Film

Ronda egy város a walesi Swansea. Egyedül Dylan Thomas vitte innen valamire. Az ő hírnevét ismerik világszerte, de a város feledésbe merült. Közel 35 éve nem járt a környéken egy filmstáb sem. Kevin Allen tíz évet húzott le Swansea-ben. Édesapja a tengerészetnél szolgált, költöztek városról városra, míg e walesi fészekben telepedtek le. Színész lett a gyerekből, pályafutását 14 évesen kezdte. Swansea helyi színházaiban erősítette az ificsapatot, majd 18 évesen Londonban kötött ki. Punk lett belőle, zenélt egy csomó bandában, de a színház továbbra is az otthona maradt. Többek között Danny Boyle keze alatt domborított. A tévében Rowan Atkinson (Mr. Bean) mellett szerepelt, a kultikus Absolutely Fabulous és a French and Saunders című komédiákban láthattuk, és a Trainspottingban is volt egy apró szerepe. A véletlen dokumentumfilmek rendezőjévé nevelte. Kedvenc témájáról, a futballról forgatott néhány díjazott filmet.

A Skandinávia sarkkörön túli részeire szorult nyelvrokonaink, a számik (lappok politikailag korrektül) négy országban szétszóródott kultúrája eddig nemigen részesült nemzetközi elismerésben. Mari Boine azon kevesek közé tartozik, akik egyéni módon voltak képesek feldolgozni a számi örökséget, túllépve a néprajzi kuriózum kategóriáján. A norvég állampolgárságú énekesnő tíz éve járja a világot együttesével.

Magyar Narancs: Tudatos döntés volt, hogy dobos lett belőled?

Nincs mese, választani kell. A dzsessz vagy a világzene, a Petőfi Csarnok vagy a Budai Parkszínpad. Ami közös, az az időpont: június 12-14., péntek, szombat, vasárnap. Bizonyára szerencsésebb lett volna, ha e két nemzetközi fesztivál szervezői egyeztetik az időpontjaikat, esetleg elkerülhető lett volna, hogy megszívassák egymást és a közönségüket.

"Jeeee maan!!" - nyugtázza Bonjo I a legszélesebb mosollyal, hogy honnan jövünk. "Szóval ángri. Mérgesország. Sosem voltam még ott. Milyen nálatok?!" - De egy gyermeket nem nézhetsz hülyének. Hát még egy gurut. Az African Head Charge lelkével egy bécsi koncert után beszélgettünk.

Magyar Narancs: Az izlandi táj fontos szereplő a filmjeiben.

Nyolc évvel azután, hogy láthatóvá tette a magyar élőhúsexportban jelentős Dunaújváros-Bécs kapcsolat fiktív történetét (Zsötem, 1991), egy kedvező kuratóriumi döntés nyomán éledezik a remény, hogy Salamon András hozzáfoghat második nagyjátékfilmje, egy magyar rendőrfiú és egy kínai lány Bródy Sándor-díjas, Sundance-pályázaton díjazott, fiktív lávsztorija (A kutyák nem felejtenek, JAK, 1996) filmre viteléhez. Addig is, amíg ez megvalósulhat, dokumentumfilmeket készít, miként jó tíz éve folyamatosan. Ezek zöme valamiképp a kisebbségi lét körül forog, legyen szó a legszemélyesebb témáról (Elveszett család, 1995), az igazság kereséséről (Huttyán, 1996) vagy lokális kolorról (Városlakók, 1997) - e két utóbbi egyébként díjat nyert a tavalyi és az idei filmszemlén.

Több mint negyven évet töltött a pályán - együtt Chico Hamiltonnal, Ron Carterrel, Tony Williamsszel, Cannonball Adderleyvel, Keith Jarrett-tel. Április 5-én a Petőfi Csarnokban játszott, s míg a társai beálltak, Bartókról és Szabó Gáborról mesélt.

