalmi drámák és politikailag korrekt történelmi filmek a jellemzőek erre a szériára, és tudjuk, hogy a hollandok ebben néha már a közönségérdektelenségig otthon vannak. A telt és korrekt flamand nyelvet azonban most a belga testvérek alkotásain keresztül is élvezhettük. A Daens című, Oscar-díjra jelölt darab színes, nagyszabású történelmi film, amelynek leginkább a helyszínei méltók nagy figyelemre. Bemutatóján a nyelvi tábor és az úri közönség örömére maga a főszereplőnő is jelen volt. A nagykövet által kivételes tehetségűnek mondott sztár két szendvics között nyilatkozott nekünk.

A mű vizsgálatának szempontjai igen nehezen vonatkoztathatók el a bemutatót megelőző többéves cirkusztól, vagyis minden olyasmitől, aminek a filmhez magához semmi köze nem szabadna hogy legyen. Amikor Stanley Kubrick 1995 decemberében bejelentette, hogy Tom Cruise és Nicole Kidman főszereplésével filmre viszi Arthur Schnitzler Álmok éjszakája (Traumnovelle) című, század eleji művét, a rendező pályájának ismeretében már sejthető volt, hogy nem fejezi be egyhamar. Természetesen ilyen kilátásokkal egyik komolyabb stúdió sem vágott volna bele, még ekkora sztárokkal sem, de a közvéleményt sem köti le ennyire a projekt, ha Kubrick akkorra közel negyvenéves életművének jelentősége kevésbé kétségbevonhatatlan. A huszadik század négy jelentős regényének (Lolita, Gépnarancs, 2001: Ûrodisszeia, A ragyogás) messzemenően egyéni látásmóddal kivitelezett (bár a szerzők jóváhagyása által nem mindig kísért) adaptációján kívül nevéhez, egyebek mellett, az erőszak természetét szenvtelen tekintettel, ám annál behatóbban vizsgáló további filmek fűződnek, mint az Acéllövedék vagy A dicsőség ösvényei.

Kamondi Zoltán legújabb mozijának hősnője afféle nagykamasz végzet asszonya, egy egész film hever a lába előtt. Amúgy pályakezdő színművész, remek kilátásokkal.