Film

Túl szexi lány

  • 2018. július 21.

Film

Az ismert amerikai stand-upos, Amy Schumer szívesen állítja szembe a műsoraiban a saját, karikírozottan vegetatív női egzisztenciáját a média által eszményinek s követendőnek tartott nőképpel. Telt házas fellépései a feledhetetlenül alpári poénok népszerűségét igazolják. Ezekből, ha nem is magas színvonalúak, de több is van egy-egy ilyen esten. A szintén Amy Schumer megjelenésére és személyiségére épülő filmben viszont csupán egyetlen poén van (Amy fizimiskája, amely egyáltalán nem kompatibilis semmilyen szépségideállal), azt viszont két, kegyetlenül egysíkú órán át, újra és újra elsütik. A böszme csaj beveri a fejét a fitneszklubban, ettől jó nőnek kezdi látni magát, úgy is kezd viselkedni, s lám mindent el is ér, amit a jónőséggel el lehet, de ekkor megint beveri a fejét, bombázós téveszméjéből kigyógyul, ismét átlagmancivá változik – viszont, hogy tanulság is legyen, felfedezi: átlagmancinak lenni jó, hiszen a hozzá hasonlóan önbizalom-hiányos átlagpityu csak rá vár.

Nem az a baj csupán, hogy humortalan, unalmas és kiszámítható ez a komédiának szánt termék. Még a főhős ripacsériájával is meg lehetne békülni. Ám egy előítéletek ellen felszólamló mű, ha felszínes, akkor nem túllép a bírált előítéleteken, hanem megerősíti azokat. Lám, a saját, előnytelen kinézete miatt frusztrált főhős, miközben verbálisan az átlagosság elfogadását, a belső értékek fontosságát hirdeti, valójában nem elutasítja az egész modellkultuszos, divatfetisiszta pszeudomennyországot, mindössze helyet kér a milliók önértékelését sárba tipró szépség­iparban.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.