Nemrégiben egy japán támogatással végzett felmérés azt firtatta, hogy mit tudnak az amerikaiak Japánról. Arra a kérdésre, hogy ki a három leghíresebb japán, a legtöbben Yoko Onót nevezték meg, hírnevét a Beatles széthullásához kötve. A második helyen Godzilla végzett és a harmadikon Bruce Lee, aki nem is japán. Tehát a világ első számú japánjával sikerült találkoznunk a Galéria 56-ban, Budapesten. Most tragikusan elhunyt férje, John Lennon litográfiáit állítja ki és adja el, hogy a SOTE II. Számú Gyermekklinikáján segítsen.

Miközben a Néprajzi Múzeum látogatói összevethetik egymással a World Press Photo ´97 és a Magyar Sajtófotó ´97 termését, a legnagyobb itthoni fotóügynökség, a Ferenczy Europress Budapest vezetőjét kérdeztük, vajon miért nincsenek ott a magyar fotósok, ahol lehetnének.

New Jerseyben nőtt fel. Szakmáját a vancouveri filmiskolában tanulta. Történeteinek színhelye viszont mindig Jersey. Világhírűvé a Shop-stop című filmje tette, mely oly hitelesen mutatta be a 90-es évek Amerikáját, ami még független filmektől is szokatlan. Még szép, hogy hiteles, hiszen Smith ott dolgozott, abban az éjjel-nappaliban. A Mallratsszel viszont megbukott, rútul. A Chasing Amy (hazai forgalmazásban: Comic Strip - Folytatásos képregény) az utolsó filmje New Jerseyről - állítja. Többet már nem tud mondani hazájáról. Évek óta készül Dogma című mozijára, ami, mint címéből is sejthető, vallási témát boncolgat. A napokban kezdi a forgatását. A rendezés mellett rendszeresen vállal filmszerepet, és producerként is feltűnik itt-ott. Legutóbb Gus van Sant Good Will Huntingjához is a nevét adta. Beleszimatolt Hollywood felső köreibe is. Hozzávágtak egy rossz Superman Lives forgatókönyvet. Megírta saját változatát, amit viszont Tim Burton vágott vissza úgyszólván csípőből. Marad a független filmezés.

Kevin Smith a saját és barátai örömére készítette első filmjét, és váratlan közönségsiker lett a végeredmény: Smith, úgy látszik, puszta véletlenségből éppen úgy gondolkodott vagy látott, mint nagyon sokan mások. Nézőivel értették egymást, és a baráti idétlenségről (a Shop-stopról) kiderült, hogy rettentő korszerű: kifejez valamit abból a bizonytalan érzésből, ami éppen nagyon kifejezésre várt. A fiatalember híres lett, és sok pénzt kapott, hogy csináljon még sokat ugyanebből. Az eredményért (mely a Mallrats címet viselte) az alkotó később nyilvánosan bocsánatot kért. És levonta a szükséges következtetéseket.

Ha keletnek tartva megindulunk a világ vége felé, hamarosan Rákospalotára érkezünk. Mint köztudott, hetvenöt évvel ezelőtt vált várossá ez a helység, melynek a Csokonai Művelődési Ház a központja. Ebből az alkalomból koncertet adott ott az Amadinda ütőegyüttes.

Évtizedeken át hozta-vitte határokon keresztül a posta a küldeményművészet egyedi termékeit, bele-belekukkantott a belügy, merő egy kíváncsiságból csupán, azt´ mire ment vele, a "rendszer nem vaalt be", stop, a csigaposta helyét átvette az Internet, a Mail Art meg múzeumba költözött. Ott van még pár napig a Műcsarnokban, aztán egy része megy vissza a volt NDK traktorfellegvárának számító Schwerin állami múzeumába, másik része meg az Artpool Művészetkutató Központba, a műfaj Liszt Ferenc téri epicentrumába, melynek vezetője Galántai György.