"Nincs jobb a rossz időnél" (Fridrik Thor Fridriksson filmrendező)

  • Nagy Elisabeth
  • 1998. április 23.

Film

Magyar Narancs: Az izlandi táj fontos szereplő a filmjeiben.

Magyar Narancs: Az izlandi táj fontos szereplő a filmjeiben.

Fridrik Thor Fridriksson: Vigyázni kell a tájképekkel. Ha a táj erősen jelen van, a film sztorija pedig gyengébb, a táj könnyen tönkretehet mindent. Ha ilyesmire vágyik az ember, szegődjön el egy utazási irodához, és gyártson propagandafilmeket. Ezért is igyekszem rossz időben forgatni, lehetőleg essen az eső. Nincs jobb a rossz időnél. Izlandon remek a fény. Az országot hidegnek vélik, de varázslatos, egyedi fényviszonyai vannak. Fel kell csak állítani a kamerát, és egyből dől bele az izlandiak életérzése. Amúgy sem tudnám hosszabb időre otthagyni a hazámat. A Cold Fever (Hideglelés) miatt Japánban is voltam. Mit nekem! Gyökereim igen szorosan kötnek Izlandhoz. Máshol élni sem bírnék, hiányozna a fény.

MN: Az Ördögsziget az ötvenes években, a maga gyerekkorában játszódik. Meséljen! Tudja, amikor még kissrác volt.

FTF: Egyszer azt mondtam, hogy csak olyan filmet akarok készíteni, ami a jelenben játszódik. Erre ez már a második filmem a Movie Days után, amely az 50-es években játszódik. Ha nem vigyázok, még az izlandi irodalom klasszikusainál kötök ki. A bádogkonténerekre emlékszem. Izland szlumjai voltak. A második világháború után, miután a katonák elhagyták a barakkokat, a szegények oda költöztek ki. A késői 60-as években rombolták csak le az egészet. Az 50-es évek nagyon átrendezte a társadalmunkat. A háború után nagyon szegények voltak az emberek. Egy visszamaradott ország voltunk. Nem léteztek rádió- és tévéadók. Az egyetlen adó egy NATO-bázisról sugárzott, amerikai programmal. Az amerikaiak kultúrája megváltoztatta az embereket. Vagy tudja a fene. Ez piszok érdekes, hiszen az izlandi kultúra nagyon erős. Túlél mindent. Sokan hisznek a régi értékekben. Egy idős jósnő mint nagymama, egy Elvis-rajongó anyuka a fókazsír-savanyító kamasszal alkotják a tipikus izlandi családmodellt.

MN: Az Ördögsziget nézettség tekintetében hazai pályán lemosta a nagy nemzetközi szuperprodukciókat. Maga Izland kedvence?

FTF: Sok minden közrejátszik ebben. Már a könyvet is ismerte mindenki az országban. Bár jócskán átírtuk. Korábbi filmjeimet nem látták ennyien. Nekem is csodának hat, de hát tőlünk elég messze van Amerika.

MN: Mennyire működik Izlandon a filmkészítés?

FTF: Nincs pénz. Egész Európából kell összegyűjteni a lét. Ezt a filmet 25 országnak adtuk el előre. Így a sztori nem csak az izlandiaknak kell hogy szóljon. Amikor dolgozom, nem töröm a fejemet a piacon, ám szükséges, hogy annál valamivel többet mutassak, mint amit csak az izlandiak értenének.

MN: Sok filmes működik Izlandon?

FTF: Képzelheti, csak úgy hemzsegnek. Minek is tagadnám, mindenki ismer mindenkit. Évek óta ugyanazokkal az arcokkal dolgozom. Ugyanazzal az operatőrrel, komponistával. Egy család vagyunk. Mondjuk inkább: csonka család. Izlandon van vagy húsz rendező, köztük sok olyan, aki csak egyetlen filmet készített életében. Én majdnem minden évben tudok forgatni egy filmet. Az az előnyöm, hogy a saját producerem vagyok, és emellett a többiek filmjeit is gondozom producerként. Színészek sincsenek olyan fene sokan. Ha nem találok a szerephez megfelelőt, akkor kintről kell valakit behoznom. Az Ördögsziget forgatása előtt egy évvel kezdtem el keresni a szereplőket. Lasszóval fogdostam őket, csak az nem jött, aki nem akart. A végén a meglevő felhozatal arcára kellett szabni a forgatókönyvet.

MN: Az izlandiak nagy ivók hírében állnak. A forgatás alatt nem jelentett ez problémát?

FTF: Azt kérdezi, iszom-e, ha filmezek? Nem, meg is tiltom. Aki iszik, azt kirúgom. Ezért aztán magam is csak munka közben vagyok józan.

Nagy Elisabeth

(Berlin)

Mint annyian, ő is úgyszólván gyerekként kezdte. Diákkorában készített 16 mm-es filmjei egyenesen vitték az első izlandi filmújság és első, ugyancsak lokális filmfesztivál megalapításához. Alighanem egyedül Fridrikssonnak köszönheti hazája, hogy - ha egyáltalán - jegyzik a filmipar világtérképén. Az 1991-ben készült Children of Nature (A természet gyermekei) című filmje ´92-ben Oscar-jelölést szerzett. Rajta kívül még él és dolgozik egy-két rendező Izlandon, de minimum producerként az ő munkáikban is benne van a keze. Fridriksson kölcsönbe adja a felszerelést, ami egy film elkészítéséhez kell, és csak akkor kell kifizetni neki a bérleti díjat, ha a film behozza a pénzét. Lenyűgöző idealizmus. Ám az Ördögsziget (Devil´s Island) című új mozija a legmerészebb álmokra is rálicitált. Izlandon a lakosság harmada (körülbelül 80 000 ember) látta a filmet 1996-ban, s ez sokkal több, mint amit az akkor arató A függetlenség napja össze bírt hozni. Fridriksson szerint nincs még egy ország, ahol ennyire alacsony lenne az amerikai film részesedése a piacon. Magyarország viszont az a hely, ahol az izlandi filmgyártást negligálja leginkább a piac. Így aztán a mester korábbi műveit eddig csak az Európa Filmhetekre látogató tömegek élvezhették. De most itt az Ördögsziget.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.