Violeta

Film

A latin-amerikai folklór legendás alakjáról 1967-es halála után 2011-ben készült - Andrés Wood rendezésében - életrajzi dráma, amely szándéka szerint e különleges művész sokszínű munkásságát és életének meghatározó momentumait mutatná be. Nem is akárhogyan; a film elég kacifántos dramaturgiája az emlékezés köré szerveződik, a múltat egy tévéinterjú bántóan őszinte kérdéseire adott válaszok játsszák újra, s nem sejthetjük, hogy amit látunk, az élet-e, vagy már csak merő káprázat. Végül egy santiagói sátorban az utolsó dalra minden szereplő megjelenik, miközben a legelső képen megmutatott szem csak figyel rendületlenül...


A Köszönet az életnek alcím akár mottóként is értelmezhető, Violeta Parra szenvedélyes és keserűséggel teli, szomorú, de boldog életéről szerezhetünk itt futó benyomásokat, külső nézőpontból, döntő dramaturgiai funkciókkal felruházott zenére. Emellett Parra Maslow-piramisában az önkifejezés eszközeként megjelenik, ugye, a képzőművészet, az ihletforrások között pedig távolról sem meglepő módon a szerelem és a remény. Az előbbi a történet végén eltűnik. A remény marad.

A Frida Kahlo és Palya Bea mozgóképes szerelemgyerekeként vászonra álmodott Parra művészi nagyszerűsége mellett egy olyan - kicsit sem tipikus - női sorsot is modellez a Violeta, ami szemlélőjének éppúgy lehet imponáló, mint utálatos: Francisca Gavilán játéka erősen rá is hajt mindkét lehetőségre. Van itt minden, könny és szerelem, csak egy kereknek mondható történet nem akar kikerekedni, szerencsére nem is ambicionálja senki, sem a kamera előtt, se mögötte, sem a nézőtéren.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."