Interjú

Seherezádé abszurd sztorijai

Miguel Gomes filmrendező

Film

Tabu című filmjével a filmkritikusból lett filmrendező nemcsak bejutott a tavalyi berlini filmfesztiválra, a Berlinaléra, de hajdani kollégái, a filmkritikusok díját is elhozta. Miguel Gomes alkotása a Latin-amerikai Filmnapokon debütál - a portugál filmessel ez alkalomból beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mindig megkérdezik, mi köze a filmjének Murnauhoz?

Miguel Gomes: Majdnem mindig.

MN: Mi köze van?

MG: Konkrétan annyi, hogy eltulajdonítottam az 1931-es Murnau-klasszikus címét. Eredetileg Aurora lett volna a filmem címe, de a román új hullám beelőzött: Cristi Puiu is ezt a címet adta a filmjének. Az Aurora portugálul napfelkeltét, virradatot jelent (mely ugyancsak egy Murnau-film címe - a szerk.), de ezt, ugye, elvitték a románok. Úgyhogy választanom kellett; vagy Murnautól lopok, vagy egy frissen bemutatott filmtől. Én inkább a nyolcvan éve halott filmrendezőt választottam.


MN: És nem annyira konkrétan mi köze van a két Tabunak egymáshoz?

MG: Nekem Murnau egyet jelent a mozi fiatalságával. Ekkor volt a film a kifejezőereje teljében. A húszas-harmincas években. A nézők részéről pedig aztán tényleg ez volt az ártatlanság kora. Boldogan, feltétel nélkül adták át magukat a mozi kegyes hazugságainak, ennek a romantikus, nagyon művi világnak. De nem egy konkrét film előtt akartam kalapot emelni, nem akartam szépelegni, úgy tenni, mintha bármi keresnivalóm is volna a húszas-harmincas években. Nekem itt van keresnivalóm, 2013-ban, de a film fiatalkorának ártatlansága nagyon is vonzott.

MN: A Tabu volt Murnau utolsó filmje. 1931-ben fejezte be, abban az évben, amikor Portugália leghíresebb filmese, a 104 évesen is aktív Manoel de Oliveira az első filmjét készítette. Ezek szerint ő is ott volt a mozi ártatlanságánál...

MG: Ha más nem is, a portugál filmkészítés gyakorlata összeköt bennünket. Rajtunk, portugál filmeseken nincs semmiféle kényszer, hogy sikerfilmet csináljunk. Annyira kicsi a portugál piac, hogy ez nem is lenne lehetséges. S mivel nincsen piaci nyomás, megengedhetjük magunknak, hogy személyes filmeket készítsünk. Manoel de Oliveira nem a piac szabályai szerint dolgozik, miként én sem. A finanszírozók részéről nincs olyan elvárás, hogy profitot termeljünk. Ez a kis piacok nagy luxusa, a művészi szabadság. A szabadság a portugál film becses hagyománya.

MN: Ki finanszírozza a filmjeiket?

MG: Az állam. A pénz java része a televíziós reklámbevételekből származik. Az így befolyt összeget független szakmai bizottságok osztják szét. Olyanok ülhetnek csak a bizottságokban, akiknek semmiféle érdekük nem fűződik a pályázó produkciókhoz.

MN: Akárcsak nálunk, tavaly önöknél sem készültek államilag finanszírozott játékfilmek. Mi történt?

MG: Teljesen leállt a portugál filmgyártás. Nem volt se pénzosztás, se film. A gazdasági válság betett a mozinak. De egy hete újra lehet pályázni. Most már nemcsak a televíziós reklámbevételekből, de egy új törvénynek hála a mobiltelefoncégektől és az internetes reklámokból is befolyik valami. 8-10 film készült egy évben, s ez a szám szerintem tartható most is. Egy-két hét, és én is beadom az új filmtervemet, Az 1001 éjszaka meséinek mai, portugál átiratát. Seherezádé elég abszurd sztorikat mesél.

MN: A Tabu még a leállás előtt készült. Mennyit kapott?

MG: A film végső költségvetése 1,3 millió euró volt. Az eredeti elképzeléseim megvalósításához valamivel több mint 2 millióra lett volna szükségem, de nem bánom, hogy nem jött össze. Nincs ellenemre, ha az anyagiak kihívások elé állítanak. A kapott összegből például az istennek se tudtam fehér embereket beszerezni. Hiába kívánta így a forgatókönyv, az afrikai helyszínen, Mozambik fővárosától több mint ezer kilométerre egy lelket sem találtunk, utaztatásra viszont nem volt pénzünk. Ilyenkor az ember gondolkodik egy kicsit, és átírja a forgatókönyvet. Különben sem a valós Afrika érdekelt, hanem az a romantikus, sosem volt hely, ami a klasszikus hollywoodi mozik találmánya volt. Olyanokra gondolok, mint Howard Hawkstól a Hatari!, John Ford filmje, a Mogambo vagy John Huston klasszikusa, az Afrika királynője.

MN: Rablóból lett pandúr; kritikusból lett rendező.

MG: A filmkritikusi pályafutásom a múlt évezredre esik, 2000-ben felhagytam a szakmával. Minden héten, a bemutató napján jelentek meg az írásaim, és persze pontoznom is kellett a filmeket, noha ez annyira nem volt az ínyemre, de mit tehettem, ez a bevett gyakorlat. Abel Ferrara filmjével, A temetéssel indult a kritikusi pályám. Ritka pillanat volt, mert öt csillagot adtam rá, ami a későbbiekben nem volt rám jellemző. Nem voltam szívbajos, sokszor értékeltem nullára a filmeket. Meglehetősen szigorú kritikus hírében álltam. Amikor először pályáztam mint filmrendező, azért is támogatott a bizottság, mert látni akarták, mi történik, ha a hóhért akasztják. Kíváncsian várták, felsül-e ez a fickó, aki annyiszor megmondta a tutit írásban.

MN: Akadtak konfliktusai, ha lehúzott egy-egy hazai filmet?

MG: Egy-két esetről tudok csak, amikor megorroltak rám a filmesek. Nem nagy ügy, a munkával jár. Hidegen hagyott az ilyesmi.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”